Miután írtam, hogy majdnem kiolvastam az első kötetet, másnap kávézás közben ez sikerült is. Az első kötet végére 15 éves uralkodás után meghal Széti fáraó, és a mindössze 23 éves Ramszeszre vár, hogy művét tovább építse, Egyiptom erejét megőrizze, ha lehet erősítse, miközben egyelőre több az ellenlábasa, mint a támogatója.
A második kötet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Egyiptomban 70 napig üres a trón, ez a gyász időszaka, amíg Széti testét balzsamozzák, és nem hagyja még el ezt a világot. Remek időszak Ramszesz bátyjának, Sénarnak, hogy minden lehetséges eszközzel gyengítse Ramszesz még amúgy is gyenge hatalmát. Egyébként a szokásokról olvasva nagyon érdekes lehet ez az időszak. A férfiak nem borotválkoznak, a nők nem fésülködnek, leáll a kereskedelmi hajózás a Níluson, és egyéb tiltásokról is olvastam. Tényleg teljesen megállhatott az élet, és az emberek visszavonulhattak, valóban gyászolhatták a fáraót, aki nemcsak királyuk, Istenük is volt, Egyiptom erejének, egységének őrzője. Ezt a szerepet kell most Ramszesznek továbbvinnie, amiben egyelőre néhány hű társa: anyja, Tuja, felesége, Nofertari, írnoka, Améni, barátai, Mózes és Szétau, testőre, Szerramanna, és meglepő, de kutyája és oroszlánja támogatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése