Az Őrség panasza - 2.

Ez a könyv tényleg az Őrség panasza. Más sincs benne gyakorlatilag, csak panasz. Elég lehangoló lenne olvasni, ha hagynám magam. Meg ha a 70-es években olvasnám, és csak bólogatnék, hogy hát igen, milyen nehéz ez, ej-ej, nincs mit tenni. De szerencsére negyven évvel a megírása után olvasom, és jártam már egyszer-kétszer az Őrségben, meg olvasom Annamarie blogját, tudom, hogy abszolút nem kell temetni a vidéket. 1970-ben panaszkodnak a gazdák, az erdészeti dolgozók, a parasztok, a téeszekben dolgozók, az értelmiségiek, az idősek,a  fiatalok, a szülők és a gyerekek, és persze maga Moldova György. Készséggel elhiszem a leírás alapján, hogy milyen nehéz lehetett nekik. Azt gondolom, az őrségi embernek ma sem könnyű, a föld nem hálás, a munka kemény, de ezek az emberek kitartással, kreativitással, vidékük és az odalátogatók szeretetével elérték, hogy megmaradhattak a földjükön.

A könyv egyébként nagyon érdekes kordokumentum, társadalomrajz, politikai és ma már történelmi regény, és érdekes, helyenként felháborító riportok füzére. Számomra 1970 és főleg az 50-es évek környéke, amiről szintén szól a megszólítottak visszaemlékezései alapján, már történelem, nyilván máshogy olvasom, mint aki átélte azokat az időket. Persze még korábbról is szó van, Moldova fölrdajzi-történelmi áttekintéssel kezd, és a megszólaltatottak nagy része is a századforduló környékén született. Ezután társadalmi csoportonként bontja a fejezeteket, majd a településeket veszi sorra, most épp Szattáról olvasok.

U.I. Péter lecsapott rá és kiolvasta a Kapolcson beszerzett Jorge Amado könyvemet, és 100 pontosra értékelte. Ennek alapján nagyon kíváncsi vagyok már rá! De az Őrség után a Ramszesz további részeit fogom elővenni, csak aztán Amadot. Ezenkívül Péter kölcsönkapta Kármán Tódor: Örvények és repülők című életrajzi könyvét, amit szinte le se tett pár napig, sokat idézett belőle, és nagyon tetszett neki. Mivel kölcsönben van nálunk, lehet, hogy nem kerül rá sor, de az is vonz. Péter szerint hasonlít Feynman könyveire.