Ez a könyv annyira rossz, hogy már jó :) Na jó, annyira nem szörnyű, hiszen akkor már rég félretettem volna, ehelyett szerintem ma befejezem az olvasását. Nem tudom pontosan, hogy Esze Dóra életének melyik szakaszában íródott, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy barátnője, felesége lehetett már Vámos Miklósnak, aki erős hatással lehetett rá íróként is. Véget nem érő mondatok, mintha élőbeszédet hallgatnánk, de nem olyat, amit órákig tudnánk hallgatni a tűz mellett ülve, hanem csapongót, amire vissza-vissza kell kérdezni: hogy is volt? mit mondtál? hogy következik erre ez? Hatásvadász színek, "sötétkék kedvesség" és hasonlók, ami számomra a történetből kikabálóan szándékos, azt mondja, látjátok olvasók, ez a trükk is eszembe jutott! Egyes személyekhez kötött egyes beszéd - azaz írás - stílusok, az egyik szereplő szájába adott mondatokat például folyton zárójeles beszúrások szakítják meg, amitől még nehezebb követni.
Mindemellett valami lehet benne, bár én eléggé mindenevő vagyok. A sztori lényege a főszereplő Patrik és Leó barátsága, amely kamaszkorukban kezdődik, és nőügyeken és egyéb kalandokon átívelve tart vagy tíz évig (ez nem teljesen követhető), több válsággal, szakítással, a fiúk és aktuális barátnőik közötti válsággal, visszatéréssel. A fülszöveg szerint az új évezred hajnalán véget ér, és én most már az utolsó oldalak előtt kíváncsi vagyok, hogyan és miért. De a könyvet csak nagyon türelmes embereknek ajánlom, vagy Vámos Miklós- és Esze Dóra-rajongóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése