Boldog Karácsonyt!

Áldott, szép karácsonyi ünnepeket és ajándékba sok szép könyvet kívánok minden kedves olvasómnak!

Az éjszaka pásztorai - 4.

Végigolvastam a keresztelő történetét is, szórakoztató, érdekes novella vagy kisregény, de lehet, hogy csak egy fejezet Az éjszaka pásztorai című könyvben, amely ezek szerint immár három, témájában teljesen eltérő, de ugyanazon szereplőgárdával bíró fejezetre osztható. A keresztelő története után ugyanis következik a beszédes című A Macskanyúzó domb elözönlése avagy a nép barátai című szakasz. Egyik meglepetés a másik után ér :)

A keresztelőről szóló fejezet (címe: Közjáték: Massu és Benedita fiának, Felíciónak keresztelője vagy Ogun keresztkomája) portugál szavakkal gyakran tűzdelt, vallási és egyéb szertartásokban, szokások leírásában bővelkedő, emiatt nagyon érdekes, bár nem könnyen követhető rész. Én nagyon élveztem, főleg, hogy a szereplőket már az első, szerintem a kötet fő részét alkotó fejezetben megismerkedtem, és olyan érzés volt olvasni, mintha régi, kedves ismerősökről hallanék újra néhány hónap után. Lassan indult be maga Az éjszaka pásztorai, de így a vége felé haladva egyre élvezetesebb és könnyebben olvasható.

Az éjszaka pásztorai - 3.

Meglepetés ért, végigolvastam ugyanis a házasság, barátság és az intrikáló feleség történetét, de ez még nem a regény vége :) Közjáték címmel és hosszú alcímmel egy keresztelő történetének hosszas elmesélésével folytatódik, a gyerek nem a házaspáré, hanem egy barátjuké, de a szereplők ugyanazok, és néhány hónap telhetett el az előző szakasz óta. 

Nem tudom, lelőjem-e a poént, de nagyon nagy volt :) a szerelmes barát elment végül barátjának őszintén bevallani, mit érez a felesége iránt, nagyon rákészült és testileg-lelkileg rosszul volt attól, mit tesz ő most a barátjával, de mégis tisztességesebbnek érezte, mint ha felszarvazza. A feleség meg kaján vigyorral várta, hogy ugrik majd egymásnak a két férfi őérte - és nagyot koppant, amikor ebből semmi nem lett. Úgy lett, ahogy éreztem, a nő ment, a barátság maradt, a két férfi nevetgélve vonult le a kocsmába, majd pár hónap ugrással következik a keresztelő, a már megszokott szép, lassú, részletesen mesélő stílusban, a kályhától indulva :).

Téli háttér

A hópelyhes hátteret ezúttal Adrinak köszönöm! Ideje volt lecserélni a piros virágosat valami télire :)

Az éjszaka pásztorai - 2.

Lassan bonyolódik a cselekmény, és most már azt is látom, miért került épp ez a két regény egy kötetbe. Mindkettőnek az alapmotívuma a férfiak baráti kapcsolata, a férfi és a nő kapcsolata, és az, ahogy ez a kettő viszonyul egymáshoz, ahogy összemosódnak a határok, amikor a férfiak barátok, de az érintett nő ugyanaz... Más-más szempontokból járja körbe a két regény azt, amikor a barát beleszeret a barátja társába, mása kapcsolatok jellege is. A Holt tengerben tragédia, gyilkosság és öngyilkosság lesz a vége, de a megcsalt barát sosem tudja meg, hogy nemcsak a szeretett nő, de a barátja is megcsalta. Az Éjszaka pásztorai annyival humorosabb, könnyedebb - bár közben feszült is - hogy azt várom, valami vidámabb, kellemesebb megoldása lesz a bonyodalomnak.

Martim káplár, akinek házasságán annyira megdöbbentek a barátai, hazatért gyönyörű és szenvedélyes feleségével, akit egyszerre láthatunk saját szemszögéből, férje és szerelme nézőpontjából és egy külső, írói álláspontból. Marialva, a feleség azonnal felméri a terepet, a férje barátait, megtalálja azt, aki már egy pillantásától is elolvad, és elkezdi módszeresen csábítani. Ez a férfi persze Martim szívbéli jó barátja, aki irtózik attól, amit tesznek, de nem tud ellenállni - bár egyelőre hősiesen plátói viszonyt folytatnak. Az a gyanúm, itt a barátság fog megmaradni, és a nő esik ki a pikszisből, lebukik az intrikáival - de majd végigolvasom, és jelentek :)

Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni

Kis magyarázattal kezdeném: mivel az Amado-könyv elég lassan haladós, bonyolult nyelvezetű, ráadásul antikváriumi és emiatt nem a legszebb állapotú, azt csak lefekvés előtt az ágyban olvasom. Viszont amikor Anyukámékhoz megyünk, mindig rá kell jönnöm, hogy ott nem tudok lefekvés előtt olvasni, mert a gyerekekkel egy szobában alszom, és ilyenkor nappalra keresek valami könnyebb olvasmányt, amit aztán általában nem olvasok ki a hétvégén, hanem elhozom magammal, és folytatom. Így került hozzám a fenti regény, amit kamaszkoromban már olvastam. Hivatalosan lányregény, csíkos könyv, de inkább illik rá az életrajz vagy a történelmi regény címkéje, hiszen Teleki Blanka életrajzán keresztül megismerjük a reformkort, a 48-as forradalom és szabadságharc időszakát, a korabeli Pest és Erdély életét, de utazásokat tehetünk Nyugat-Európában is. Idézek most a kötet fülszövegéből, mert annyira szép és igaz:

"Kertész Erzsébet, miközben fordulatos, lendületes történetet ír, pontos és részleteiben is korhű képét adja a műveiben ábrázolt időnek és helyszíneknek. Az írónő tudja, amit a legjobb életrajzi regények tudnak: adatokat, történelmet élettel megtölteni, tényhalmazt mesévé, történetté szelídíteni."

Gondolkozom rajta, hogy apránként beszerzem Kertész Erzsébet összes regényeit. 

Olvasás közben a Mókitól kapott zsiráfos ajándék könyvjelzőmet használtam :).

Berg Judit: Rumini

Marci most kapta a névnapjára ezt a könyvet. Sok jót hallottam már róla, és most végre megvettem. A borítón is látható, hogy 2007-ben az év gyerekkönyve volt, azt pedig már csak én olvastam, hogy 2010-ben egy közönségszavazáson az évtized gyerekkönyvének is választották. Hajlamos vagyok abba a hibába esni, mivel Marcit sok minden érdekli és nagyon szereti az ismeretterjesztő könyveket, hogy csak azt veszek neki, és időnként tudatosan igyekszem javítani az arányon a mese, regény javára. Berg Judit nevét amúgy is ismerem, itthon egy Panka és Csiribí kötet van meg még kisebb korból, a Ruminit már a nyolcéves korosztálynak ajánlják. Együtt olvassuk, minden este egy fejezetet esti mesének.

Rumini egy kisegér, aki Egérország kikötőjében egy piti tolvajbandához akar csatlakozni, mert azt gondolja, máshová úgysem tartozhatna, hiszen kicsi és semmije sincs. Már majdnem sikerül kivívnia a bandavezér bizalmát, amikor a Szélkirálynő nevű hajó kapitánya közbelép, és állást ajánl neki a hajóján. Mégiscsak jobb kilátások ezek, mint tolvajokhoz tartozni, Rumini elfogadja. A Nagy-Pele-szigetekre, Pelevárba visznek fontos szállítmányt. Útjuk során különféle kalandokba keverednek, amelyekből sokszor Rumini csalafintasága, esze, talpraesettsége menti meg a hajót és a legénységet. Nekem is jó olvasni, Marci is élvezi. 

A könyvnek van még két további kötete: Rumini Zúzmaragyarmaton és Rumini és a négy jogar, ezeket is be fogom szerezni.

Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Azért nem jelentkeztem egy hete már, mert amint befejeztem a Holt tengert, elkezdtem a kötet másik regényét, Az éjszaka pásztorait. Lassan haladós, és bár már vagy hetven oldalon túl vagyok, még nem állt össze egy blogbejegyzésben összefoglalható történet. Sok-sok szereplő bemutatásán vagyunk túl, a Holt tengernél sokkal lazább, humorosabb, könnyedebb írás ez, de úgy érzem, lassan lesz kerek, lassan áll össze a sok szereplő és az ő élettörténetük, részletesen elmesélt előzményük egy egésszé. Egy baráti társaságról van szó, ahol a fő bonyodalom most az, hogy egyikük meglehetősen hirtelen megnősült, most őt várják haza, hogy megmagyarázza, és persze közben szárnyra kelnek a pletykák, valamint becseppen a társaságba egy idegen ifjú hölgy is... Várjuk, mi sül ki ebből.

Holt tenger - 4., befejező rész

Nem akartam már írni a regényről, amíg ki nem olvasom, mert olyan lassú folyású, elbeszélős, hogy nem lettek volna tartalmas bejegyzések. Aztán a vége felé felpörögtek az események: Gumának és Líviának fia született, történtek bonyodalmak és tragédiák, de nem részletezem, hátha valaki elolvassa :). Aztán beköszöntött egy rosszabb időszak, holtszezon, mindenkinek nehezebb lett az élete a kikötőben, de Gumának családja is volt, míg sok barátjának nem. Így ő némi hezitálás után beállt a selyemcsempészekhez éjszakánként dolgozni. Megegyeztek, hogy csak néhány hónapról van szó, amíg egyenesbe jönnek, aztán felköltöznek a városba Lívia családjához, de persze egy kicsit mindig tolódik, hiszen megy az üzlet... és az utolsó éjszakák egyikén viharba kerülnek, és Gumát elviszi magával a tenger.

Itt azt hinné az ember, hogy vége a regénynek, szomorú és drámai véget ért - de meglepő fordulattal az utolsó oldalakon Lívia válik a főszereplővé: az asszony, aki nem omlik össze, aki nem jut arra a sorsra, amire sok megözvegyült tengerészfeleség, hanem átveszi a bárkát és Guma munkáját, és most már eggyé válik a tengerrel, amelytől rettegett és menekülni akart. Eggyé válik vele, mert ott van az embere, akivel holdfényes éjszakákon újra együtt lehet.

Jorge Amado: Holt tenger - 3.

Remélem, jól írtam a címet, azt hiszem, harmadszor írok most erről a regényről, csak más-más címek alatt :) Kicsit most megint többet haladtam, sikerült esténként olvasnom. Guma majdnem bajba került, egy afféle férfias, bosszúálló verekedésbe a tengerészek és egy másik csapat között, amibe bele se akart menni, de végül csak muszáj lett neki. Ő végül nem sérült meg, és el is tudott menekülni, de egy tengerész és egy fiatal örömlány meghalt - azt hiszem, olvasmányaim során itt értettem meg először, hogyan lehet a halál ténylegesen feloldozás. Rita, a fiatal lány kényszerűségből árulta a testét. Guma nem is volt vele együtt azon az éjszakán, csak beszélgetett vele: mesélt neki az anyjáról, aki ugyanígy élt, és fiatalon megöregedett, és elmondta Ritának, hogy ő nem ide való, nem ez az élet illene hozzá. Rita úgy halt meg, hogy Gumát védte a testével - otthagyta azt az életet, ami tényleg nem az övé volt, és tengerészfeleségként halt meg.

Traira, a meghalt tengerész azonban asszonyt és három árva lányt hagyott maga után, ami Gumát komolyan elgondolkoztatta: szabad-e a tengerésznek komolyan kötődnie egy nőhöz, családot alapítania? El is vonult egy napra gondolkodni, de úgy érezte, Líviát neki rendelte a sors - visszahajózott hát, megkereste a leányt és udvarolni kezdett neki. Itt tartok most, a fejezet a beszédes Lívia elrablása címet viseli.

Lassan-lassan

Mostanában keveset olvastam, mással töltöttem az estéimet, de nem mondom meg, hogy mivel, mert esetleg olvasnak és lebukom :) maradjunk annyiban, hogy a karácsonyhoz van köze. Arra is rájöttem, hogy két ilyen fajsúlyosabb, és ráadásul teljesen más témájú, más korban játszódó regényt nehéz egyszerre olvasni, és bár haladtam azért mindkettővel egy picit, valószínűleg Amado át fogja venni az elsőséget, és mégiscsak sorban olvasás lesz ebből :) ami nem baj, nem terveztem én a párhuzamos olvasást.

A Holt tenger egyébként nagyon tetszik, olyan, mintha a tengerparton ülnék, és egy öreg halász mesélését hallgatnám. Szép, lassú elbeszélés, abban a stílusban, ami úgy belevon a történetbe, mintha magad is részese lennél. Nem tudom, hogy csinálja, milyen szavakkal, mondatszerkezetekkel éri el ezt az író, de olvasóként ez nem is lényeges. Elég, ha olvasom, és tetszik. Ez a lassú mesélő mód aprólékos, részletes, néha csapongó, élőbeszéd-szerű, ettől persze lassabban is olvasható - most mentegetőzöm, hogy miért is nem haladok jobban vele. De nem versenyfutás ez :) 

A történetben Guma immár fiatal felnőtt, túl az első komolyabb szerelmi kapcsolatán és az első igazán bátor hajós tettén, már maguk közé valónak tartják a vén tengeri medvék, és épp most fog közelebbről megismerkedni a lánnyal, aki majd élete szerelme lesz. Hajózik, dolgozik, álmodozik, és várja élete asszonyát.

Olvasás párhuzamosan

Nem tudtam egy könyv címét adni ennek a bejegyzésnek, ugyanis az történt, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, amit elvittem magammal Anyukámékhoz hétvégére, majd becsuktam abba a szobába, ahol Regő aludt, így gyorsan kerestem valamit a polcon, ami aztán annyira megtetszett, hogy el is hoztam magammal, és most egyszerre olvasom a kettőt. Na de ne titokzatoskodjunk, miről is van szó?

Jorge Amado két regényt is tartalmazó könyvét kezdtem el először, még itthon.  A két regény a Holt tenger és Az éjszaka pásztorai, ebben a sorrendben. Emlegettem már ezt a könyvet, Kapolcson vettük antikváriumban, talán száz forintért, Péter már olvasta, és nagyon tetszett neki. Én egyelőre ott tartok, hogy megfog és magával ragad a történetmesélés, a kibontakoztatás. Apránként ismerteti meg a szereplőket, lassan kerülnek elő újabb és újabb emberek, és lassan derül ki, hogy melyikük a főszereplő - azért persze még eléggé a regény elején. Ő Guma, a halász, aki a regény elején kiskamasz fiúcska, aki a szemünk előtt érik férfivá. A történet Brazíliában, Bahia kikötőjében játszódik, kikötői emberek, halászok, kocsmárosok, hajósemberek és persze asszonyaik főszereplésével, de a tényleges, igazi főhős a tenger, amely az életet adja és veszi el.

Amibe aztán anyukáméknál belekezdtem, az Gulácsy Irén: Jezabel című könyve. A címet olvasva igazán meglepődtem a témán, engem ugyanis a különleges, spanyolos női név vonzott, de már a fülszövegből kiderül, hogy bibliai párhuzamról van szó: Anjou Lajos király feleségének, Erzsébetnek volt olyan a sorsa, mint a bibliai Jezabelnek - utánaolvastam, de sokat nem találtam róla. Mindenesetre erős kezű királyné volt, és amikor Lajos meghalt, lányát, Máriát koronázták királlyá, természetesen Erzsébettel a háttérben. Még nagyon a könyv elején tartok, egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretem a szép, régies, korhű nyelvezetét.

Vámos Miklós: Zenga zének

Hirtelen-váratlanul, részben az Egy ősz Mallorcán-nal átfedésben kiolvastam ezt a könyvet is. Nagyon gyorsan ment, aminek oka lehet az is, hogy legalább harmadszor olvastam.

Vámos Miklós az egyik kedvenc íróm. Talán nem minden könyvét olvastam, de a legtöbbet igen, szerettem a tévéműsorait is, és szeretem az interjúit is, amiket mostanában női magazinokban olvasok. A könyveiből néha hiányolom az igazi fantáziát, sok könyvét éreztem nagyban önéletrajzi ihletésűnek, sőt, konkrét adatok megváltoztatásával teljesen önéletrajzinak, bár a fülszövegekben, ajánlókban - mint a Zenga zénekében is - általában kifejti, hogy a főszereplő vagy a történet csak részben vagy a véletlennek köszönhetően hasonlít annyira rá, vagy az életére. Vagy elhisszük neki, mert miért ne hinnénk, vagy nem, és akkor azt gondoljuk, hogy például ez a könyve egy az egyben életrajzi, amely esetben kevés benne a fantázia. De a könyv szempontjából azt kell mondjam, és akkor mi van? Ha élvezet olvasni egy könyvet, és harmadszor is örömet okoz, és meg tudja úgy írni, hogy lekössön, akár fantázia, akár életrajz, akkor az egy jó könyv, és köszönöm Vámos Miklósnak.

A Zenga zének főszereplője Öcsi, a valódi neve ki se derül a könyv végéig, szerintem azért, hogy sok-sok kortársa, akik ugyanezeket vagy hasonlókat éltek át, jobban beleélhessék magukat a helyzetébe. Öcsi 1950-ben született, pont mint Vámos, és 1956-ban hatéves volt. A könyv '55 őszén kezdődik és egy bő évet ölel fel. Öcsi az elején óvodás, és a kettős nevelésnek "hála", hittanra is jár egy volt apácához. Apja a belügyben dolgozott, ahonnan kirúgták, majd marós lett, most sztahanovista élmunkás. Anyja traktoralkatrészeket szerez be, de hiába, mert sosincs elég, mégis késő éjszakáig dolgozik. Van egy lelkes úttörő nővére is. Együtt élnek egy nagy házban a nagyszüleivel és a keresztszüleivel, akik látszatra elváltak, mert a férj kisiparos, és a feleségére íratott mindent, hogy ne vehessék el. A helyzet számomra is zavaros, hát még egy hatéves gyerek számára, aki látja, hogy valami nem kerek, kérdez is, de szinte soha nem kap egyenes válaszokat. A vallásos nevelés mélyen megérinti, igazi hívő lesz, de közben az óvodában, majd az iskolában azt mondják, hogy nincs Isten. Ott Rákosit, Sztálint kell istenként tisztelni. Aztán eljön a forradalom, amikor ledöntik a Sztálin-szobrot és leszedik az utcanévtáblákat - újabb összezavarodás. Vámos nagyon szemléletes eszközzel él: a mondatokat ugyan egyes szám harmadik személyben, külső elbeszélőként írja, de mintha Öcsi fejéből látná, abban a stílusban, amilyen egy hatéves beszédmodora, kicsit egybefolyt szavakkal, ahogy a ritmus adja, nem ahogy a szavak határa. Nagyon érzékletes, főleg, hogy én emlékszem, hogy én is így gondolkodtam ebben a korban. Innen a Zenga zének cím is.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az 56-os forradalom és az előzményei egy család életén belül, egy hatéves kisfiú szemével. Kis adalék: nemrégen olvastam, hogy Bornai Tibor és Koncz Zsuzsa ebből a könyvből írták a Zeng az énekszó c. számot.

Egy ősz Mallorcán - 2.

Lassan befejezem ezt a könyvet, de mindenképpen megérdemel még egy bejegyzést. Nagyon élvezetes könyv, ez a helyes szó rá. A számban érzem az ízeket, amikor ételekről ír, látom a szebbnél szebb tájakat, szinte érzem a napot, a levegőt a bőrömön, látom a villámokat, amikor dérrel-dúrral megjön az igazi ősz, és bizony érzékletes a moszkitók okozta szenvedés leírása is. Néha csodálkozom, hogy az író valójában jazzmuzsikus. 

Persze nemcsak a dolce vitáról szól a könyv. Spanyolország EU-ba lépése előtti években játszódik, megvitatják az ezzel kapcsolatos problémákat csakúgy, mint azokat a dilemmákat, hogy megélhet-e egy négytagú család gyümölcstermesztésből egy kis farmon Mallorcán, hogy hazamenjen-e a nagyobbik fiú Skóciába a modern mezőgazdaságról tanulni, hogy a farmon a szomszédoktól hallott hagyományos és környezetbarát módszereket alkalmazzák-e vagy vegyszereket, hogy milyen az emigráns csoportok helyzete Mallorcán, és leírja a mindennapos apró gondokat, örömöket, munkákat is, sokszor humorral fűszerezve.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, akit érdekelnek más országok, más kultúrák, kis mezőgazdaság, kis gasztronómia és sok kellemes kikapcsolódás :)

Regő könyvei

Kicsi fiam egyéves korára igazi könyvmoly lett. Pedig tízhónapos kora körül már aggódtam, annyira nem érdekelte és nem kötötte le a képeskönyv. Bezzeg most! Úgyhogy bemutatom a könyvtárát :) Fontossági és tetszési sorrend nélkül, ahogy jön.

Az első épp az egyik kedvence: az Állatok a tanyán című apró, babakézbe illő könyvecske. Ez a fotó egy másik kiadást ábrázol, a mienk jó hétéves, Annától maradt itt, akire Regő nagymamája szokott vigyázni kicsi korában. A mienk elején cica van, de a lényeg ugyanaz. Minden oldalon egy-egy fotó egy-egy állatról, kölykökről és felnőttekről, amiről el lehet mesélni, hogy melyik állatnak mi a neve, mit csinál, mit mond. Regő nagyon szereti és önállóan is tudja lapozgatni. 

A másik kedvencről, a Hova bújt a kisegér? címűről meséltem a Regőblogon, úgyhogy ide azt a bejegyzést linkelem be. 

Az Állatóvoda című könyvecske a Móra Kiadó Babamozi sorozatában jelent meg. Nagyon bejött, tervezem is megvenni a többi részét, és köszönöm Gyöngyinek az ajánlást! Meglepődtem, amikor megérkezett, hogy mennyire picike a könyv, de Regő valószínűleg ezért szerette meg annyira. A születésnapjára kapta, és az első olyan könyv volt, ami érdekelte. Nagyon aranyos, egyszerű kis rajzok vannak benne, és ami különleges: minden oldalon másmilyen, kinyitható vagy elhúzható kis trükkös rész, ami mögé valaki, valami elbújt :) Egyetlen hátránya, hogy puhább papírból készült, és nincs vízálló bevonata, így a könyvet szívesen rágó babák előbb, a jobb magaviseletűek később nyűvik el :) de a puhább lapokat bizony elnyűvik ők is.

Az Ismerd meg Cincogival a játékokat! Regő legelső saját könyve volt, még húsvétra kapta, nyolc hónaposan. Hát igen, azt hittem, 9-10 hónaposan már érdekelni fogja a könyv úgy általában :) Most már lapozgatja ezt a könyvet is. Ebben kevésbé jól felismerhető ábrák vannak, de az autó, a baba, az építőkocka teljesen rendben van. Linkeltem ezt is, mert húsvétkor emlegettem már.

A következő egy sokkal komolyabb könyv, valójában kétéveseknek való, vagy talán még nagyobbaknak. Még Regő születése alkalmából kaptuk. A Forgasd a korongot! könyvekben a könyv szélén egy papírkorongot lehet forgatni, aminek segítségével minden lapon egy-egy odaillő kis képet lehet beilleszteni. A mi könyvünkben egy elveszett kiskacsa keresésének ürügyén különböző vízparti élőhelyeket és állatokat látogatunk végig. Nagyon jó kis böngésző könyv részletes ábrákkal, amiben a nagyobbacska babák örömmel fedezhetik fel az apró részleteket, Regő egyelőre elég, ha a kacsát megtalálja :)

Klasszikus új formában Vlagyimir Szutyejev: A három kiscica című leporellója.  Ezt csak úgy vettem egyszer, különösebb alkalom nélkül, amikor úgy gondoltam, Regőnek mindenképpen szüksége lesz leporellókra. Nem igazán jött be egyelőre, a pici, kézbe illő könyveket és a lapozókat jobban szereti. Viszont mivel a cicák nagy kedvencek, hamarosan ez is az lesz egészen biztosan. A mese gondolom, mindenkinek ismerős a zseniális Szutyejevtől, aki egyik kezével írt, a másikkal rajzolt, így alkotta a különböző dolgokba belemászó, különböző színeket felvevő, majd a vízbe esve eredeti színükre visszaváltozó három kiscica kalandjait is.

Ugyanilyen klasszikus mind a vers,  mind a rajzok Zelk Zoltán: A három nyúl című leporellójában. Már nekünk is mesélték óvodában a rettenetes és félelmetes három nyúl történetét :) Reich Károly pedig igazán művészi rajzokkal látta el az összes általa illusztrált mesekönyvet, első ránézésre felismerhető, jellegzetes figurákkal. Én nagyon szeretem, Regő, mivel leporelló, egyelőre nem rajong érte.

A következő kis könyvet valójában én kaptam, még májusban a névnapomra Péter anyukájától. Akkor már jártunk Ringatóra, és olyan könyvet keresett nekem, amiből Regőnek tudok énekelni, mondókázni. A Kerekítő, amennyire én tudom, ugyanolyan énekes, zenés, mondókás foglalkozás kicsiknek, mint a Ringató, csak nevében különbözik. Az ugyanolyan című könyv pedig a foglalkozások dal- és mondókaanyagát tartalmazza. Van még egy hasonló daloskönyvünk, de az még tényleg az enyémnek minősül, ezt viszont, mivel kicsi alakú egyszerű ábrákkal, bizonytalan időre kölcsönadtam Regőnek :)
A Rezsőről, a kismalacról szóló csengettyűs könyvet (Mit keres Rezső, a kismalac?) Emi barátnőmtől kapta Regő, amikor látogatóban jártunk náluk. Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a felső szélén két plüss fülecske lóg ki, amelyekben csengettyűk vannak, tehát ha az ember gyereke rázza a könyvet, akkor csörög :) Rövidke, egyszerű történet a kismalacról, akinek a farkára csengettyűt kötöttek, és sehol sem találja, hol csörög :) Aranyos, egyszerű rajzokkal, a malac mellett kutya, cica és tyúkocska szereplőkkel, akiket minden képen meg lehet keresni.
Újabb klasszikus, ezúttal azonban modern köntösben, egy fiatal grafikus, Pásztohy Panka rajzaival Móricz Zsigmond: A török és a tehenek című verses meséje. Pásztohy Panka illusztrálja a nagyobbaknak való Panka és Csiribí könyveket is, itt ismertem meg, és nekem tetszenek modern, vidám és kedves figurái. A könyv közepes méretű, inkább szülői kézbe való, lapozó, a verset pedig a szülőgenerációból mindannyian ismerjük. Szívesen megvenném ebből a kiadásból az Iciri-picirit is, gyerekkoromban nekem ez a kettő egy kötetben volt meg.
Ez jelenleg az egyéves könyvtára :) és akkor még a nagymamánál lévő, bár néha hozzánk is rejtélyes úton-módon átszökő könyveket nem is említettem :)

Peter Kerr: Egy ősz Mallorcán

Ezt a könyvet Pétertől kaptam a születésnapomra egy jó hónapja. Azonnal neki is akartam látni, csak aztán jött Harry Potter... a folytatást ismeritek :)

Nagyon szép borítójú könyv, már csak a kép, a hangulata is megfog. A fülszöveg szerint négy, azóta talán már öt kötete jelent meg, négy egy-egy mallorcai évszakról szól, az ötödik pedig a Búcsú Mallorcától címet viseli. Mindet szeretném beszerezni! Gondolom, az ajándékozás időpontja miatt kaptam stílszerűen az őszit. 

A sorozat egy skót családról szól, akik Mallorcán töltenek azt hiszem, három évet. Nem a tipikus turistaéletmódot választják tengerrel és pálmafákkal: egy kisebb birtokot vásárolnak városon kívül, termő gyümölcsfákkal, kerttel - az állatokat azért nem vállalják :). Így aztán az útleírás sem tipikus, inkább történetmesélés a mallorcai mindennapokról, apróságokról, hogy milyen bonyolult dolog bemenni a szűk sikátorokkal szabdalt városba egy vasáruboltba, hogy mit szól a szomszéd, ha nem tartasz disznót, milyenek az emberek, a szokások arrafelé, és hasonlók.

Ha valaki olvasta Frances Mayes Toszkána-könyveit, azokra nagyon hasonlít stílusban (a kiadó is ugyanaz). A különbség ott van, ahol Toszkána és Mallorca között (szerintem, úgy, hogy egyik helyen sem jártam még): az elbeszélés módja, a mondatformálás, így az olvasás élménye, az átélés, a megértés is egyiknél a toszkán, másiknál a mallorcai spanyol életérzést tükrözi. Hogy azt ne mondjam, fílinget, ami átjön :))))

Harry Potter és a Halál ereklyéi

Kiolvastam :-)))))))))))))

Körülbelül egy órája fejeztem be a Harry Potter utolsó kötetét, huhh! Volt jó néhány pillanat, amikor falhoz akartam vágni, és majdnem úgy döntöttem, hogy rossz könyv, meg majdnem hátralapoztam a végére, hogy kiderüljön, igazam van-e ezekben a pillanatokban. De ellenálltam a kísértésnek, és jól tettem! Minden titok kiderült, és szerintem minden az olvasók legnagyobb megelégedésére végződött, különösen tetszik az epilógus.

Akit még ennél tovább is érdekel a történet, érdemes elolvasnia ezt a szócikket, bár gondolom, a rajongók nem tőlem fognak először értesülni róla :).

Nna, ezek után még alszom rá egyet, álmodom a történettel egy-két napig, majd olvasok valami kellemeset és könnyedet :)

Harry Potter és a Félvér Herceg

A Félvér Herceg volt a második olyan könyv a Harry Potter részek közül, aminél reszketve vártam, hogy jajmilesz... Ha jól emlékszem, az Azkabani fogoly volt az első ilyen - hosszan, hosszan nem történik semmi igazán rémes, de az ember tudja, hogy fog ez még komolyra fordulni, és az Azkabani fogolynál, lévén harmadik rész, ez még nem annyira borzongató, de a Félvér Hercegnél bizony majdnem lerágtam a körmömet. Ő, Akinek Nem Mondjuk Ki A Nevét, ereje teljében van, Harry sokat szenved, kevésbé foglalkozik az iskolával, mint bármi mással - de közben védelem alatt áll, civakodásoknak és szerelmeknek tanúja vagy résztvevője, van egy normális kamaszfiú-élete is... és ahogy fogynak a lapok, az olvasó egyszerűen tudja, hogy valami történni fog. És történik is... a Félvér Herceg talán a legsötétebb történet mind között, sokat tudunk meg a gonoszról, és el nem tudom képzelni, mit csináltak azok, akik új korukban olvasták a könyveket, hogy aludtak az utolsó kötet megjelenéséig?? Nekem muszáj volt azonnal folytatnom.

Sok tekintetben nagyon tetszik, ahogy Rowling ír. Remekül vezeti végig Harryt és társait, mint szereplőket a kamaszkoron, szavaikkal, viselkedésükkel, kapcsolataik alakulásával egyértelműen mutatja, hogyan változik az ember tizenegy éves korától tizenhét éves koráig, anélkül, hogy az olvasó szájába rágná ezt. Nagyon jól csinálja. Számomra zseniális a képalkotása, én, aki nem láttam a filmeket, tökéletesen magam előtt láttam az egyes jeleneteket, alakokat, arcokat, mozdulatokat. Persze lehet, hogy most már, ha megnézem a filmeket, zavarni fog a fejemben élő kép, de fenntartom, hogy olvasni jobb előbb.

Harry Potter és a Főnix rendje

Talán a legnyomasztóbb rész mind közül, legalábbis mostanáig. Az elején, meg még jó sokáig nagyon zavart, ahogy Harryvel bánnak, Umbridge professzorfőinspektorvarangyosbéka feltűnése és modora, a veszekedések a diákok között és Harry szerencsétlenkedése az udvarlásban. Utóbbi persze teljesen megértem, és át tudom érezni, szerintem 14 évesen mind ilyenek vagyunk, aki nem, az füllent vagy nagyon nagymenő volt :) Meg a fejfájások, nehézségek...

De amikor végre lehetősége lesz Harrynak tenni valamit, igaz, hogy részben baklövést, de akkor is, nincs tétlenségre kényszerítve, beindul a cselekmény, és olyan izgalmas, hogy utolsó előtti este éjjel kettőig olvastam :)

2 in 1: Harry Potter és az azkabani fogoly, illetve Harry Potter és a tűz serlege

Nem tudok már külön bejegyzéseket írni a kötetekről :) Ugyanis nincs időm internetezni, mert minden szabad percemben olvasok. A harmadik és a negyedik részt már nem tartom Marcinak valónak, a negyedik vége felé különösen sötétedik a történet. A harmadikban még csak szimplán félelmetes lények és ármánykodások vannak, amik még nem annyira nehezen emészthetőek, de a negyedikben már igazi gonoszság is megjelenik. Meg a lányok :) illetve a fiúk is, kinek mi :) Nyilván olyan korosztálynak szólnak az egyes kötetek, amilyen korúak a szereplők abban a könyvben, így A tűz serlegét olvasó tizennégy évesek abszolút át tudják élni Harry, Ron és Hermione helyzetét. A felnőttek meg visszarepülnek boldog kamaszkorukba :)