Szegény Harry nem sok bejegyzést kapott tőlem :) ez köszönhető egyrészt annak, hogy sokkal hamarabb és könnyebben kiolvastam, mint pl. az Őrség panaszát, persze rövidebb is, de nyilván olvasmányosabb és szórakoztatóbb. Másrészt a kisfiamnak, aki töltött mostanában néhány éjszakai órát apa vállán, miközben én vártam, hogy szükség lesz-e rám, és nem aludtam, hanem olvastam. Meg kell mondjam, az első rész végén helyenként már eléggé féltem és mozgalmasakat álmodtam az esti olvasás után, de ezzel együtt Marcinak valónak ítéltem a könyvet, el is kezdtük olvasni, mert A kaput befejeztük, és én elkezdtem a második részt.
Az előző Harry Potteres posztban feltett kérdéseimre nem kaptam a könyvtől teljesen kielégítő válaszokat. Szofinak a megjegyzésében abszolút igaza van: csodálatos, kreatív, fantáziadús világot teremt Rowling, és nyilván sokkal érdekesebb a mai gyerekek számára, mint a Kincskereső kisködmön vagy A Pál utcai fiúk - félreértés ne essék, számomra mindkét említett mű hatalmas értéket képvisel, nagyon szeretem és szeretném a gyerekeimmel is megismertetni őket. De még nekünk is érdekesebb lett volna Harry Potter, ha húsz évvel ezelőtt jelenik meg. Ami kérdés maradt bennem: miért épp ez a könyv lett a nagy "gyerekeket az olvasáshoz visszacsábító"? Főleg a magyar gyerekek esetében, miért nem mondjuk a Gergő-sorozat, vagy Andris túl a Maszat-hegyen, a külföldiek közül A hobbit vagy A gyűrűk ura nagyobbaknak, Tolkien meséi kisebbeknek? Vagy itthon ezek később jelentek meg, mindenki Rowling varázslóköpenyéből bújt ki? Vagy mindenképpen kell egy film a sikerhez? Szubjektív véleményem szerint egyébként az összes modern fantasy-mese és írója Tolkien köpönyegéből bújt ki, nem Rowlingéból, hanem ő is onnan :)
Mindenesetre a könyv tetszett, befaltam, hajrá második rész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése