Vámos Miklós: Zenga zének

Hirtelen-váratlanul, részben az Egy ősz Mallorcán-nal átfedésben kiolvastam ezt a könyvet is. Nagyon gyorsan ment, aminek oka lehet az is, hogy legalább harmadszor olvastam.

Vámos Miklós az egyik kedvenc íróm. Talán nem minden könyvét olvastam, de a legtöbbet igen, szerettem a tévéműsorait is, és szeretem az interjúit is, amiket mostanában női magazinokban olvasok. A könyveiből néha hiányolom az igazi fantáziát, sok könyvét éreztem nagyban önéletrajzi ihletésűnek, sőt, konkrét adatok megváltoztatásával teljesen önéletrajzinak, bár a fülszövegekben, ajánlókban - mint a Zenga zénekében is - általában kifejti, hogy a főszereplő vagy a történet csak részben vagy a véletlennek köszönhetően hasonlít annyira rá, vagy az életére. Vagy elhisszük neki, mert miért ne hinnénk, vagy nem, és akkor azt gondoljuk, hogy például ez a könyve egy az egyben életrajzi, amely esetben kevés benne a fantázia. De a könyv szempontjából azt kell mondjam, és akkor mi van? Ha élvezet olvasni egy könyvet, és harmadszor is örömet okoz, és meg tudja úgy írni, hogy lekössön, akár fantázia, akár életrajz, akkor az egy jó könyv, és köszönöm Vámos Miklósnak.

A Zenga zének főszereplője Öcsi, a valódi neve ki se derül a könyv végéig, szerintem azért, hogy sok-sok kortársa, akik ugyanezeket vagy hasonlókat éltek át, jobban beleélhessék magukat a helyzetébe. Öcsi 1950-ben született, pont mint Vámos, és 1956-ban hatéves volt. A könyv '55 őszén kezdődik és egy bő évet ölel fel. Öcsi az elején óvodás, és a kettős nevelésnek "hála", hittanra is jár egy volt apácához. Apja a belügyben dolgozott, ahonnan kirúgták, majd marós lett, most sztahanovista élmunkás. Anyja traktoralkatrészeket szerez be, de hiába, mert sosincs elég, mégis késő éjszakáig dolgozik. Van egy lelkes úttörő nővére is. Együtt élnek egy nagy házban a nagyszüleivel és a keresztszüleivel, akik látszatra elváltak, mert a férj kisiparos, és a feleségére íratott mindent, hogy ne vehessék el. A helyzet számomra is zavaros, hát még egy hatéves gyerek számára, aki látja, hogy valami nem kerek, kérdez is, de szinte soha nem kap egyenes válaszokat. A vallásos nevelés mélyen megérinti, igazi hívő lesz, de közben az óvodában, majd az iskolában azt mondják, hogy nincs Isten. Ott Rákosit, Sztálint kell istenként tisztelni. Aztán eljön a forradalom, amikor ledöntik a Sztálin-szobrot és leszedik az utcanévtáblákat - újabb összezavarodás. Vámos nagyon szemléletes eszközzel él: a mondatokat ugyan egyes szám harmadik személyben, külső elbeszélőként írja, de mintha Öcsi fejéből látná, abban a stílusban, amilyen egy hatéves beszédmodora, kicsit egybefolyt szavakkal, ahogy a ritmus adja, nem ahogy a szavak határa. Nagyon érzékletes, főleg, hogy én emlékszem, hogy én is így gondolkodtam ebben a korban. Innen a Zenga zének cím is.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az 56-os forradalom és az előzményei egy család életén belül, egy hatéves kisfiú szemével. Kis adalék: nemrégen olvastam, hogy Bornai Tibor és Koncz Zsuzsa ebből a könyvből írták a Zeng az énekszó c. számot.