Delahaye-Marlier: Márti megbetegszik

Marci kiolvasta a Filemon kiscica kalandjait, és ma reggel ezzel a könyvvel találtam az ágyban. A Márti-sorozat része, sajnos Marcinak csak kettő van meg belőle, ez és a Márti és a szellemek. Gyönyörűen rajzolt, gazdagon kidolgozott, festményszerű mesekönyv, egy könyv egy mese. Márti egy talán kisiskolás kislány, van egy kutyája, Pepe, és mindenféle érdekes dolog történik vele, van, amelyik csak ennyire érdekes, mint egy betegség, de van, amikor álmában cirkuszban jár. Mindenkinek ajánlom a könyveket, kisfiúknak, kislányoknak egyaránt, és nem is drágák ahhoz képest, hogy milyen jó minőségűek és szépek!

Danielle Steel: Ház a Remény utcában

Vallomás következik... Szerintem Danielle Steelt olvasni ciki, mégis olvasom. De az elején mondtam, hogy mindenevő vagyok, bevallottam, ide nekem a köveket, olvasok ponyvát és romantikusat is, jóvanna... És igenis írni fogok ezekről is, nem lesz ez egy olyan nagyon mély, komoly irodalmi blog. És előre közlöm, hogy ambivalens leszek :)
Szóval, Danielle Steel. Én magam pénzért sose venném meg a könyveit, de anyukámnak nagyon sok megvan, és amikor náluk járok, egyet elkezdek olvasni, plusz kettőt-hármat hazahozok. Most épp ez a fürdőkádban olvasós könyvem. Érdekes egyszerre olvasni a Sellő a pecsétgyűrűn-nel. Két-három fürdés elég hozzá, és kiolvastam :) ma este lesz valószínűleg vége. Nagyjából egy kaptafa az összes könyve, a szereplők szépek és gazdagok, vagy ha a könyv elején nem, akkor hozzámennek valakihez, aki az. Szerelmesek és boldogok, érik őket bánatok és tragédiák, amiken viszonylag hamar túlteszik magukat, és utána megint szerelmesek és boldogok. Persze vannak különböző helyek, helyszínek, korok és történetek, de nagy vonalakban elég hamar lehet tudni, hogy mi lesz az adott sztoriból.
A Ház a remény utcában alaptörténete szerint Liz és Jack tizennyolc éve boldog házasok, válóperes ügyvédek, öt gyerekük van, a legkisebb enyhe születési sérült. Egy ügyben Jack agresszíven jár el a férjjel szemben, zároltatja a számláit, mire a férj részegen lelövi őt, így Liz egyedül marad az öt gyerekkel, a házzal és az ügyvédi irodával. Steel hosszasan leírja a tragédiát követő napokat, a gyászt, a könnyeket, az eseményeket, aztán lassan gyógyulni kezdenek, néha már nevetnek, beáll az új életük apa nélkül. Körülbelül nyolc hónappal Jack halála után a legnagyobb fiút baleset éri, a kórházban Liz megismerkedik az orvosával, akivel lassan egymásba szeretnek, néhány hónap múlva a férfi meg is kéri a kezét. A gyerekek vegyesen reagálnak a kapcsolatra, a legkisebb és a legnagyobb - a fiúk - örülnek neki, a lányok hallani sem akarnak róla. Egy fürdéssel a vége előtt egy felemásan sikerült hálaadási vacsoránál tartok, ahol Bill is részt vett, de ez volt az első, ahol az apa már nem lehetett ott, kényes szituáció. Borítékolom a végét: mindenki elfogadja Billt, összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Jelentkezem, ha megtudom, hogy igazolódott-e!

Sellő a pecsétgyűrűn - 3.

Komolyra fordult a könyv... Már nem gondolom, hogy csak alibi lenne Kálmán ellenálló mivolta, és kamuk a feladatai. Magyarországot megszállták a németek, Kálmánt és Mariant elfogta a Gestapo, Marian belehalt a kínzásokba, terhes volt :(. Kálmánt is nagyon megkínozták, vallott, nagyon kevés dolgot, nem árult el senkit. Utána meggyógyíttatták, és felajánlották neki, hogy a Gestapo alkalmazza, amit ő látszólag elfogadott. A Gestapo elfoglalta Marianék villáját, berendezték főhadiszállásnak, és Kálmán most ugyanabban a szobában lakik, ami kertészként volt az övé - nagyon bizarr - és mindent megfigyel. Szökni akar, menekülni innen, és elmondani az ellenállási mozgalomnak, amit tud, de egyelőre nem látja a módját. Hát itt tartunk most...

Sellő a pecsétgyűrűn - 2.

Nos, ha azt hittem, a kezdő párbeszédből majd szép lassan kibontakozik a cselekmény, hát tévedtem. Tulajdonképpen nem is értem, miért vártam volna ezt valakitől, aki már az elején így a lovak közé csap :) Ez a könyv pörög. Körülbelül négyszáz, apró betűkkel sűrűn teleírt oldalról van szó, amiből most a hatvanadik körül tartok, de már annyi minden történt, hogy csak kapkodom a fejemet. Nem is tudom, hogyan szorítkozzak a lényegre.
Főhősünk, Kálmán, anyai ágon angol, apai ágon magyar fiatalember. A II. világháború alatt Angliában jelentkezik szolgálatra, a németek ellen akar harcolni. Kiképezik titkosügynökké és hazaküldik Magyarországra, ahol az ellenállási mozgalom tagja lesz, felettese a nagybátyja. Itt olyan a szaga a történetnek, mintha ismerősök és rokonok meg akarnák menteni a valódi háborútól, csak olyan feladatokat kap, hogy tanuljon, figyeljen, ha besorozzák a tényleges hadseregbe, vonuljon be. Be is vonul, de amikor frontra is küldenék, felettese utasítára megszökik, és ismerősöknél, más identitás alatt, kertészként bujkál. Szerelmi szál is van, a könyv legelején csinos és fiatal nagynénjébe, felettese feleségébe szerelmes, de később rájön, hogy ő inkább csak a nagybetűs Nőt képviselte számára, mint afféle ideál, és beleszeret a jobban hozzáillő Marianba, aki a háziúr lánya ott, ahol ő kertészként szolgál. Lassan megkapja első komolyabb megfigyelési feladatait, de nekem még mindig gyanús, hogy vajon valódi feladatok-e ezek, vagy csak a rokonság akarja elaltatni éberségét, nehogy rájöjjön, hogy valójában nem is szolgálja a hazát és a náciellenes mozgalmat... Itt tartok most, folytatása következik! Motivál ez a blog az olvasásra :)
Ja, és előkerült már a címben szereplő titokzatos pecsétgyűrű is a sellővel, de még nem világos, hogy mi lesz a szerepe, miért ő a címadó.

Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn

A Sziddhárta befejezése után Péter ajánlására most ebbe a könyvbe kezdek bele. Nem sokat tudok az íróról, semmit nem olvastam tőle. Kicsit utánanéztem most, de nem akarom, hogy ez befolyásoljon. A fülszöveg szerint kalandregény, még csak pár oldalt olvastam belőle. Nagyon érdekes, hogy egy párbeszéd közepével kezdődik, amiben rögtön három szereplő vesz részt, még több szereplőt említ név szerint, és ekkor még semmit nem lehet tudni a körülményekről, a háttérről, elülteti az érdeklődést, és így bontja majd ki a cselekményt. Folytatása következik!

Aktuálisak

Nézzük akkor, kik vagyunk mi, és miket olvasunk most.

Négyen élünk együtt kis családunkban, a legkisebb kivételével mind könyvmolyok vagyunk. A legkisebbet is annak szánjuk :) Párom, Péter  (a képen Regővel látható Forma-1 nézés közben) most éppen Jimmy Cornell: Szenvedélyem a tenger című könyvét olvassa, alcíme: Három föld körüli vitorlásút emlékképei. Péter nagy vitorlázás-rajongó, egyelőre lottónyeremény híján ezt könyvekben kénytelen kiélni, de majd egyszer igaziból is fogunk tengeren vitorlázni! A könyvet körülbelül két éve kapta tőlem, amikor úgy éreztem, valami még hiányzik a karácsonyi ajándékok közül, és ez a könyv egyszerűen az ölembe ugrott a könyvesboltban. Elég vaskos könyv, számomra kicsit lexikonszerű, nem is gondoltam, hogy végig lehet olvasni egy az egyben, de ő már nem először teszi ezt. Sok gyakorlati tanács is van benne, tehát nem egyszerűen élménybeszámoló vagy útleírás. Örülök neki, hogy Péter szereti. :)

Nagyfiam, Marci  hétéves, és körülbelül ötéves kora óta olvas. Pici kora óta mesélek neki, nagyon fontosnak tartottam, hogy megszeresse a könyvet, olvasni magától tanult meg. Egy ideje kialakult az a szokásunk, hogy lefekvés előtt én is mesélek neki - sokszor inkább felolvasok, nem mindig igazán meséket már - aztán még ő is olvas magának. Mostanában éppen P.L. Travers: A csudálatos Mary  című könyvét olvasom neki, ő pedig utána Grabowski-Nejman: Filemon cica kalandjait olvassa. Érdekes párosítás :) Mary Poppinssal kapcsolatban nekem az az érzésem, hogy őt mindenki ismeri, tehát nem kell sokat mesélnem a könyvről, de talán mégsem így van. Tehát, Mary Poppins egy igen különös bébiszitter, klasszikus szóhasználattal gyereklány, akit a keleti szél fúj a Banks családhoz, és innentől mindenféle csudálatos dolog történik a gondjaira bízott Jane-nel, Michaellel, Johnnal és Barbarával. Részletekért hallgassátok meg Halász Judit hasonló című számát :)

Filemon cica pedig egy kis fehér cica, aki úgy kerül gazdái házába, hogy ott már régi bútordarab Bonifác, a nagy fekete kandúr. A könyv a kiscica kalandjairól szól a nagy macskával, a nagymosással, a gombászással, a vízfestékkel és hasonló érdekes dolgokkal, tipikus állatmese nem igazán kidolgozott rajzokkal. Szerintem körülbelül négyéveseknek való, Marci sem először találkozik vele, de szeret ilyeneket is újra meg újra elővenni.

Regő, a legkisebb,  7 hónapos, úgyhogy még nem olvas semmit, bár időnként már érdeklődik újságok és dvd-borítók iránt :) nemsokára eljön az első egyszerű, kevés képes lapozók ideje. Ja, és van egy dm-es textilkönyve! Meg egy műanyag, rágható is. Ezeket bőszen forgatja :)

Én pedig, mint mondtam, eléggé mindenevő vagyok. Főleg lefekvés előtt olvasok, így mostanában elég lassan végzek egy-egy könyvvel, de van, amit nem tudok letenni, és nappal is szakítok rá időt. Szégyen, nem szégyen, de vannak olyan könyvek, amelyeket kifejezetten arra a célra tartogatok, hogy egy kád forró, habos vízben, vagy evés közben olvassam, ezek a "másra nem jó" kategóriába tartoznak, tipikus agykikapcsolók, mint másnak a Barátok közt. Na én meg azt nem nézem :) Viszont tegnap este fejeztem be Hermann Hesse: Sziddhárta című művét, amely alcíme szerint hindu rege. Nagyon tetszett, megfogott és elgondolkoztatott. Filozofikus, de nem nehéz, emészthetetlen mély filozófia, egyszerre szórakoztató, olvasmányos könyv is. Sajnos nem találok arról a példányról képet, amely megvan, de beteszem helyette egy újabb kiadás fotóját. Hessétől gimnazista koromban olvastam németül valami rövidebbet, egy novellát talán, de a címére sem emlékszem, csak arra, hogy milyen nehezen gyűrtem le németül. Nem is vágytam ezek után Hessére, de Sziddhárta megihletett, és szívesen olvasnék mást is tőle.

És persze könyveken kívül olvasok még magazinokat, internetes fórumokat, blogokat, ilyenek ajánlását is tervezem majd. Remélem, lesz, akit érdekel. :)

Egy új blog kezdetén

Nem is olyan régen a párommal morfondíroztunk, hogy vajon létezik-e még az iskolákban olvasónapló, és ha van, vajon sejtik-e a gyerekek, akik valószínűleg a pokolba kívánják, hogy milyen hasznos dolog is az. És itt nem az unalmas iskolai olvasmányok unalmas, előre megfogalmazott kérdések alapján történő átnyálazásáról és ennek a kelletlen rögzítéséről van szó. Milyen érdekes lenne, ha az ember feljegyezte volna minden egyes olvasmányát, és hogy mi volt róla a véleménye, mit érzett, hogy tetszett neki. Milyen érdekes lehet később visszanézni, hogy kamaszkorunkban még mennyire utáltuk egyik-másik szépirodalmi művet, és mennyire más az élmény felnőttként. Mennyire más gyerekként olvasni A kis herceget, és mennyire más a saját gyerekednek felolvasni... Ez a gondolat kicsit továbbgondolódott a fejemben - és megszületett ez a blog.

Komoly irodalmárok foghatják a fejüket, eléggé mindenevő vagyok, olyat is olvasok, amit magam is cikinek tartok, de most majd jól bevallom. Tehát, olvasónapló indul, aki akar, tartson velem!

U.I. Köszönet a háttérért Csigamamának! http://csigamamasablonjai.blogspot.com/