Olvasás párhuzamosan

Nem tudtam egy könyv címét adni ennek a bejegyzésnek, ugyanis az történt, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, amit elvittem magammal Anyukámékhoz hétvégére, majd becsuktam abba a szobába, ahol Regő aludt, így gyorsan kerestem valamit a polcon, ami aztán annyira megtetszett, hogy el is hoztam magammal, és most egyszerre olvasom a kettőt. Na de ne titokzatoskodjunk, miről is van szó?

Jorge Amado két regényt is tartalmazó könyvét kezdtem el először, még itthon.  A két regény a Holt tenger és Az éjszaka pásztorai, ebben a sorrendben. Emlegettem már ezt a könyvet, Kapolcson vettük antikváriumban, talán száz forintért, Péter már olvasta, és nagyon tetszett neki. Én egyelőre ott tartok, hogy megfog és magával ragad a történetmesélés, a kibontakoztatás. Apránként ismerteti meg a szereplőket, lassan kerülnek elő újabb és újabb emberek, és lassan derül ki, hogy melyikük a főszereplő - azért persze még eléggé a regény elején. Ő Guma, a halász, aki a regény elején kiskamasz fiúcska, aki a szemünk előtt érik férfivá. A történet Brazíliában, Bahia kikötőjében játszódik, kikötői emberek, halászok, kocsmárosok, hajósemberek és persze asszonyaik főszereplésével, de a tényleges, igazi főhős a tenger, amely az életet adja és veszi el.

Amibe aztán anyukáméknál belekezdtem, az Gulácsy Irén: Jezabel című könyve. A címet olvasva igazán meglepődtem a témán, engem ugyanis a különleges, spanyolos női név vonzott, de már a fülszövegből kiderül, hogy bibliai párhuzamról van szó: Anjou Lajos király feleségének, Erzsébetnek volt olyan a sorsa, mint a bibliai Jezabelnek - utánaolvastam, de sokat nem találtam róla. Mindenesetre erős kezű királyné volt, és amikor Lajos meghalt, lányát, Máriát koronázták királlyá, természetesen Erzsébettel a háttérben. Még nagyon a könyv elején tartok, egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretem a szép, régies, korhű nyelvezetét.

Vámos Miklós: Zenga zének

Hirtelen-váratlanul, részben az Egy ősz Mallorcán-nal átfedésben kiolvastam ezt a könyvet is. Nagyon gyorsan ment, aminek oka lehet az is, hogy legalább harmadszor olvastam.

Vámos Miklós az egyik kedvenc íróm. Talán nem minden könyvét olvastam, de a legtöbbet igen, szerettem a tévéműsorait is, és szeretem az interjúit is, amiket mostanában női magazinokban olvasok. A könyveiből néha hiányolom az igazi fantáziát, sok könyvét éreztem nagyban önéletrajzi ihletésűnek, sőt, konkrét adatok megváltoztatásával teljesen önéletrajzinak, bár a fülszövegekben, ajánlókban - mint a Zenga zénekében is - általában kifejti, hogy a főszereplő vagy a történet csak részben vagy a véletlennek köszönhetően hasonlít annyira rá, vagy az életére. Vagy elhisszük neki, mert miért ne hinnénk, vagy nem, és akkor azt gondoljuk, hogy például ez a könyve egy az egyben életrajzi, amely esetben kevés benne a fantázia. De a könyv szempontjából azt kell mondjam, és akkor mi van? Ha élvezet olvasni egy könyvet, és harmadszor is örömet okoz, és meg tudja úgy írni, hogy lekössön, akár fantázia, akár életrajz, akkor az egy jó könyv, és köszönöm Vámos Miklósnak.

A Zenga zének főszereplője Öcsi, a valódi neve ki se derül a könyv végéig, szerintem azért, hogy sok-sok kortársa, akik ugyanezeket vagy hasonlókat éltek át, jobban beleélhessék magukat a helyzetébe. Öcsi 1950-ben született, pont mint Vámos, és 1956-ban hatéves volt. A könyv '55 őszén kezdődik és egy bő évet ölel fel. Öcsi az elején óvodás, és a kettős nevelésnek "hála", hittanra is jár egy volt apácához. Apja a belügyben dolgozott, ahonnan kirúgták, majd marós lett, most sztahanovista élmunkás. Anyja traktoralkatrészeket szerez be, de hiába, mert sosincs elég, mégis késő éjszakáig dolgozik. Van egy lelkes úttörő nővére is. Együtt élnek egy nagy házban a nagyszüleivel és a keresztszüleivel, akik látszatra elváltak, mert a férj kisiparos, és a feleségére íratott mindent, hogy ne vehessék el. A helyzet számomra is zavaros, hát még egy hatéves gyerek számára, aki látja, hogy valami nem kerek, kérdez is, de szinte soha nem kap egyenes válaszokat. A vallásos nevelés mélyen megérinti, igazi hívő lesz, de közben az óvodában, majd az iskolában azt mondják, hogy nincs Isten. Ott Rákosit, Sztálint kell istenként tisztelni. Aztán eljön a forradalom, amikor ledöntik a Sztálin-szobrot és leszedik az utcanévtáblákat - újabb összezavarodás. Vámos nagyon szemléletes eszközzel él: a mondatokat ugyan egyes szám harmadik személyben, külső elbeszélőként írja, de mintha Öcsi fejéből látná, abban a stílusban, amilyen egy hatéves beszédmodora, kicsit egybefolyt szavakkal, ahogy a ritmus adja, nem ahogy a szavak határa. Nagyon érzékletes, főleg, hogy én emlékszem, hogy én is így gondolkodtam ebben a korban. Innen a Zenga zének cím is.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az 56-os forradalom és az előzményei egy család életén belül, egy hatéves kisfiú szemével. Kis adalék: nemrégen olvastam, hogy Bornai Tibor és Koncz Zsuzsa ebből a könyvből írták a Zeng az énekszó c. számot.

Egy ősz Mallorcán - 2.

Lassan befejezem ezt a könyvet, de mindenképpen megérdemel még egy bejegyzést. Nagyon élvezetes könyv, ez a helyes szó rá. A számban érzem az ízeket, amikor ételekről ír, látom a szebbnél szebb tájakat, szinte érzem a napot, a levegőt a bőrömön, látom a villámokat, amikor dérrel-dúrral megjön az igazi ősz, és bizony érzékletes a moszkitók okozta szenvedés leírása is. Néha csodálkozom, hogy az író valójában jazzmuzsikus. 

Persze nemcsak a dolce vitáról szól a könyv. Spanyolország EU-ba lépése előtti években játszódik, megvitatják az ezzel kapcsolatos problémákat csakúgy, mint azokat a dilemmákat, hogy megélhet-e egy négytagú család gyümölcstermesztésből egy kis farmon Mallorcán, hogy hazamenjen-e a nagyobbik fiú Skóciába a modern mezőgazdaságról tanulni, hogy a farmon a szomszédoktól hallott hagyományos és környezetbarát módszereket alkalmazzák-e vagy vegyszereket, hogy milyen az emigráns csoportok helyzete Mallorcán, és leírja a mindennapos apró gondokat, örömöket, munkákat is, sokszor humorral fűszerezve.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, akit érdekelnek más országok, más kultúrák, kis mezőgazdaság, kis gasztronómia és sok kellemes kikapcsolódás :)

Regő könyvei

Kicsi fiam egyéves korára igazi könyvmoly lett. Pedig tízhónapos kora körül már aggódtam, annyira nem érdekelte és nem kötötte le a képeskönyv. Bezzeg most! Úgyhogy bemutatom a könyvtárát :) Fontossági és tetszési sorrend nélkül, ahogy jön.

Az első épp az egyik kedvence: az Állatok a tanyán című apró, babakézbe illő könyvecske. Ez a fotó egy másik kiadást ábrázol, a mienk jó hétéves, Annától maradt itt, akire Regő nagymamája szokott vigyázni kicsi korában. A mienk elején cica van, de a lényeg ugyanaz. Minden oldalon egy-egy fotó egy-egy állatról, kölykökről és felnőttekről, amiről el lehet mesélni, hogy melyik állatnak mi a neve, mit csinál, mit mond. Regő nagyon szereti és önállóan is tudja lapozgatni. 

A másik kedvencről, a Hova bújt a kisegér? címűről meséltem a Regőblogon, úgyhogy ide azt a bejegyzést linkelem be. 

Az Állatóvoda című könyvecske a Móra Kiadó Babamozi sorozatában jelent meg. Nagyon bejött, tervezem is megvenni a többi részét, és köszönöm Gyöngyinek az ajánlást! Meglepődtem, amikor megérkezett, hogy mennyire picike a könyv, de Regő valószínűleg ezért szerette meg annyira. A születésnapjára kapta, és az első olyan könyv volt, ami érdekelte. Nagyon aranyos, egyszerű kis rajzok vannak benne, és ami különleges: minden oldalon másmilyen, kinyitható vagy elhúzható kis trükkös rész, ami mögé valaki, valami elbújt :) Egyetlen hátránya, hogy puhább papírból készült, és nincs vízálló bevonata, így a könyvet szívesen rágó babák előbb, a jobb magaviseletűek később nyűvik el :) de a puhább lapokat bizony elnyűvik ők is.

Az Ismerd meg Cincogival a játékokat! Regő legelső saját könyve volt, még húsvétra kapta, nyolc hónaposan. Hát igen, azt hittem, 9-10 hónaposan már érdekelni fogja a könyv úgy általában :) Most már lapozgatja ezt a könyvet is. Ebben kevésbé jól felismerhető ábrák vannak, de az autó, a baba, az építőkocka teljesen rendben van. Linkeltem ezt is, mert húsvétkor emlegettem már.

A következő egy sokkal komolyabb könyv, valójában kétéveseknek való, vagy talán még nagyobbaknak. Még Regő születése alkalmából kaptuk. A Forgasd a korongot! könyvekben a könyv szélén egy papírkorongot lehet forgatni, aminek segítségével minden lapon egy-egy odaillő kis képet lehet beilleszteni. A mi könyvünkben egy elveszett kiskacsa keresésének ürügyén különböző vízparti élőhelyeket és állatokat látogatunk végig. Nagyon jó kis böngésző könyv részletes ábrákkal, amiben a nagyobbacska babák örömmel fedezhetik fel az apró részleteket, Regő egyelőre elég, ha a kacsát megtalálja :)

Klasszikus új formában Vlagyimir Szutyejev: A három kiscica című leporellója.  Ezt csak úgy vettem egyszer, különösebb alkalom nélkül, amikor úgy gondoltam, Regőnek mindenképpen szüksége lesz leporellókra. Nem igazán jött be egyelőre, a pici, kézbe illő könyveket és a lapozókat jobban szereti. Viszont mivel a cicák nagy kedvencek, hamarosan ez is az lesz egészen biztosan. A mese gondolom, mindenkinek ismerős a zseniális Szutyejevtől, aki egyik kezével írt, a másikkal rajzolt, így alkotta a különböző dolgokba belemászó, különböző színeket felvevő, majd a vízbe esve eredeti színükre visszaváltozó három kiscica kalandjait is.

Ugyanilyen klasszikus mind a vers,  mind a rajzok Zelk Zoltán: A három nyúl című leporellójában. Már nekünk is mesélték óvodában a rettenetes és félelmetes három nyúl történetét :) Reich Károly pedig igazán művészi rajzokkal látta el az összes általa illusztrált mesekönyvet, első ránézésre felismerhető, jellegzetes figurákkal. Én nagyon szeretem, Regő, mivel leporelló, egyelőre nem rajong érte.

A következő kis könyvet valójában én kaptam, még májusban a névnapomra Péter anyukájától. Akkor már jártunk Ringatóra, és olyan könyvet keresett nekem, amiből Regőnek tudok énekelni, mondókázni. A Kerekítő, amennyire én tudom, ugyanolyan énekes, zenés, mondókás foglalkozás kicsiknek, mint a Ringató, csak nevében különbözik. Az ugyanolyan című könyv pedig a foglalkozások dal- és mondókaanyagát tartalmazza. Van még egy hasonló daloskönyvünk, de az még tényleg az enyémnek minősül, ezt viszont, mivel kicsi alakú egyszerű ábrákkal, bizonytalan időre kölcsönadtam Regőnek :)
A Rezsőről, a kismalacról szóló csengettyűs könyvet (Mit keres Rezső, a kismalac?) Emi barátnőmtől kapta Regő, amikor látogatóban jártunk náluk. Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a felső szélén két plüss fülecske lóg ki, amelyekben csengettyűk vannak, tehát ha az ember gyereke rázza a könyvet, akkor csörög :) Rövidke, egyszerű történet a kismalacról, akinek a farkára csengettyűt kötöttek, és sehol sem találja, hol csörög :) Aranyos, egyszerű rajzokkal, a malac mellett kutya, cica és tyúkocska szereplőkkel, akiket minden képen meg lehet keresni.
Újabb klasszikus, ezúttal azonban modern köntösben, egy fiatal grafikus, Pásztohy Panka rajzaival Móricz Zsigmond: A török és a tehenek című verses meséje. Pásztohy Panka illusztrálja a nagyobbaknak való Panka és Csiribí könyveket is, itt ismertem meg, és nekem tetszenek modern, vidám és kedves figurái. A könyv közepes méretű, inkább szülői kézbe való, lapozó, a verset pedig a szülőgenerációból mindannyian ismerjük. Szívesen megvenném ebből a kiadásból az Iciri-picirit is, gyerekkoromban nekem ez a kettő egy kötetben volt meg.
Ez jelenleg az egyéves könyvtára :) és akkor még a nagymamánál lévő, bár néha hozzánk is rejtélyes úton-módon átszökő könyveket nem is említettem :)