Nem tudtam egy könyv címét adni ennek a bejegyzésnek, ugyanis az történt, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, amit elvittem magammal Anyukámékhoz hétvégére, majd becsuktam abba a szobába, ahol Regő aludt, így gyorsan kerestem valamit a polcon, ami aztán annyira megtetszett, hogy el is hoztam magammal, és most egyszerre olvasom a kettőt. Na de ne titokzatoskodjunk, miről is van szó?
Jorge Amado két regényt is tartalmazó könyvét kezdtem el először, még itthon. A két regény a Holt tenger és Az éjszaka pásztorai, ebben a sorrendben. Emlegettem már ezt a könyvet, Kapolcson vettük antikváriumban, talán száz forintért, Péter már olvasta, és nagyon tetszett neki. Én egyelőre ott tartok, hogy megfog és magával ragad a történetmesélés, a kibontakoztatás. Apránként ismerteti meg a szereplőket, lassan kerülnek elő újabb és újabb emberek, és lassan derül ki, hogy melyikük a főszereplő - azért persze még eléggé a regény elején. Ő Guma, a halász, aki a regény elején kiskamasz fiúcska, aki a szemünk előtt érik férfivá. A történet Brazíliában, Bahia kikötőjében játszódik, kikötői emberek, halászok, kocsmárosok, hajósemberek és persze asszonyaik főszereplésével, de a tényleges, igazi főhős a tenger, amely az életet adja és veszi el.
Amibe aztán anyukáméknál belekezdtem, az Gulácsy Irén: Jezabel című könyve. A címet olvasva igazán meglepődtem a témán, engem ugyanis a különleges, spanyolos női név vonzott, de már a fülszövegből kiderül, hogy bibliai párhuzamról van szó: Anjou Lajos király feleségének, Erzsébetnek volt olyan a sorsa, mint a bibliai Jezabelnek - utánaolvastam, de sokat nem találtam róla. Mindenesetre erős kezű királyné volt, és amikor Lajos meghalt, lányát, Máriát koronázták királlyá, természetesen Erzsébettel a háttérben. Még nagyon a könyv elején tartok, egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretem a szép, régies, korhű nyelvezetét.