2011. március 31., csütörtök

A katedrális - 2.

Most nézem csak, hogy már ilyen régen olvasom ezt a könyvet? :) Bő felénél tartok, ezek szerint olyasmi fog történni, ami már nagyon régen, ennél a tempónál maradva majdnem egy hónapig fog tartani a kiolvasása. Na jó, nem is olyan nagyon régen, a két Amado regény egy kötetben hosszabb volt.
De most A katedrálisról: kicsit túl sokat vártam ettől a könyvtől, azt hiszem. Nagyon tetszik, nem arról van szó, hogy ne tetszene! Csak annyi elragadtatott beszámolót hallottam, olvastam róla, annyian mondták, hogy letehetetlen, hogy nagyon nagy durranást vártam, valami igazán különlegeset, ilyen és ennyire izgalmas történelmi regényt viszont azt hiszem, olvastam már. Az más kérdés, hogy most épp egyet se tudok mondani :)
Semmiképp nem akarom lekicsinyelni a könyvet, mert nagyon tetszik! Nagyon jól megírt regény, érdekes történetszövés, tetszik, ahogy a fő szálak haladnak, a mellékszálak belekeverednek, minden kisebb jelentőségűnek tűnő esemény számít a nagy egészben. Hol az egyik oldal, hol a másik kerekedik felül - szándékosan nem írtam jó és rossz oldalt, hiszen részletesen ábrázolt jellemekkel találkozunk, nem csak jók és csak rosszak, mint a tündérmesékben. Van azért nagyon szélsőséges, negatív szereplő is.
Számomra kicsit sok a durvaság, erőszak, de ez hozzátartozik a 12. századhoz és bizonyos szereplőkhöz. Inkább a nyílt leírása sok nekem, volt, amit inkább átlapoztam volna... de azért elolvastam. És mindeközben épül a katedrális :)

2011. március 16., szerda

Ken Follett: A katedrális

Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, Emi barátnőm is nemrég olvasta, és alig tudta letenni, a sógorom is szereti. Én Péternek vettem cserébe ahelyett a könyv helyett, amit anyukáméktól kapott karácsonyra, de már megvolt. Ő még nem kezdte el olvasni, én viszont a hallottak alapján nagyon kíváncsi voltam rá. Lassan haladok vele, még csak valahol a 30-40. oldal tájékán tartok, csak lefekvés előtt olvasom, és így kevés idő marad rá. Ezért aztán türelmetlenül várom, mikor fog már kibontakozni az a letehetetlen cselekmény. 
Hozzá kell még szoknom a Ken Follett-től szokatlan, középkorba helyezett történethez. Több könyvét olvastam már, de mind jelenkori volt, és érdekes, hogy ő sem a nyelvezettel, sem a stílussal egy percig sem érzékelteti az olvasóval, hogy a 12. században jár. Csak magával a történettel, ami nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Más középkorban játszódó regényeknél, pl. a Jezabelnél nekem segített a nyelvezet, de az is lehet, hogy így jobban bele tudom magam képzelni az emberek helyébe, helyzetébe. Ugyanúgy beszélnek, élnek, ugyanolyan emberek, mint mi... csak 8-900 évvel ezelőtt.

2011. március 7., hétfő

Philip Pullman: Északi fény - trilógia

Régen nem írtam már erre a blogra, és ennek az az oka, hogy úgy gondoltam, csak egy kis kitérőt teszek, amíg nem döntöm el, mit is akarok valójában olvasni, és ez a kitérő lett volna a korábban már olvasott Északi fény-trilógia. Ehhez képest már a harmadik kötet vége felé járok, tehát úgy gondoltam, mégis érdemes írni róla. 
Félrevezető a filmmel egy időben megjelent magyar kiadás, emiatt mindenki Az arany iránytű címen ismeri az első kötetet, de ha tüzetesebben megnézzük, a borítón fent található a cím, alul pedig, hogy a film címe Az arany iránytű. Persze valójában ennek nincs jelentősége, szerintem ha szóba kerül, mindenki Az arany iránytű címen emlegeti.
Az első kötet még talán ifjúságinak is elmenne, de a második és a harmadik felé egyre komolyabb, mélyebb, filozofikusabb és helyenként durvább, és nem vagyok meglepve, amiért a film megjelenése idejében az egyház elhatárolódott mind a könyvtől, mind a filmtől. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyetértenék az egyházzal, nekem sokkal szimpatikusabb a könyvben vázolt világkép. 
A történetet nem is írom le, pláne három köteté egyben nagyon bonyolult és szerteágazó lenne. Annyit viszont szeretnék róla elmondani, hogy nagyon képszerűen, jól elképzelhetően van megírva, én teljesen magam előtt látom a különféle jelenségeket, lényeket, a mi világunkban elképzelhetetlen történéseket olvasás közben, így jól bele tudom élni magamat, részévé tudok válni a történetnek, így igazi átélős olvasmányélményt jelent a három kötet.