Az Őrség panasza - 3.

Lassan gyűröm a könyvet... nem nehéz olvasmány tulajdonképpen, inkább az idő kevés, télen biztosan többet fogok olvasni, bár nem ígérgetem előre. Azért nemsokára a végére érek. Most épp egy nagyon érdekes rész után vagyok, őrségi babonákat, hiedelmeket, jeles napokhoz kapcsolódó szokásokat gyűjtött össze Moldova. Ezeket a néprajzi vonatkozású érdekességeket mindig is szerettem, most is örömmel olvastam. Kicsit kevésbé örömmel, de azért érdeklődve láttam, hogy részletesebben kitér a halálhoz, a temetéshez kapcsolódó hiedelmekre és szokásokra. A könyv szerint az Őrségben nagyon erős a halál kultusza, a halálban való hit, mint írja - érdekes, ez egy hit? lehet nem hinni a halálban? - ennek megfelelően aztán hosszabban is taglalja. Ez a rész azt hiszem, Viszák faluhoz kapcsolódik, nem volt egy külön szokásokkal foglalkozó fejezet, még mindig falvankénti bontásban ismerteti az őrségi életet.

Szegény Ramszeszhez nem tudom, mikor fogok visszatérni, ugyanis kölcsönkaptam egy csomó könyvet Emi barátnőmtől, és Pétertől is kaptam egy érdekes, könnyednek tűnő regényt, ezek most jobban foglalkoztatnak, nem olvastam még őket, Ramszesz meg remélem, megvár!

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőíveket, immár megtalálható Szilvi, Lina, Orsi, Emi blogján, és remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, akkor elnézést kérek. Nagyon örülök neki!

Közben kiolvastuk Marcival a Lorin és Lilliát, minden jó, ha vége jó, a gyerekek tűzön-vízen, nehézségeken és kalandokon át eljutottak a dorán fővárosba, és sikerült mindent helyrehozniuk, ráadásul Lillia tovább nevelkedhet a szüleivel, és majd csak később, Lorin menyasszonyaként hagyja el őket.

Utána elkezdtük olvasni Lázár Ervintől A hétfejű tündért. Én Lázár Ervin meséit korábban főleg a Négyszögletű kerek erdő alapján ismertem, meg gyerekkoromban megvolt az Öregapó madarai, azt is nagyon szerettem. Ezt a könyvet meg hihetetlenül élvezem. A stílus a megszokott, de ez nagyon vicces! Olyan mulatságos mesék vannak benne, hogy Marci hangosan kacag, amíg olvasom. Rövidek, egy este hármat is elmesélek, és vidáman jövök ki a gyerekszobából.

Kérdőív :(

Látom, a kérdőívem sajnos senkit sem hozott lázba, pedig annyira kíváncsi vagyok a szokásaitokra! Indítsak játékot, és aki kitölti, az kap valamit? Hm, ezen elgondolkodom :)

Az Őrség panasza - 2.

Ez a könyv tényleg az Őrség panasza. Más sincs benne gyakorlatilag, csak panasz. Elég lehangoló lenne olvasni, ha hagynám magam. Meg ha a 70-es években olvasnám, és csak bólogatnék, hogy hát igen, milyen nehéz ez, ej-ej, nincs mit tenni. De szerencsére negyven évvel a megírása után olvasom, és jártam már egyszer-kétszer az Őrségben, meg olvasom Annamarie blogját, tudom, hogy abszolút nem kell temetni a vidéket. 1970-ben panaszkodnak a gazdák, az erdészeti dolgozók, a parasztok, a téeszekben dolgozók, az értelmiségiek, az idősek,a  fiatalok, a szülők és a gyerekek, és persze maga Moldova György. Készséggel elhiszem a leírás alapján, hogy milyen nehéz lehetett nekik. Azt gondolom, az őrségi embernek ma sem könnyű, a föld nem hálás, a munka kemény, de ezek az emberek kitartással, kreativitással, vidékük és az odalátogatók szeretetével elérték, hogy megmaradhattak a földjükön.

A könyv egyébként nagyon érdekes kordokumentum, társadalomrajz, politikai és ma már történelmi regény, és érdekes, helyenként felháborító riportok füzére. Számomra 1970 és főleg az 50-es évek környéke, amiről szintén szól a megszólítottak visszaemlékezései alapján, már történelem, nyilván máshogy olvasom, mint aki átélte azokat az időket. Persze még korábbról is szó van, Moldova fölrdajzi-történelmi áttekintéssel kezd, és a megszólaltatottak nagy része is a századforduló környékén született. Ezután társadalmi csoportonként bontja a fejezeteket, majd a településeket veszi sorra, most épp Szattáról olvasok.

U.I. Péter lecsapott rá és kiolvasta a Kapolcson beszerzett Jorge Amado könyvemet, és 100 pontosra értékelte. Ennek alapján nagyon kíváncsi vagyok már rá! De az Őrség után a Ramszesz további részeit fogom elővenni, csak aztán Amadot. Ezenkívül Péter kölcsönkapta Kármán Tódor: Örvények és repülők című életrajzi könyvét, amit szinte le se tett pár napig, sokat idézett belőle, és nagyon tetszett neki. Mivel kölcsönben van nálunk, lehet, hogy nem kerül rá sor, de az is vonz. Péter szerint hasonlít Feynman könyveire.

Bihari Klára: Lorin és Lillia

Mivel otthon Marcinak még mindig a Felejthetetlen mondák és legendákat olvasom esténként, és az nagy is, meg féltettem is elhozni, itt választottunk egy esti mesét a meglévő gyerekkori könyveink közül. Már korábban ajánlgattam Marcinak a Lorin és Lilliát, de a szép, színes, királylányos rajzok miatt azt hitte, nagyon lányos könyv, hiába mondtam neki, hogy igazi kalandregény. Most úgy kezdtük olvasni, hogy ha nem tetszik, választhat mást. Ez már többször bejött, már az első fejezet is nagyon tetszett neki.

Lorin és Lillia két szomszédos, kitalált ország, Toránia és Doránia ifjú hercege, illetve hercegnője. A kis, szerény Doránia és a mellette meghúzódó hatalmas, erős Toránia vezetés szempontjából is nagyon más ország. Dorániában Lillia szülei szeretettel, békében uralkodnak, a torán királyi pár viszont csak báb kancellárjuk, a Fekete Herceg kezében, akinek a bosszú és a háború minden vágya - fiatalon ő is vágyott a dorán királylány, a mai királyné kezére.

Ennek a bosszúnak a részeként viszik Lilliát a béke zálogaként Torániába, hogy ott nevelkedjen több évig, Lorin királyfival kötendő házasságáig. Lorin nagyon szimpatikus neki, össze is barátkoznak, de az embertelen torán etikett, nevelőinek rideg szigora túl kemény Lilliának. Elhatározza, hogy megszökik, Lorin pedig elkíséri, így kezdődnek kalandjaik az országon át...

Moldova György: Az Őrség panasza

Mivel, mint lejjebb írtam, a Ramszesz második kötetét kiolvastam nyaralás alatt itt anyukáméknál, a harmadikat viszont nem hoztam magammal, kerestem az ő könyvespolcukon valami érdekeset, amit még nem olvastam. Nagyon szeretem az Őrséget, igyekszem rendszeresen vissza-visszatérni, ami ugyan eddig csak két hosszú hétvégét jelent, amit ott töltöttem, de ennél sokkal többet szeretnék még a jövőben. Részben Annamarie lent említett blogja is befolyásolt. Nem a témában kerestem ugyan könyvet, de amikor a kezembe akadt, jó érzés volt, hogy a számítógép kikapcsolása után is az Őrségről olvashatok tovább - igaz, nagyon másképp, mint a blogban, de ez még előny is. Moldovától sem olvastam még semmit, lehet, hogy nem pont egy dokumentum- és riportregénnyel kellene kezdenem, de a stílust így is megismerem.

Moldova György, ha jól veszem ki az eddig olvasottakból, 1970-ben töltött egy fél évet az Őrség falvaiban, a termelőszövetkezetek, erdei munkások, parasztok életét, a falvak, földek állapotát, a vidéket feltérképezve, az emberekkel ismerkedve. Nem tudom eldönteni, hogy a könyv a korszak miatt olyan hangvételű, amilyen, vagy tényszerűen írja le az állapotokat: az elején az őrségi paraszt nem ért az erdőgazdálkodáshoz, vagy direkt nem csinálja, a földműveléshez sem, az állami gazdaság sokkal jobb... Mivel a könyv csaknem ötszáz oldalas, és még csak 70 körül tartok, remélem, erről határozottabb képem alakul majd ki. De akkor is érdekes, ha politikailag elfogult - akkor meg épp azért érdekes.

Könyves kérdőív

A kertesblog kapcsán találtam, és nem olyan rég lettem rendszeres olvasója Annamarie blogjának. Nála találtam ezt a kérdőívet, és mivel szeretem a kérdőíveket is, meg a könyveket is, kölcsönvettem, remélem, nem haragszik meg érte. Bátran válaszoljatok a kérdésekre, nagyon kíváncsi vagyok mindenki szokásaira, várom a megjegyzéseket!

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye? 

Stephen King: Hasznos holmik

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Nehéz kérdés, nem tudnék hirtelen konkrét címet mondani, szerintem több ilyen könyv volt. Ami elsőre beugrik: Sienkiewicz: Quo vadis?

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

A Hasznos holmik ilyen volt.

4. Mit használsz könyvjelzőnek? 

Most épp egy polc.hu-s reklámkönyvjelzőt, egy rendeléshez kaptam. De van szép lepkés mágneses könyvjelzőm is :) és a borítós könyvek borítójának a fülét is szoktam használni.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt... hm? 

Alvás előtt mindenképpen, ha nagyon nem bírom letenni, akkor evés, kávézás közben is, és bármikor, ha van öt szabad percem. Vidéken lakván nem sokszor tömegközlekedem - bár most majd az egyetemre fogok - de diákkoromban buszra, vonatra is mindig vittem magammal könyvet. Ja és a kádban újságot vagy ponyvát olvasok.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál? 

Meséket olvastam. Az Anyukám képeskönyve K. Lukáts Kató rajzaival és Benedek Elek: Az aranyalmafa maradt meg nagyon bennem.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Tartósság szempontjából inkább a kemény, de egyébként a könyv megvásárlásában, élvezetében nem befolyásol.

8. Mit olvasol most?

Moldova György: Az Őrség panasza. Részben Annamarie blogjának hatására olvasom épp most, épp ezt. A blogon még nem említettem, először a Ramszesz záróbejegyzését írtam meg, ez a következő poszt tárgya lesz.

9. És hányadik oldalon jársz?

73. oldal

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Soha nem firkálok és szándékosan nem hagyok nyomot, csak tankönyvben, de sajnos nem vagyok valami ügyes, és leevés, leöntés előfordul :(

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Valamennyire igen, sokszor tévesen. Például a Világirodalom remekei sorozatból sokáig nem olvastam semmit az egyszerű, kopott vászonborítók miatt, és milyen rosszul tettem. 

12. És az oldalszám?

Minél hosszabb, annál jobb :)

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nem jellemző, inkább az unalmasan induló könyveknél, hogy a végéig ez lesz-e, vagy a vége már másról szól, beindul-e a cselekmény.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Hogyne, nem is egy, a Ramszesz pentalógiát is többedszer olvasom például. És jónak tartom időről időre, más-más életszakaszokban újraolvasni a könyveket, A kis herceg vagy a Micimackó egészen mást mond felnőttként, anyaként, mint gyerekként például.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Nem emlékszem ilyenre.

16. Eladod, -ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk akkor is, ha nem tetszik?

Még nem adtam el könyvet, azt hiszem, nem is ajándékoztam el, de nem érzek mániákus ragaszkodást. Ha hozzám közel álló személytől kaptam a nem tetsző könyvet, akkor miatta nem válok meg tőle, a kötődés miatt. De kevés nem tetsző könyvem van, valahogy érzem előre, jól választok. Ami nem tetszett, az általában kölcsönkönyv vagy könyvtári volt.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

A vécére is magammal viszem :) és nemcsak otthon olvasok, nincs meghatározott olvasóhely.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Igen, és a fürdőkádban ponyvát vagy magazint.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?

Mint a mellékelt blog is mutatja... :)

+1: még valami hendikep?

Imádom a könyv illatát, fogását, és úgy érzem, nem lennék képes számítógépen könyvet olvasni. Szülinapra, karácsonyra nekem mindig kell egy könyv, és a gyerekeknek is minden alkalomra fix ajándék a könyv, a többi mellett, ezt rég megfogadtam.

Rajta-rajta, kedves olvasók, töltse ki mindenki! Tegyétek saját blogba, írjatok megjegyzéseket, hajrá!

Ramszesz - Évmilliók temploma - 3., befejező rész

Aki olvassa a Regőblogomat is, azt tudja, hogy éppen nyaralunk. Emiatt olvasásra és blogírásra is kevesebb időm, lehetőségem volt.

Ramszesz második kötetét magammal hoztam, már nagyon kevés volt vissza belőle, ki is olvastam. Ez a könyv a megszilárdulásról, építkezésről, bőségről szól - és részben az áskálódásról, összeesküvésről is. Ramszesz új fővárost épít a Delta-vidéken, Per-Ramszesz néven, szinte teljesen az alapoktól, zsidó téglavetőkkel és Mózes, mint főépítész vezetésével. Itt kezdődik a Bibliából ismert történet, amelynek végén Mózes véletlenül megöl egy egyiptomit - aki egyébként Szárü, Ramszesz lefokozott volt nevelője - és menekülnie kell. Az egyik szálon ez a kötet vége.

Ramszesz elkezdi leendő nyughelyét is építeni, ez a fáraók egyik első feladata uralkodásuk kezdetén. A harmadik monumentális építkezés, amelynek lerakják az alapjait, az Évmilliók temploma, másnéven Ramesszeum, amely Ramszesz ká-jának, életerejének, istenemberi lényegének őrzésére és erősítésére hivatott. Ezenkívül még egy varázslatos helyre bukkan Ramszesz Núbiában, ahol az Abu Szimbel-i nagy sziklatemplomot fogja felépíteni, ami a második kötetben még csak terv. És a gyarapodás szálához tartozik még, hogy Ramszesznek és Nofertarinak ugyan átkok és nehézségek közepette, de egészséges kislánya születik: Meritamon.

Az összeesküvés szála önmaga is többszálú. Egyrészről Sénar szervezkedik még mindig öccse ellen, veszélyes szövetségest, a hettitákat partnerül hívva. Másrészt egy Ofir nevű líbiai varázsló, aki Litát, az elfeledett egyistenhívő fáraó, Ehnaton leszármazottját akarja a trónon látni. A szálak találkoznak, így sikerül Mózest is Ramszesz ellen fordítani, és a hettita támadást előidézni Egyiptom ellen, amelyről már a harmadik kötet szól majd.