Varga Domokos: Kutyafülűek

Ezt a könyvet nagyon szeretem :) Szintén valamikor kamaszkoromban kaptam az első példányt belőle, amit szó szerint ronggyá olvastam, már hiányzik az első fedőlapja is, úgyhogy beszereztem egy ép példányt antikváriumból egy-két éve. Varga Domokos írónak összesen ha jól tudom, hét gyereke született, a könyv írása idején még "csak" hat. Mégpedig először zsinórban négy fiú, aztán két lány, mindez valahol Buda szélén, a gyermekvasút (akkor még úttörő) vonala táján egy lakásban, az 50-es, 60-as évek táján, fordulóján. A kötet tulajdonképpen egy novellafüzér, egy apa nosztalgiázásai, morfondírozásai, sztorizgatásai hol filozófiába hajlóan, hol humorosan, a sokgyerekes szülőség örömeiről, gondjairól, kisebb-nagyobb csínytevésekről, balesetekről, elveszésekről, testvérkapcsolatról. Picike könyv, bő 200 oldal, de nagyon kis alakú lapokon, talán egy nap alatt felfaltam, persze már szinte kívülről tudom, és nagyon szeretem egyes mondatait. Persze nevelésben némileg eltér a mai normáktól, de ahhoz képest, hogy 50-60 évvel ezelőtt voltak gyerekek ezek a gyerekek, nem olyan vészesen. És nyilván egészen más a mai egy-két gyereket nevelni, mint akkor hatot. Én sokat merítettem belőle, ajánlom minden szülőnek.

Dallos Sándor: A nap szerelmese

Két elmaradásom is van, az elmúlt egy-két hétben kiolvastam A nap szerelmesét, meg még egy külön bejegyzésben fogok írni a másik könyvről is.

A nap szerelmesét már olvastam egyszer valamikor kamaszkoromban, akkor is nagyon tetszett, és sajnos a második kötet már akkor sem volt meg. Munkácsy Mihály életéről szól a két könyv, az első a fiatalkoráról, asztalosinas-éveiről, tanulóéveiről, első rajzairól, szerelmeiről, majd a végén első sikereiről, már ismert festményeiről is. Körülbelül 24-25 éves lehet a fiatal Mihály, amikor befejezi a Siralomházat, és ezzel nemcsak fiatal tehetségként, hanem már elismert zseniként kezdik ünnepelni. Az olvasó persze nemcsak a rajzokat, festményeket ismerheti meg, hanem Miska jellemét, érzéseit, vívódásait, félelmeit, betegségeit, nagy találkozásait, azokat az embereket, akik komoly hatással voltak rá fiatal éveiben, és a kiegyezés környéki Magyarország helyzetébe is betekinthet egy kicsit.

Nagyon jól megírt könyv, könnyű és élvezetes volt olvasni, miközben a szép nyelvezete, stílusa és a téma igazi szépirodalommá emeli.

Esze Dóra: Legyünk barátok

Ez a könyv annyira rossz, hogy már jó :) Na jó, annyira nem szörnyű, hiszen akkor már rég félretettem volna, ehelyett szerintem ma befejezem az olvasását. Nem tudom pontosan, hogy Esze Dóra életének melyik szakaszában íródott, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy barátnője, felesége lehetett már Vámos Miklósnak, aki erős hatással lehetett rá íróként is. Véget nem érő mondatok, mintha élőbeszédet hallgatnánk, de nem olyat, amit órákig tudnánk hallgatni a tűz mellett ülve, hanem csapongót, amire vissza-vissza kell kérdezni: hogy is volt? mit mondtál? hogy következik erre ez? Hatásvadász színek, "sötétkék kedvesség" és hasonlók, ami számomra a történetből kikabálóan szándékos, azt mondja, látjátok olvasók, ez a trükk is eszembe jutott! Egyes személyekhez kötött egyes beszéd - azaz írás - stílusok, az egyik szereplő szájába adott mondatokat például folyton zárójeles beszúrások szakítják meg, amitől még nehezebb követni.

Mindemellett valami lehet benne, bár én eléggé mindenevő vagyok. A sztori lényege a főszereplő Patrik és Leó barátsága, amely kamaszkorukban kezdődik, és nőügyeken és egyéb kalandokon átívelve tart vagy tíz évig (ez nem teljesen követhető), több válsággal, szakítással, a fiúk és aktuális barátnőik közötti válsággal, visszatéréssel. A fülszöveg szerint az új évezred hajnalán véget ér, és én most már az utolsó oldalak előtt kíváncsi vagyok, hogyan és miért. De a könyvet csak nagyon türelmes embereknek ajánlom, vagy Vámos Miklós- és Esze Dóra-rajongóknak.

Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

A Follett könyv után, amíg nem szerzem be a második részt, pár nap alatt kiolvastam Kertész Erzsébet önéletrajzát. Közelebb érzem magam az írónőhöz, sokat megtudtam róla, és talán jobban értem a regényeit, a hangulatait is. Eleinte kicsit fanyalogva olvastam az életrajzot, ami 88-91 éves kora között keletkezett az 1990-es évek utolsó éveiben, 99-ben fejezte be, és utána még 2005-ig élt. Mivel 1909-ben született, gyakorlatilag átélte az egész századot. Azért olvastam eleinte fanyalogva, mert az életrajz sokkal keserűbb, mint az a derű, ami a regényeiből süt. Nagyon sok benne az "öregasszonyos" elkanyarodás a témától, a bezzegezés egyes korokkal kapcsolatban: mennyivel jobb volt akkoriban, mint ma! Olyan érzés olvasni a könyvet, mintha egy nagymama mellett ülnék, mesélne, és el-elkanyarodna vissza az emlékeiben, néha panaszkodna is - így aztán időnként megtelne keserűséggel, meg is könnyezné ezt vagy azt az emléket, és időnként nevelő célzattal kiszólna a meséből. Ezzel az érzéssel aztán a végére eljutottam a mély tiszteletig. Miért is ne lenne a saját lányregényeinél (amik közül az általam olvasottakat nagyjából ötven évvel az életrajza előtt írta) helyenként keserűbb a saját éltéről szólva, ami bizony nem volt fenékig tejfel. Átélt két világháborút, '56-ot, mindezt és a köztes éveket is zsidóként, szült két gyereket, élt elválasztva a férjétől hosszú éveken át, és bőven élt még a rendszerváltás után is. És mesélni kilencvenévesen is tud.

A katedrális - 3., befejező rész

Az utolsó 2-300 oldalon én is eljutottam a letehetetlenségig :) Olvastam éjjel, nappal, kádban, kertben, sámlin a homokozó gyerekek mellett, és minden szabad percben :) Igaza volt mindenkinek, tényleg lenyűgöző könyv, nagy űrt hagyott maga után, amikor befejeztem. Azonnal akarom a folytatást! 

Aznap este, amikor kiolvastam, még a páromnak is órákig meséltem róla, és megpróbáltam lerajzolni a kapcsolatokat, a családfákat egy A4-es lapra. Nagyjából sikerült, de jó bonyolult ábra! 

Mindenkinek ajánlom, sokan tudom, félnek a csaknem 1000 oldaltól, de amilyen élvezetes, százasával lehet falni a lapokat. Nekem az építészettel foglalkozó és az erőszakos részek okoztak kis nehézséget, lassulást, de ezek is érdekesen, érthetően vannak leírva.