2010. december 30., csütörtök

Elizabeth Gilbert: Eat Pray Love

Ezt a könyvet (vagy a belőle készült filmet) mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, akkora hírverés volt körülötte. Ezért először magyarázkodom egy kicsit. Pont mivel nagy a hírverés, nem akartam beállni a sorba, nem akartam sem megnézni, sem elolvasni. Aztán egy másik film kapcsán találkoztam az előzetesével, ami alapján rájöttem, hogy ez valószínűleg mélyebb annál a habkönnyű romantikus dolce vita-filmnél, aminek eredetileg gondoltam, és mégis érdekelni kezdett. De elveimhez hűen először el akartam olvasni, és csak aztán megnézni. 
Meg kell magyarázzam azt is, miért az angol címet használom ebben a blogban. Egyrészt, mert ez nagyon elterjedt itthon is, a filmplakáton és a könyvborítón is ez látható nagyban, az Ízek, imák, szerelmek csak úgy mellesleg. Másrészt, és elnézést kérek a fordítótól, aki egyébként a szöveg lefordításában remek munkát végzett - szerintem a magyar cím nem fedi tökéletesen az angolt. Én inkább felszólításnak érzem: egyél, imádkozz, szeress! Az is lehet, hogy ez csak az én privát megérzésem, és Elizabeth Gilbert nem ilyen értelemben adta a címet, de ez itt az én privát blogom, úgyhogy megengedem magamnak az angol cím használatát :).
Ennyi magyarázkodás után rátérek a könyvre is. Sokkal-sokkal komolyabb annál, ami az előfeltételezésem volt, még annál is, ami már a drámaibb előfeltételezésem volt a filmelőzetes alapján. Már az első rövidke fejezet, inkább előszó és a könyv felépítése is meglepett, egy spirituális gondolat alapján fűzi egymásra a rövid szakaszokból álló könyvet, mint egy láncot. Az érzelmek és benső gondolatok olyan mélységeibe is lemegy, amikre nem is számítottam, és amiket kis empátiával komolyan át lehet élni, bár az írónő egyes gondolatainál szinte hallom az olvasóközönség felhördülését: hogy lehet ilyet gondolni, és még le is írja?? Én elfogadom, megértem az érzéseit, bár sok tekintetben más vagyok.
Most még a könyv első harmadánál vagyok, Elizabeth túl van egy nehéz váláson és egy rögtön utána következő viharos szerelmi kapcsolaton, olaszországi tartózkodása felénél jár, és boldogan kényezteti a testét, rajta keresztül a lelkét is. Ráfér... és nem is volt könnyű belejönnie. Sokat megtudhatunk az amerikai gondolkodásról, nem tudom, mennyire tipikus, amit Elizabeth ír, hogy ők mennyire nem tudják elengedni magukat és mennyire nem biztosak abban, hogy megérdemlik az élvezetet - így aztán Olaszország valóságos terápia neki.

2010. december 28., kedd

Könyvek karácsonyra

Összegyűjtöm, milyen könyveket is kaptunk karácsonyra, szerencsére nem keveset!
Én a lent említett Komfortos mennyország címűt kaptam, és még egyet anyukámtól, ami egyelőre nem tudom, mi lesz, mert késnek az angyalkák :) Ezeken kívül Pati barátnőmtől kaptam egy gyönyörű, nagy, albumszerű, de gyakorlatban is használható könyvet A mi kertünk címmel, nagyon szép!
Péter három könyvet kapott: az első Jorge Amadótól a Flor asszony két férje címet viseli. Ezt azért vettem neki, mert a Holt tengert és Az éjszaka pásztorait is ő olvasta előbb, és együtt szerettünk bele az öreg Amado stílusába. Azt hiszem, apránként be fogjuk szerezni a többi Magyarországon megjelent könyvét is, ami nem lesz nagyon nehéz, mert az Európa kiadó épp a Flor asszony két férjével indított Amado-sorozatot. Rögtön olvasni is kezdte, és nagyon tetszik neki :)
A másik, amit kapott, jól ismert érdeklődési körébe illik: a vitorlázással kapcsolatos, mégpedig Méder Áron nagyobb léptékű beszámolója hároméves Föld körüli útjáról, amit egyedül tett meg a Carina vitorlással. Méder Áronnak már volt egy kisebb, rövidebb és ténylegesen méretre is egészen apró könyve, amit gondolom, gyorsan ki akartak adni az út után, ennek a megírása, utómunkálatai pedig hosszabb időt vehettek igénybe. A pici már megvan, most már ez is mellé kerülhet a polcra. 
A harmadik pedig egy klasszikus, Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című regénye, ezt pedig azért, mert általában szereti a háborús történeteket, legyen az szépirodalmi, életrajzi beszámoló vagy technikai jellegű, és úgy vettem észre, Remarque-t egyébként is szereti. Ő is kap még egy könyvet anyukáméktól, ami egyelőre meglepetés.
Marci két könyvet kapott, az egyik a Harry Potter első kötete, ugyanis amikor nálunk volt kölcsönben mint a hét kötet, és én olvastam őket, úgy ítéltem meg, hogy az első kettő már neki való. Ezeket apránként fel is olvastuk esténként, majd az első kötetet most megkapta, hogy már maga is olvashassa. A másik pedig Rudyard Kipling Hogyvolt-mesék című gyönyörű meséskönyve, amelyet az író nemcsak írt, hanem illusztrált is, az illusztrációkat érdekes magyarázatokkal kísérve. Már 25-én este elkezdtük olvasni, és jókat mulattunk azon, hogy hogyan lett szilás a cet, vagy hogyan lett ráncos az orrszarvú bőre. Mivel tetszik Marcinak, szerintem jó belépő a komolyabb Kipling-művekhez, mint A dzsungel könyve vagy Riki-tiki-tévi, a mongúz története.
Regő kapta a legtöbb könyvet, szám szerint négyet, és még mennyit tudtam volna neki választani :) Az első a Móra kiadó Babamozi sorozatából a Gyereknap című. Megvan már az Állatóvoda, a Játszótér, és most ez az új, már csak egy hiányzik a sorozatból. Kedvesen rajzolt, kicsi, de ahhoz képest vaskos könyvecskék ezek, minden oldalon valami érdekességgel: eltolható vagy kinyítható fülecskékkel, amelyek alatt valami meglepetés rejtőzik. Pont babakézbe való :)
A második az Alexandra kiadónál megjelent Első szavak című könyv, tárgyfotókkal, amiken egyszerűen fel lehet ismerni a dolgokat, jól lehet együtt nézegetni. Ebben is vannak nyitogatható fülecskék, de az alattuk előbukkanó meglepetések szerintem kicsit nagyobbaknak valók: ilyen képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket találunk ott, mint pl. "a tojás a cipőben van", aminek mind a tartalmát, mind a humorát megérteni Regő még kicsi, de a képeket böngészni jó.
A harmadik könyve Móricz Zsigmond: Iciri-piciri című klasszikus verse új kiadásban, Pásztohy Panka rajzaival. Nagyon szeretem az ő rajzait, már megvan A török és a tehenek ugyanebből a kiadásból, a Hóc-hóc katona új kiadása, és Marcinak is egy Panka és Csiribí kötet. Végül a negyedik, aminek nagyon örültem, a Zene-ovi cd-k anyagából egy verses-dalos könyv egy válogatáslemez-melléklettel, ennek is nagyon szeretem az illusztrátorát, a dalait, és persze magukat a verseket is. Gazdag angyalkák jártak erre könyvek tekintetében is :)

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Kis kitérőt tettem Amado Brazíliájából az ünnepek alatt. Ezt a könyvet kaptam karácsonyra, kíváncsiságból belelapoztam, aztán ott ragadtam, nem tudtam letenni, vittem magammal mindenhova és három nap alatt kiolvastam.
Nagyon érdekes megközelítésű, spirituális könyv, jól ötvözi a krimit a drámával és a családregénnyel, de még az ifjúsági regénnyel is, a főszereplővel egykorú olvasóknak azonban mégsem ajánlanám. A 14 éves főszereplőt, Susie-t ugyanis egy decemberi napon brutálisan megerőszakolják és meggyilkolják. A könyvnek mégsem ez az esemény forog a középpontjában, inkább az, ami utána jön. Susie a mennyországból közvetíti azt, ami a Földön történik: ahogy a családjára, barátaira, kamaszszerelmére, a szomszédokra hat ez a szörnyűség, és magát a nyomozást is közvetíti. Ő maga az egyetlen, aki tudja, ki tette, de elmondani sajnos már nem tudja. Ahogy tőle telik, igyekszik utalni, sugallani, és az édesapját meg is győzi. Nagyon érdekes, ahogy kommunikálni tud a családja egyes tagjaival vagy az egyik különösen fogékony iskolatársával, és az olvasó hozzáállásától függ, mennyire tartja ijesztőnek, kísértetiesnek - számomra teljesen hétköznapi és elfogadott az ilyen fajta kapcsolatfelvétel. Sokat lehet tanulni is ebből a könyvből családról, érzelmekről, évek alatti változásokról, számomra nagyon tanulságos volt az anya figurája. Közben Susie leírja a mennyország "működését" is, és hogy hogyan kell lassan, évek alatt elszakadnia a Földtől, az élőktől. 
A könyv végére egy kicsit nagyobb "durranást" vártam, a gyilkos leleplezését és szörnyűséges megbűnhődését, de sokkal életszerűbb az, ahogy valójában történik. Ajánlom azoknak, akik fogékonyak az ilyesfajta spirituális gondolkodásra, és nem félnek belegondolni, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.
A könyvből nagy sikerű film is készült Susan Sarandon, Rachel Weisz, Mark Wahlberg főszereplésével, Susie-t pedig a számomra eddig ismeretlen Saoirse Ronan alakítja.

Az éjszaka pásztorai - 5., befejező rész

Kicsit már nyögvenyelősen, belefáradva, de ma délelőtt, ahogy végre egy kis pihenésre jutott időm, kiolvastam Az éjszaka pásztorai utolsó fejezetét is. A Macskanyúzó domb elözönléséről szóló rész olyan, mint egy bő lére eresztett újságcikk, vagy inkább mint ha egy újságíró mesélné a maga stílusában a barátainak. Híradás politikával, érdekvitákkal, ellentétekkel és persze drámákkal és szerelmekkel megtűzdelve arról, amikor a szegények kisajátítottak egy felparcellázatlan, gondozatlan, mocsaras és bozótos városrészt, és ott kunyhókat, házakat építettek, bevezették a villanyt, megszülték gyermekeiket és eltemették halottaikat. Természetesen ez a tulajdonosnak és a városvezetés egy részének nem tetszett, mások meg, akik az előzőekkel ellentétes oldalt képviselték, a telekfoglalók mellé álltak. Végül egy bírósági döntést megmásító kormányzói határozat dönt a sorsukról, de addig persze sok minden történik.
Számomra a két regényt és a másodikon belül három különálló történetet tartalmazó könyvben ez az utolsó szakasz volt egyedül nehezebben olvasható, leküzdhető, sok új névvel, kapcsolattal és összefonódással, de hogy Amado új szerelem, új kedvenc író lett, az biztos. Ki kell emelnem a zseniális fordítókat is, mert amilyen hibákkal manapság lehet találkozni, ezt a két regényt, ráadásul portugálból, ami biztosan nehezebb, mint például angolból, briliánsan fordította Tavaszy Sándor (Holt tenger) és Benyhe János (Az éjszaka pásztorai).

2010. december 23., csütörtök

Boldog Karácsonyt!

Áldott, szép karácsonyi ünnepeket és ajándékba sok szép könyvet kívánok minden kedves olvasómnak!

2010. december 20., hétfő

Az éjszaka pásztorai - 4.

Végigolvastam a keresztelő történetét is, szórakoztató, érdekes novella vagy kisregény, de lehet, hogy csak egy fejezet Az éjszaka pásztorai című könyvben, amely ezek szerint immár három, témájában teljesen eltérő, de ugyanazon szereplőgárdával bíró fejezetre osztható. A keresztelő története után ugyanis következik a beszédes című A Macskanyúzó domb elözönlése avagy a nép barátai című szakasz. Egyik meglepetés a másik után ér :)
A keresztelőről szóló fejezet (címe: Közjáték: Massu és Benedita fiának, Felíciónak keresztelője vagy Ogun keresztkomája) portugál szavakkal gyakran tűzdelt, vallási és egyéb szertartásokban, szokások leírásában bővelkedő, emiatt nagyon érdekes, bár nem könnyen követhető rész. Én nagyon élveztem, főleg, hogy a szereplőket már az első, szerintem a kötet fő részét alkotó fejezetben megismerkedtem, és olyan érzés volt olvasni, mintha régi, kedves ismerősökről hallanék újra néhány hónap után. Lassan indult be maga Az éjszaka pásztorai, de így a vége felé haladva egyre élvezetesebb és könnyebben olvasható.

2010. december 16., csütörtök

Az éjszaka pásztorai - 3.

Meglepetés ért, végigolvastam ugyanis a házasság, barátság és az intrikáló feleség történetét, de ez még nem a regény vége :) Közjáték címmel és hosszú alcímmel egy keresztelő történetének hosszas elmesélésével folytatódik, a gyerek nem a házaspáré, hanem egy barátjuké, de a szereplők ugyanazok, és néhány hónap telhetett el az előző szakasz óta. 
Nem tudom, lelőjem-e a poént, de nagyon nagy volt :) a szerelmes barát elment végül barátjának őszintén bevallani, mit érez a felesége iránt, nagyon rákészült és testileg-lelkileg rosszul volt attól, mit tesz ő most a barátjával, de mégis tisztességesebbnek érezte, mint ha felszarvazza. A feleség meg kaján vigyorral várta, hogy ugrik majd egymásnak a két férfi őérte - és nagyot koppant, amikor ebből semmi nem lett. Úgy lett, ahogy éreztem, a nő ment, a barátság maradt, a két férfi nevetgélve vonult le a kocsmába, majd pár hónap ugrással következik a keresztelő, a már megszokott szép, lassú, részletesen mesélő stílusban, a kályhától indulva :).

2010. december 11., szombat

Téli háttér

A hópelyhes hátteret ezúttal Adrinak köszönöm! Ideje volt lecserélni a piros virágosat valami télire :)

2010. december 10., péntek

Az éjszaka pásztorai - 2.

Lassan bonyolódik a cselekmény, és most már azt is látom, miért került épp ez a két regény egy kötetbe. Mindkettőnek az alapmotívuma a férfiak baráti kapcsolata, a férfi és a nő kapcsolata, és az, ahogy ez a kettő viszonyul egymáshoz, ahogy összemosódnak a határok, amikor a férfiak barátok, de az érintett nő ugyanaz... Más-más szempontokból járja körbe a két regény azt, amikor a barát beleszeret a barátja társába, mása kapcsolatok jellege is. A Holt tengerben tragédia, gyilkosság és öngyilkosság lesz a vége, de a megcsalt barát sosem tudja meg, hogy nemcsak a szeretett nő, de a barátja is megcsalta. Az Éjszaka pásztorai annyival humorosabb, könnyedebb - bár közben feszült is - hogy azt várom, valami vidámabb, kellemesebb megoldása lesz a bonyodalomnak.
Martim káplár, akinek házasságán annyira megdöbbentek a barátai, hazatért gyönyörű és szenvedélyes feleségével, akit egyszerre láthatunk saját szemszögéből, férje és szerelme nézőpontjából és egy külső, írói álláspontból. Marialva, a feleség azonnal felméri a terepet, a férje barátait, megtalálja azt, aki már egy pillantásától is elolvad, és elkezdi módszeresen csábítani. Ez a férfi persze Martim szívbéli jó barátja, aki irtózik attól, amit tesznek, de nem tud ellenállni - bár egyelőre hősiesen plátói viszonyt folytatnak. Az a gyanúm, itt a barátság fog megmaradni, és a nő esik ki a pikszisből, lebukik az intrikáival - de majd végigolvasom, és jelentek :)