Kertész Erzsébet: Elizabeth

Újabb bizonyítékát kaptam, hogy Kertész Erzsébet nem csak akkor jó, ha ismerősökről mesél. Azt hiszem, lassan el kéne fogadnom ezt :) Elizabeth Barrett-Browningról tényleg nem sokat tudok, ismertem a nevét és néhány versét, a Portugál szonetteket, hallottam nagy szerelmükről Robert Browninggal, de az életéről szinte semmit. Fogalmam sem volt, hogy a szülei még rabszolgatartók voltak, és hogy a felnőtt élete nagy részét Olaszországban töltötte. És mégis faltam a regényt, élvezetes volt olvasni, és immár újabb ismerősöm lett általa :)

Nagyon érdekes, ami ebből a regényből kiderül, hogy kik is éltek egy időben egymással. Én el szoktam helyezgetni az írókat, történelmi alakokat egy-egy korban, de amikor így egy tablóra teszik, meglepő, hogy kik voltak kortársak, akik találkozhattak volna, vagy találkoztak is. Elizabeth, a kor legnagyobb angol költőnője - vagy talán azóta is a legnagyobb, én legalábbis nem soknak a nevét ismerem - találkozott Andersennel, Harriet Beecher-Stowe-val, a Tamás bátya kunyhója írójával, és Olaszországban élt Garibaldi szabadságharca alatt. Ha jól emlékszem a történelemből, ennek a harcnak a nyomán koronázták királlyá Viktor Emánuelt, ami azt is jelenti, hogy a fentiek neki is és Verdinek is kortársai voltak. Érdekes :)

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

Ez a könyv most csak egy bejegyzést kap, pedig ha az alapján menne a bejegyzésszám, hogy mennyire tetszett, megérdemelne többet is. Írtam már róla itt. Engem is meglepett, mennyire lekötött és mennyire akartam olvasni még, még. Az eddigi Kertész Erzsébet-könyvek közül a Teleki Blankáról és a Szendrey Júliáról szólót másodszor olvastam, illetve történelemből és cserkész-kapcsolódásokból is ismertem őket, így nem lepett meg, hogy élményt jelentenek, régi kedves ismerősökként üdvözöltem őket. De Hugonnai Vilmáról eddig csak annyit tudtam, hogy ő volt az első magyar orvosnő. Hogy mi minden rejlik az elsőség mögött, csak most fedezhettem fel. Igazán fordulatos és abban a korban, a 19. század második felében szokatlan, helyenként botrányos élete volt - külföldre utazott egyetemre, rövid hajat viselt, dolgozott, eltartotta a férjét, majd elvált és újra férjhez ment, 41 évesen gyereket szült - és Kertész Erzsébet igazán mozgalmasan, életszerűen, érdekesen írja le ezt az életet, mintha magunk is kísérnénk Vilmát és ténylegesen belelátnánk életébe és korába. 

Most újra Kertész Erzsébetet olvasok, nem lettem függő, csak azért falom őket, hogy Emi barátnőmnek kölcsönadhassam :)

A csillagok világa - 2., befejező rész

Már egy pár nappal ezelőtt kiolvastam a könyvet, és már olvasás közben tudtam, hogy azt fogom írni a blogra, hogy ugyanarról a könyvről két ilyen különböző bejegyzés még biztosan nem született. A könyv feléig áll az, amit az alábbi posztban írtam. A főszereplő Virág Pált úgy ismerjük meg, hogy a fiainak mesél, nyaralnak, játszanak, és a mesék mindenben helyt kapnak. Aztán lassan egyre többet megtudunk róla, a házasságáról, a hibáiról... amik többek, mint a minden emberben meglévő gyarlóságok, amelyekkel együtt lehet szeretni a másikat, sőt akár még szerethetőbbé teszi. Neki olyan hibái és ballépései vannak, amelyek a társadalmon kívül helyezik... és így szomorodik el a történet, és a közepétől a vége felé egyre lefelé megy a lejtőn. Nehéz volt olvasni a második felét. Jól van megírva, mert nagyon hat, belőlem legalábbis nagyon erős érzelmeket váltott ki, de mégis nehéz volt elolvasni, mert nagyon szomorú. És őszintén remélem, hogy ebben a regényben végre nagyon elrugaszkodott az író a szokásos önéletrajzi elemektől, és csak azt írta meg, mi lehetett volna belőle és az életéből, ha teljesen az ellentétes módon élne, mint ahogyan valójában. Remélem, hogy Vámos Miklós, bár gyermekei anyjától elvált, jó kapcsolatban él ikerfiaival, mesél, mesél és mesél, és nincsenek olyan nehézségei, mint a főszereplőjének.

Vámos Miklós: A csillagok világa

Említettem, hogy karácsonyra egy olyan Vámos Miklós - könyvet kaptam anyukámtól, ami megvolt, így visszaküldtem a bookline-nak, és kicseréltettem Vámos legújabb könyvére. Hát ez nagyon jó, nagyon szórakoztató! Sokszor pedig ironikus, kesernyés. Nem tudok elvonatkoztatni attól, amit Vámosnál már megszoktam, hogy tulajdonképpen ez is egy önéletrajzi könyv, hiszen egy elvált, majd másodjára fiatal nővel összeházasodott bő ötvenes férfiról van szó, akinek nagyjából 54-55 éves korában születnek ikerfiai. A könyvben Tominak és Gabinak hívják őket, és a fejezetek fejből elmesélt mesék Tomi és Gabi lovagról, előbeszéd-szerűen leírva, a gyerekek közbetoldásaival, kérdéseivel, ez a nagyon élvezetes, szórakoztató része. A mesélő apa sokszor elkalandozik, mondja, ami eszébe jut egy-egy szóról, időnként ötéves gyerekeknek túl komoly, tudományos irányba, ilyenkor beleszól egy dőlt betűs hang - először azt hittem, az anya hangja, de most már azt gondolom, inkább az apa egy belső hangja - ezek az ironikus, keserű részek. A gyerekek ezeken a beszélgetős meséken keresztül értesülnek az élet nagy dolgairól is: halál, kistestvér, vagy hogy mégsem lesz kistestvér, hogy apának már volt egy felesége, és hasonlók. Ebből a szempontból irigylésre méltók, hogy egy író az apjuk, végtelen fantáziával.

Szendrey Júlia - 3., befejező rész

A forradalom utáni szakasz még lelkesítő, boldogsággal teli, de aztán ahogy jön az új kormány, Petőfi egyre inkább kedvét veszti, és kormányellenes versei miatt (Akasszátok föl a királyokat!) pártolóit, lelkes híveit is. Júlia ekkor már gyermeket vár, és ahogy egyre nehezebben viseli állapotát, úgy tud egyre kevésbé biztató támaszként állni férje mellett. Küszöbön áll a háború, és egy gyermeket váró édesanya sem küldené szívesen a férjét, akárhogy is biztatta Júlia korábban a feleségeket, hogy maguk kössék férjük oldalára a kardot.

Sándor Erdődre viszi Júliát a szüleihez, de a gyermek, Zoltánka végül Debrecenben születik meg egy kis lakásban, ahová Erdődről is menekülnie kell a családnak. 

A továbbiakat nagy vonalakban ismerjük a történelemből. Zoltánka csak hét hónapos, amikor édesapjának nyoma vész a segesvári csatatéren. Júlia keresi, kutatja, felveszi a kapcsolatot, akivel csak lehet, majd Petőfi halálának egyéves évfordulója előtt tíz nappal feleségül megy Horvát Árpádhoz. Nagyon sok vád éri emiatt, a könyvben külön tetszik, hogy Kertész Erzsébet a regény utószavában igazságot szolgáltat Júliának, aki korán bekövetkezett haláláig Petőfi Sándorné, a feleségek felesége maradt.