2010. november 28., vasárnap

Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni

Kis magyarázattal kezdeném: mivel az Amado-könyv elég lassan haladós, bonyolult nyelvezetű, ráadásul antikváriumi és emiatt nem a legszebb állapotú, azt csak lefekvés előtt az ágyban olvasom. Viszont amikor Anyukámékhoz megyünk, mindig rá kell jönnöm, hogy ott nem tudok lefekvés előtt olvasni, mert a gyerekekkel egy szobában alszom, és ilyenkor nappalra keresek valami könnyebb olvasmányt, amit aztán általában nem olvasok ki a hétvégén, hanem elhozom magammal, és folytatom. Így került hozzám a fenti regény, amit kamaszkoromban már olvastam. Hivatalosan lányregény, csíkos könyv, de inkább illik rá az életrajz vagy a történelmi regény címkéje, hiszen Teleki Blanka életrajzán keresztül megismerjük a reformkort, a 48-as forradalom és szabadságharc időszakát, a korabeli Pest és Erdély életét, de utazásokat tehetünk Nyugat-Európában is. Idézek most a kötet fülszövegéből, mert annyira szép és igaz:
"Kertész Erzsébet, miközben fordulatos, lendületes történetet ír, pontos és részleteiben is korhű képét adja a műveiben ábrázolt időnek és helyszíneknek. Az írónő tudja, amit a legjobb életrajzi regények tudnak: adatokat, történelmet élettel megtölteni, tényhalmazt mesévé, történetté szelídíteni."
Gondolkozom rajta, hogy apránként beszerzem Kertész Erzsébet összes regényeit. 
Olvasás közben a Mókitól kapott zsiráfos ajándék könyvjelzőmet használtam :).

Berg Judit: Rumini

Marci most kapta a névnapjára ezt a könyvet. Sok jót hallottam már róla, és most végre megvettem. A borítón is látható, hogy 2007-ben az év gyerekkönyve volt, azt pedig már csak én olvastam, hogy 2010-ben egy közönségszavazáson az évtized gyerekkönyvének is választották. Hajlamos vagyok abba a hibába esni, mivel Marcit sok minden érdekli és nagyon szereti az ismeretterjesztő könyveket, hogy csak azt veszek neki, és időnként tudatosan igyekszem javítani az arányon a mese, regény javára. Berg Judit nevét amúgy is ismerem, itthon egy Panka és Csiribí kötet van meg még kisebb korból, a Ruminit már a nyolcéves korosztálynak ajánlják. Együtt olvassuk, minden este egy fejezetet esti mesének.
Rumini egy kisegér, aki Egérország kikötőjében egy piti tolvajbandához akar csatlakozni, mert azt gondolja, máshová úgysem tartozhatna, hiszen kicsi és semmije sincs. Már majdnem sikerül kivívnia a bandavezér bizalmát, amikor a Szélkirálynő nevű hajó kapitánya közbelép, és állást ajánl neki a hajóján. Mégiscsak jobb kilátások ezek, mint tolvajokhoz tartozni, Rumini elfogadja. A Nagy-Pele-szigetekre, Pelevárba visznek fontos szállítmányt. Útjuk során különféle kalandokba keverednek, amelyekből sokszor Rumini csalafintasága, esze, talpraesettsége menti meg a hajót és a legénységet. Nekem is jó olvasni, Marci is élvezi. 
A könyvnek van még két további kötete: Rumini Zúzmaragyarmaton és Rumini és a négy jogar, ezeket is be fogom szerezni.

2010. november 26., péntek

Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Azért nem jelentkeztem egy hete már, mert amint befejeztem a Holt tengert, elkezdtem a kötet másik regényét, Az éjszaka pásztorait. Lassan haladós, és bár már vagy hetven oldalon túl vagyok, még nem állt össze egy blogbejegyzésben összefoglalható történet. Sok-sok szereplő bemutatásán vagyunk túl, a Holt tengernél sokkal lazább, humorosabb, könnyedebb írás ez, de úgy érzem, lassan lesz kerek, lassan áll össze a sok szereplő és az ő élettörténetük, részletesen elmesélt előzményük egy egésszé. Egy baráti társaságról van szó, ahol a fő bonyodalom most az, hogy egyikük meglehetősen hirtelen megnősült, most őt várják haza, hogy megmagyarázza, és persze közben szárnyra kelnek a pletykák, valamint becseppen a társaságba egy idegen ifjú hölgy is... Várjuk, mi sül ki ebből.

2010. november 16., kedd

Holt tenger - 4., befejező rész

Nem akartam már írni a regényről, amíg ki nem olvasom, mert olyan lassú folyású, elbeszélős, hogy nem lettek volna tartalmas bejegyzések. Aztán a vége felé felpörögtek az események: Gumának és Líviának fia született, történtek bonyodalmak és tragédiák, de nem részletezem, hátha valaki elolvassa :). Aztán beköszöntött egy rosszabb időszak, holtszezon, mindenkinek nehezebb lett az élete a kikötőben, de Gumának családja is volt, míg sok barátjának nem. Így ő némi hezitálás után beállt a selyemcsempészekhez éjszakánként dolgozni. Megegyeztek, hogy csak néhány hónapról van szó, amíg egyenesbe jönnek, aztán felköltöznek a városba Lívia családjához, de persze egy kicsit mindig tolódik, hiszen megy az üzlet... és az utolsó éjszakák egyikén viharba kerülnek, és Gumát elviszi magával a tenger.
Itt azt hinné az ember, hogy vége a regénynek, szomorú és drámai véget ért - de meglepő fordulattal az utolsó oldalakon Lívia válik a főszereplővé: az asszony, aki nem omlik össze, aki nem jut arra a sorsra, amire sok megözvegyült tengerészfeleség, hanem átveszi a bárkát és Guma munkáját, és most már eggyé válik a tengerrel, amelytől rettegett és menekülni akart. Eggyé válik vele, mert ott van az embere, akivel holdfényes éjszakákon újra együtt lehet.

2010. november 6., szombat

Jorge Amado: Holt tenger - 3.

Remélem, jól írtam a címet, azt hiszem, harmadszor írok most erről a regényről, csak más-más címek alatt :) Kicsit most megint többet haladtam, sikerült esténként olvasnom. Guma majdnem bajba került, egy afféle férfias, bosszúálló verekedésbe a tengerészek és egy másik csapat között, amibe bele se akart menni, de végül csak muszáj lett neki. Ő végül nem sérült meg, és el is tudott menekülni, de egy tengerész és egy fiatal örömlány meghalt - azt hiszem, olvasmányaim során itt értettem meg először, hogyan lehet a halál ténylegesen feloldozás. Rita, a fiatal lány kényszerűségből árulta a testét. Guma nem is volt vele együtt azon az éjszakán, csak beszélgetett vele: mesélt neki az anyjáról, aki ugyanígy élt, és fiatalon megöregedett, és elmondta Ritának, hogy ő nem ide való, nem ez az élet illene hozzá. Rita úgy halt meg, hogy Gumát védte a testével - otthagyta azt az életet, ami tényleg nem az övé volt, és tengerészfeleségként halt meg.
Traira, a meghalt tengerész azonban asszonyt és három árva lányt hagyott maga után, ami Gumát komolyan elgondolkoztatta: szabad-e a tengerésznek komolyan kötődnie egy nőhöz, családot alapítania? El is vonult egy napra gondolkodni, de úgy érezte, Líviát neki rendelte a sors - visszahajózott hát, megkereste a leányt és udvarolni kezdett neki. Itt tartok most, a fejezet a beszédes Lívia elrablása címet viseli.

2010. november 1., hétfő

Lassan-lassan

Mostanában keveset olvastam, mással töltöttem az estéimet, de nem mondom meg, hogy mivel, mert esetleg olvasnak és lebukom :) maradjunk annyiban, hogy a karácsonyhoz van köze. Arra is rájöttem, hogy két ilyen fajsúlyosabb, és ráadásul teljesen más témájú, más korban játszódó regényt nehéz egyszerre olvasni, és bár haladtam azért mindkettővel egy picit, valószínűleg Amado át fogja venni az elsőséget, és mégiscsak sorban olvasás lesz ebből :) ami nem baj, nem terveztem én a párhuzamos olvasást.
A Holt tenger egyébként nagyon tetszik, olyan, mintha a tengerparton ülnék, és egy öreg halász mesélését hallgatnám. Szép, lassú elbeszélés, abban a stílusban, ami úgy belevon a történetbe, mintha magad is részese lennél. Nem tudom, hogy csinálja, milyen szavakkal, mondatszerkezetekkel éri el ezt az író, de olvasóként ez nem is lényeges. Elég, ha olvasom, és tetszik. Ez a lassú mesélő mód aprólékos, részletes, néha csapongó, élőbeszéd-szerű, ettől persze lassabban is olvasható - most mentegetőzöm, hogy miért is nem haladok jobban vele. De nem versenyfutás ez :) 
A történetben Guma immár fiatal felnőtt, túl az első komolyabb szerelmi kapcsolatán és az első igazán bátor hajós tettén, már maguk közé valónak tartják a vén tengeri medvék, és épp most fog közelebbről megismerkedni a lánnyal, aki majd élete szerelme lesz. Hajózik, dolgozik, álmodozik, és várja élete asszonyát.