Elizabeth Gilbert: Eat Pray Love

Ezt a könyvet (vagy a belőle készült filmet) mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, akkora hírverés volt körülötte. Ezért először magyarázkodom egy kicsit. Pont mivel nagy a hírverés, nem akartam beállni a sorba, nem akartam sem megnézni, sem elolvasni. Aztán egy másik film kapcsán találkoztam az előzetesével, ami alapján rájöttem, hogy ez valószínűleg mélyebb annál a habkönnyű romantikus dolce vita-filmnél, aminek eredetileg gondoltam, és mégis érdekelni kezdett. De elveimhez hűen először el akartam olvasni, és csak aztán megnézni. 

Meg kell magyarázzam azt is, miért az angol címet használom ebben a blogban. Egyrészt, mert ez nagyon elterjedt itthon is, a filmplakáton és a könyvborítón is ez látható nagyban, az Ízek, imák, szerelmek csak úgy mellesleg. Másrészt, és elnézést kérek a fordítótól, aki egyébként a szöveg lefordításában remek munkát végzett - szerintem a magyar cím nem fedi tökéletesen az angolt. Én inkább felszólításnak érzem: egyél, imádkozz, szeress! Az is lehet, hogy ez csak az én privát megérzésem, és Elizabeth Gilbert nem ilyen értelemben adta a címet, de ez itt az én privát blogom, úgyhogy megengedem magamnak az angol cím használatát :).

Ennyi magyarázkodás után rátérek a könyvre is. Sokkal-sokkal komolyabb annál, ami az előfeltételezésem volt, még annál is, ami már a drámaibb előfeltételezésem volt a filmelőzetes alapján. Már az első rövidke fejezet, inkább előszó és a könyv felépítése is meglepett, egy spirituális gondolat alapján fűzi egymásra a rövid szakaszokból álló könyvet, mint egy láncot. Az érzelmek és benső gondolatok olyan mélységeibe is lemegy, amikre nem is számítottam, és amiket kis empátiával komolyan át lehet élni, bár az írónő egyes gondolatainál szinte hallom az olvasóközönség felhördülését: hogy lehet ilyet gondolni, és még le is írja?? Én elfogadom, megértem az érzéseit, bár sok tekintetben más vagyok.

Most még a könyv első harmadánál vagyok, Elizabeth túl van egy nehéz váláson és egy rögtön utána következő viharos szerelmi kapcsolaton, olaszországi tartózkodása felénél jár, és boldogan kényezteti a testét, rajta keresztül a lelkét is. Ráfér... és nem is volt könnyű belejönnie. Sokat megtudhatunk az amerikai gondolkodásról, nem tudom, mennyire tipikus, amit Elizabeth ír, hogy ők mennyire nem tudják elengedni magukat és mennyire nem biztosak abban, hogy megérdemlik az élvezetet - így aztán Olaszország valóságos terápia neki.

Könyvek karácsonyra

Összegyűjtöm, milyen könyveket is kaptunk karácsonyra, szerencsére nem keveset!

Én a lent említett Komfortos mennyország címűt kaptam, és még egyet anyukámtól, ami egyelőre nem tudom, mi lesz, mert késnek az angyalkák :) Ezeken kívül Pati barátnőmtől kaptam egy gyönyörű, nagy, albumszerű, de gyakorlatban is használható könyvet A mi kertünk címmel, nagyon szép!

Péter három könyvet kapott: az első Jorge Amadótól a Flor asszony két férje címet viseli. Ezt azért vettem neki, mert a Holt tengert és Az éjszaka pásztorait is ő olvasta előbb, és együtt szerettünk bele az öreg Amado stílusába. Azt hiszem, apránként be fogjuk szerezni a többi Magyarországon megjelent könyvét is, ami nem lesz nagyon nehéz, mert az Európa kiadó épp a Flor asszony két férjével indított Amado-sorozatot. Rögtön olvasni is kezdte, és nagyon tetszik neki :)

A másik, amit kapott, jól ismert érdeklődési körébe illik: a vitorlázással kapcsolatos, mégpedig Méder Áron nagyobb léptékű beszámolója hároméves Föld körüli útjáról, amit egyedül tett meg a Carina vitorlással. Méder Áronnak már volt egy kisebb, rövidebb és ténylegesen méretre is egészen apró könyve, amit gondolom, gyorsan ki akartak adni az út után, ennek a megírása, utómunkálatai pedig hosszabb időt vehettek igénybe. A pici már megvan, most már ez is mellé kerülhet a polcra. 

A harmadik pedig egy klasszikus, Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című regénye, ezt pedig azért, mert általában szereti a háborús történeteket, legyen az szépirodalmi, életrajzi beszámoló vagy technikai jellegű, és úgy vettem észre, Remarque-t egyébként is szereti. Ő is kap még egy könyvet anyukáméktól, ami egyelőre meglepetés.

Marci két könyvet kapott, az egyik a Harry Potter első kötete, ugyanis amikor nálunk volt kölcsönben mint a hét kötet, és én olvastam őket, úgy ítéltem meg, hogy az első kettő már neki való. Ezeket apránként fel is olvastuk esténként, majd az első kötetet most megkapta, hogy már maga is olvashassa. A másik pedig Rudyard Kipling Hogyvolt-mesék című gyönyörű meséskönyve, amelyet az író nemcsak írt, hanem illusztrált is, az illusztrációkat érdekes magyarázatokkal kísérve. Már 25-én este elkezdtük olvasni, és jókat mulattunk azon, hogy hogyan lett szilás a cet, vagy hogyan lett ráncos az orrszarvú bőre. Mivel tetszik Marcinak, szerintem jó belépő a komolyabb Kipling-művekhez, mint A dzsungel könyve vagy Riki-tiki-tévi, a mongúz története.

Regő kapta a legtöbb könyvet, szám szerint négyet, és még mennyit tudtam volna neki választani :) Az első a Móra kiadó Babamozi sorozatából a Gyereknap című. Megvan már az Állatóvoda, a Játszótér, és most ez az új, már csak egy hiányzik a sorozatból. Kedvesen rajzolt, kicsi, de ahhoz képest vaskos könyvecskék ezek, minden oldalon valami érdekességgel: eltolható vagy kinyítható fülecskékkel, amelyek alatt valami meglepetés rejtőzik. Pont babakézbe való :)

A második az Alexandra kiadónál megjelent Első szavak című könyv, tárgyfotókkal, amiken egyszerűen fel lehet ismerni a dolgokat, jól lehet együtt nézegetni. Ebben is vannak nyitogatható fülecskék, de az alattuk előbukkanó meglepetések szerintem kicsit nagyobbaknak valók: ilyen képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket találunk ott, mint pl. "a tojás a cipőben van", aminek mind a tartalmát, mind a humorát megérteni Regő még kicsi, de a képeket böngészni jó.

A harmadik könyve Móricz Zsigmond: Iciri-piciri című klasszikus verse új kiadásban, Pásztohy Panka rajzaival. Nagyon szeretem az ő rajzait, már megvan A török és a tehenek ugyanebből a kiadásból, a Hóc-hóc katona új kiadása, és Marcinak is egy Panka és Csiribí kötet. Végül a negyedik, aminek nagyon örültem, a Zene-ovi cd-k anyagából egy verses-dalos könyv egy válogatáslemez-melléklettel, ennek is nagyon szeretem az illusztrátorát, a dalait, és persze magukat a verseket is. Gazdag angyalkák jártak erre könyvek tekintetében is :)

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Kis kitérőt tettem Amado Brazíliájából az ünnepek alatt. Ezt a könyvet kaptam karácsonyra, kíváncsiságból belelapoztam, aztán ott ragadtam, nem tudtam letenni, vittem magammal mindenhova és három nap alatt kiolvastam.

Nagyon érdekes megközelítésű, spirituális könyv, jól ötvözi a krimit a drámával és a családregénnyel, de még az ifjúsági regénnyel is, a főszereplővel egykorú olvasóknak azonban mégsem ajánlanám. A 14 éves főszereplőt, Susie-t ugyanis egy decemberi napon brutálisan megerőszakolják és meggyilkolják. A könyvnek mégsem ez az esemény forog a középpontjában, inkább az, ami utána jön. Susie a mennyországból közvetíti azt, ami a Földön történik: ahogy a családjára, barátaira, kamaszszerelmére, a szomszédokra hat ez a szörnyűség, és magát a nyomozást is közvetíti. Ő maga az egyetlen, aki tudja, ki tette, de elmondani sajnos már nem tudja. Ahogy tőle telik, igyekszik utalni, sugallani, és az édesapját meg is győzi. Nagyon érdekes, ahogy kommunikálni tud a családja egyes tagjaival vagy az egyik különösen fogékony iskolatársával, és az olvasó hozzáállásától függ, mennyire tartja ijesztőnek, kísértetiesnek - számomra teljesen hétköznapi és elfogadott az ilyen fajta kapcsolatfelvétel. Sokat lehet tanulni is ebből a könyvből családról, érzelmekről, évek alatti változásokról, számomra nagyon tanulságos volt az anya figurája. Közben Susie leírja a mennyország "működését" is, és hogy hogyan kell lassan, évek alatt elszakadnia a Földtől, az élőktől. 

A könyv végére egy kicsit nagyobb "durranást" vártam, a gyilkos leleplezését és szörnyűséges megbűnhődését, de sokkal életszerűbb az, ahogy valójában történik. Ajánlom azoknak, akik fogékonyak az ilyesfajta spirituális gondolkodásra, és nem félnek belegondolni, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.

A könyvből nagy sikerű film is készült Susan Sarandon, Rachel Weisz, Mark Wahlberg főszereplésével, Susie-t pedig a számomra eddig ismeretlen Saoirse Ronan alakítja.

Az éjszaka pásztorai - 5., befejező rész

Kicsit már nyögvenyelősen, belefáradva, de ma délelőtt, ahogy végre egy kis pihenésre jutott időm, kiolvastam Az éjszaka pásztorai utolsó fejezetét is. A Macskanyúzó domb elözönléséről szóló rész olyan, mint egy bő lére eresztett újságcikk, vagy inkább mint ha egy újságíró mesélné a maga stílusában a barátainak. Híradás politikával, érdekvitákkal, ellentétekkel és persze drámákkal és szerelmekkel megtűzdelve arról, amikor a szegények kisajátítottak egy felparcellázatlan, gondozatlan, mocsaras és bozótos városrészt, és ott kunyhókat, házakat építettek, bevezették a villanyt, megszülték gyermekeiket és eltemették halottaikat. Természetesen ez a tulajdonosnak és a városvezetés egy részének nem tetszett, mások meg, akik az előzőekkel ellentétes oldalt képviselték, a telekfoglalók mellé álltak. Végül egy bírósági döntést megmásító kormányzói határozat dönt a sorsukról, de addig persze sok minden történik.

Számomra a két regényt és a másodikon belül három különálló történetet tartalmazó könyvben ez az utolsó szakasz volt egyedül nehezebben olvasható, leküzdhető, sok új névvel, kapcsolattal és összefonódással, de hogy Amado új szerelem, új kedvenc író lett, az biztos. Ki kell emelnem a zseniális fordítókat is, mert amilyen hibákkal manapság lehet találkozni, ezt a két regényt, ráadásul portugálból, ami biztosan nehezebb, mint például angolból, briliánsan fordította Tavaszy Sándor (Holt tenger) és Benyhe János (Az éjszaka pásztorai).

Boldog Karácsonyt!

Áldott, szép karácsonyi ünnepeket és ajándékba sok szép könyvet kívánok minden kedves olvasómnak!

Az éjszaka pásztorai - 4.

Végigolvastam a keresztelő történetét is, szórakoztató, érdekes novella vagy kisregény, de lehet, hogy csak egy fejezet Az éjszaka pásztorai című könyvben, amely ezek szerint immár három, témájában teljesen eltérő, de ugyanazon szereplőgárdával bíró fejezetre osztható. A keresztelő története után ugyanis következik a beszédes című A Macskanyúzó domb elözönlése avagy a nép barátai című szakasz. Egyik meglepetés a másik után ér :)

A keresztelőről szóló fejezet (címe: Közjáték: Massu és Benedita fiának, Felíciónak keresztelője vagy Ogun keresztkomája) portugál szavakkal gyakran tűzdelt, vallási és egyéb szertartásokban, szokások leírásában bővelkedő, emiatt nagyon érdekes, bár nem könnyen követhető rész. Én nagyon élveztem, főleg, hogy a szereplőket már az első, szerintem a kötet fő részét alkotó fejezetben megismerkedtem, és olyan érzés volt olvasni, mintha régi, kedves ismerősökről hallanék újra néhány hónap után. Lassan indult be maga Az éjszaka pásztorai, de így a vége felé haladva egyre élvezetesebb és könnyebben olvasható.

Az éjszaka pásztorai - 3.

Meglepetés ért, végigolvastam ugyanis a házasság, barátság és az intrikáló feleség történetét, de ez még nem a regény vége :) Közjáték címmel és hosszú alcímmel egy keresztelő történetének hosszas elmesélésével folytatódik, a gyerek nem a házaspáré, hanem egy barátjuké, de a szereplők ugyanazok, és néhány hónap telhetett el az előző szakasz óta. 

Nem tudom, lelőjem-e a poént, de nagyon nagy volt :) a szerelmes barát elment végül barátjának őszintén bevallani, mit érez a felesége iránt, nagyon rákészült és testileg-lelkileg rosszul volt attól, mit tesz ő most a barátjával, de mégis tisztességesebbnek érezte, mint ha felszarvazza. A feleség meg kaján vigyorral várta, hogy ugrik majd egymásnak a két férfi őérte - és nagyot koppant, amikor ebből semmi nem lett. Úgy lett, ahogy éreztem, a nő ment, a barátság maradt, a két férfi nevetgélve vonult le a kocsmába, majd pár hónap ugrással következik a keresztelő, a már megszokott szép, lassú, részletesen mesélő stílusban, a kályhától indulva :).

Téli háttér

A hópelyhes hátteret ezúttal Adrinak köszönöm! Ideje volt lecserélni a piros virágosat valami télire :)

Az éjszaka pásztorai - 2.

Lassan bonyolódik a cselekmény, és most már azt is látom, miért került épp ez a két regény egy kötetbe. Mindkettőnek az alapmotívuma a férfiak baráti kapcsolata, a férfi és a nő kapcsolata, és az, ahogy ez a kettő viszonyul egymáshoz, ahogy összemosódnak a határok, amikor a férfiak barátok, de az érintett nő ugyanaz... Más-más szempontokból járja körbe a két regény azt, amikor a barát beleszeret a barátja társába, mása kapcsolatok jellege is. A Holt tengerben tragédia, gyilkosság és öngyilkosság lesz a vége, de a megcsalt barát sosem tudja meg, hogy nemcsak a szeretett nő, de a barátja is megcsalta. Az Éjszaka pásztorai annyival humorosabb, könnyedebb - bár közben feszült is - hogy azt várom, valami vidámabb, kellemesebb megoldása lesz a bonyodalomnak.

Martim káplár, akinek házasságán annyira megdöbbentek a barátai, hazatért gyönyörű és szenvedélyes feleségével, akit egyszerre láthatunk saját szemszögéből, férje és szerelme nézőpontjából és egy külső, írói álláspontból. Marialva, a feleség azonnal felméri a terepet, a férje barátait, megtalálja azt, aki már egy pillantásától is elolvad, és elkezdi módszeresen csábítani. Ez a férfi persze Martim szívbéli jó barátja, aki irtózik attól, amit tesznek, de nem tud ellenállni - bár egyelőre hősiesen plátói viszonyt folytatnak. Az a gyanúm, itt a barátság fog megmaradni, és a nő esik ki a pikszisből, lebukik az intrikáival - de majd végigolvasom, és jelentek :)

Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni

Kis magyarázattal kezdeném: mivel az Amado-könyv elég lassan haladós, bonyolult nyelvezetű, ráadásul antikváriumi és emiatt nem a legszebb állapotú, azt csak lefekvés előtt az ágyban olvasom. Viszont amikor Anyukámékhoz megyünk, mindig rá kell jönnöm, hogy ott nem tudok lefekvés előtt olvasni, mert a gyerekekkel egy szobában alszom, és ilyenkor nappalra keresek valami könnyebb olvasmányt, amit aztán általában nem olvasok ki a hétvégén, hanem elhozom magammal, és folytatom. Így került hozzám a fenti regény, amit kamaszkoromban már olvastam. Hivatalosan lányregény, csíkos könyv, de inkább illik rá az életrajz vagy a történelmi regény címkéje, hiszen Teleki Blanka életrajzán keresztül megismerjük a reformkort, a 48-as forradalom és szabadságharc időszakát, a korabeli Pest és Erdély életét, de utazásokat tehetünk Nyugat-Európában is. Idézek most a kötet fülszövegéből, mert annyira szép és igaz:

"Kertész Erzsébet, miközben fordulatos, lendületes történetet ír, pontos és részleteiben is korhű képét adja a műveiben ábrázolt időnek és helyszíneknek. Az írónő tudja, amit a legjobb életrajzi regények tudnak: adatokat, történelmet élettel megtölteni, tényhalmazt mesévé, történetté szelídíteni."

Gondolkozom rajta, hogy apránként beszerzem Kertész Erzsébet összes regényeit. 

Olvasás közben a Mókitól kapott zsiráfos ajándék könyvjelzőmet használtam :).

Berg Judit: Rumini

Marci most kapta a névnapjára ezt a könyvet. Sok jót hallottam már róla, és most végre megvettem. A borítón is látható, hogy 2007-ben az év gyerekkönyve volt, azt pedig már csak én olvastam, hogy 2010-ben egy közönségszavazáson az évtized gyerekkönyvének is választották. Hajlamos vagyok abba a hibába esni, mivel Marcit sok minden érdekli és nagyon szereti az ismeretterjesztő könyveket, hogy csak azt veszek neki, és időnként tudatosan igyekszem javítani az arányon a mese, regény javára. Berg Judit nevét amúgy is ismerem, itthon egy Panka és Csiribí kötet van meg még kisebb korból, a Ruminit már a nyolcéves korosztálynak ajánlják. Együtt olvassuk, minden este egy fejezetet esti mesének.

Rumini egy kisegér, aki Egérország kikötőjében egy piti tolvajbandához akar csatlakozni, mert azt gondolja, máshová úgysem tartozhatna, hiszen kicsi és semmije sincs. Már majdnem sikerül kivívnia a bandavezér bizalmát, amikor a Szélkirálynő nevű hajó kapitánya közbelép, és állást ajánl neki a hajóján. Mégiscsak jobb kilátások ezek, mint tolvajokhoz tartozni, Rumini elfogadja. A Nagy-Pele-szigetekre, Pelevárba visznek fontos szállítmányt. Útjuk során különféle kalandokba keverednek, amelyekből sokszor Rumini csalafintasága, esze, talpraesettsége menti meg a hajót és a legénységet. Nekem is jó olvasni, Marci is élvezi. 

A könyvnek van még két további kötete: Rumini Zúzmaragyarmaton és Rumini és a négy jogar, ezeket is be fogom szerezni.

Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Azért nem jelentkeztem egy hete már, mert amint befejeztem a Holt tengert, elkezdtem a kötet másik regényét, Az éjszaka pásztorait. Lassan haladós, és bár már vagy hetven oldalon túl vagyok, még nem állt össze egy blogbejegyzésben összefoglalható történet. Sok-sok szereplő bemutatásán vagyunk túl, a Holt tengernél sokkal lazább, humorosabb, könnyedebb írás ez, de úgy érzem, lassan lesz kerek, lassan áll össze a sok szereplő és az ő élettörténetük, részletesen elmesélt előzményük egy egésszé. Egy baráti társaságról van szó, ahol a fő bonyodalom most az, hogy egyikük meglehetősen hirtelen megnősült, most őt várják haza, hogy megmagyarázza, és persze közben szárnyra kelnek a pletykák, valamint becseppen a társaságba egy idegen ifjú hölgy is... Várjuk, mi sül ki ebből.

Holt tenger - 4., befejező rész

Nem akartam már írni a regényről, amíg ki nem olvasom, mert olyan lassú folyású, elbeszélős, hogy nem lettek volna tartalmas bejegyzések. Aztán a vége felé felpörögtek az események: Gumának és Líviának fia született, történtek bonyodalmak és tragédiák, de nem részletezem, hátha valaki elolvassa :). Aztán beköszöntött egy rosszabb időszak, holtszezon, mindenkinek nehezebb lett az élete a kikötőben, de Gumának családja is volt, míg sok barátjának nem. Így ő némi hezitálás után beállt a selyemcsempészekhez éjszakánként dolgozni. Megegyeztek, hogy csak néhány hónapról van szó, amíg egyenesbe jönnek, aztán felköltöznek a városba Lívia családjához, de persze egy kicsit mindig tolódik, hiszen megy az üzlet... és az utolsó éjszakák egyikén viharba kerülnek, és Gumát elviszi magával a tenger.

Itt azt hinné az ember, hogy vége a regénynek, szomorú és drámai véget ért - de meglepő fordulattal az utolsó oldalakon Lívia válik a főszereplővé: az asszony, aki nem omlik össze, aki nem jut arra a sorsra, amire sok megözvegyült tengerészfeleség, hanem átveszi a bárkát és Guma munkáját, és most már eggyé válik a tengerrel, amelytől rettegett és menekülni akart. Eggyé válik vele, mert ott van az embere, akivel holdfényes éjszakákon újra együtt lehet.

Jorge Amado: Holt tenger - 3.

Remélem, jól írtam a címet, azt hiszem, harmadszor írok most erről a regényről, csak más-más címek alatt :) Kicsit most megint többet haladtam, sikerült esténként olvasnom. Guma majdnem bajba került, egy afféle férfias, bosszúálló verekedésbe a tengerészek és egy másik csapat között, amibe bele se akart menni, de végül csak muszáj lett neki. Ő végül nem sérült meg, és el is tudott menekülni, de egy tengerész és egy fiatal örömlány meghalt - azt hiszem, olvasmányaim során itt értettem meg először, hogyan lehet a halál ténylegesen feloldozás. Rita, a fiatal lány kényszerűségből árulta a testét. Guma nem is volt vele együtt azon az éjszakán, csak beszélgetett vele: mesélt neki az anyjáról, aki ugyanígy élt, és fiatalon megöregedett, és elmondta Ritának, hogy ő nem ide való, nem ez az élet illene hozzá. Rita úgy halt meg, hogy Gumát védte a testével - otthagyta azt az életet, ami tényleg nem az övé volt, és tengerészfeleségként halt meg.

Traira, a meghalt tengerész azonban asszonyt és három árva lányt hagyott maga után, ami Gumát komolyan elgondolkoztatta: szabad-e a tengerésznek komolyan kötődnie egy nőhöz, családot alapítania? El is vonult egy napra gondolkodni, de úgy érezte, Líviát neki rendelte a sors - visszahajózott hát, megkereste a leányt és udvarolni kezdett neki. Itt tartok most, a fejezet a beszédes Lívia elrablása címet viseli.

Lassan-lassan

Mostanában keveset olvastam, mással töltöttem az estéimet, de nem mondom meg, hogy mivel, mert esetleg olvasnak és lebukom :) maradjunk annyiban, hogy a karácsonyhoz van köze. Arra is rájöttem, hogy két ilyen fajsúlyosabb, és ráadásul teljesen más témájú, más korban játszódó regényt nehéz egyszerre olvasni, és bár haladtam azért mindkettővel egy picit, valószínűleg Amado át fogja venni az elsőséget, és mégiscsak sorban olvasás lesz ebből :) ami nem baj, nem terveztem én a párhuzamos olvasást.

A Holt tenger egyébként nagyon tetszik, olyan, mintha a tengerparton ülnék, és egy öreg halász mesélését hallgatnám. Szép, lassú elbeszélés, abban a stílusban, ami úgy belevon a történetbe, mintha magad is részese lennél. Nem tudom, hogy csinálja, milyen szavakkal, mondatszerkezetekkel éri el ezt az író, de olvasóként ez nem is lényeges. Elég, ha olvasom, és tetszik. Ez a lassú mesélő mód aprólékos, részletes, néha csapongó, élőbeszéd-szerű, ettől persze lassabban is olvasható - most mentegetőzöm, hogy miért is nem haladok jobban vele. De nem versenyfutás ez :) 

A történetben Guma immár fiatal felnőtt, túl az első komolyabb szerelmi kapcsolatán és az első igazán bátor hajós tettén, már maguk közé valónak tartják a vén tengeri medvék, és épp most fog közelebbről megismerkedni a lánnyal, aki majd élete szerelme lesz. Hajózik, dolgozik, álmodozik, és várja élete asszonyát.

Olvasás párhuzamosan

Nem tudtam egy könyv címét adni ennek a bejegyzésnek, ugyanis az történt, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, amit elvittem magammal Anyukámékhoz hétvégére, majd becsuktam abba a szobába, ahol Regő aludt, így gyorsan kerestem valamit a polcon, ami aztán annyira megtetszett, hogy el is hoztam magammal, és most egyszerre olvasom a kettőt. Na de ne titokzatoskodjunk, miről is van szó?

Jorge Amado két regényt is tartalmazó könyvét kezdtem el először, még itthon.  A két regény a Holt tenger és Az éjszaka pásztorai, ebben a sorrendben. Emlegettem már ezt a könyvet, Kapolcson vettük antikváriumban, talán száz forintért, Péter már olvasta, és nagyon tetszett neki. Én egyelőre ott tartok, hogy megfog és magával ragad a történetmesélés, a kibontakoztatás. Apránként ismerteti meg a szereplőket, lassan kerülnek elő újabb és újabb emberek, és lassan derül ki, hogy melyikük a főszereplő - azért persze még eléggé a regény elején. Ő Guma, a halász, aki a regény elején kiskamasz fiúcska, aki a szemünk előtt érik férfivá. A történet Brazíliában, Bahia kikötőjében játszódik, kikötői emberek, halászok, kocsmárosok, hajósemberek és persze asszonyaik főszereplésével, de a tényleges, igazi főhős a tenger, amely az életet adja és veszi el.

Amibe aztán anyukáméknál belekezdtem, az Gulácsy Irén: Jezabel című könyve. A címet olvasva igazán meglepődtem a témán, engem ugyanis a különleges, spanyolos női név vonzott, de már a fülszövegből kiderül, hogy bibliai párhuzamról van szó: Anjou Lajos király feleségének, Erzsébetnek volt olyan a sorsa, mint a bibliai Jezabelnek - utánaolvastam, de sokat nem találtam róla. Mindenesetre erős kezű királyné volt, és amikor Lajos meghalt, lányát, Máriát koronázták királlyá, természetesen Erzsébettel a háttérben. Még nagyon a könyv elején tartok, egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretem a szép, régies, korhű nyelvezetét.

Vámos Miklós: Zenga zének

Hirtelen-váratlanul, részben az Egy ősz Mallorcán-nal átfedésben kiolvastam ezt a könyvet is. Nagyon gyorsan ment, aminek oka lehet az is, hogy legalább harmadszor olvastam.

Vámos Miklós az egyik kedvenc íróm. Talán nem minden könyvét olvastam, de a legtöbbet igen, szerettem a tévéműsorait is, és szeretem az interjúit is, amiket mostanában női magazinokban olvasok. A könyveiből néha hiányolom az igazi fantáziát, sok könyvét éreztem nagyban önéletrajzi ihletésűnek, sőt, konkrét adatok megváltoztatásával teljesen önéletrajzinak, bár a fülszövegekben, ajánlókban - mint a Zenga zénekében is - általában kifejti, hogy a főszereplő vagy a történet csak részben vagy a véletlennek köszönhetően hasonlít annyira rá, vagy az életére. Vagy elhisszük neki, mert miért ne hinnénk, vagy nem, és akkor azt gondoljuk, hogy például ez a könyve egy az egyben életrajzi, amely esetben kevés benne a fantázia. De a könyv szempontjából azt kell mondjam, és akkor mi van? Ha élvezet olvasni egy könyvet, és harmadszor is örömet okoz, és meg tudja úgy írni, hogy lekössön, akár fantázia, akár életrajz, akkor az egy jó könyv, és köszönöm Vámos Miklósnak.

A Zenga zének főszereplője Öcsi, a valódi neve ki se derül a könyv végéig, szerintem azért, hogy sok-sok kortársa, akik ugyanezeket vagy hasonlókat éltek át, jobban beleélhessék magukat a helyzetébe. Öcsi 1950-ben született, pont mint Vámos, és 1956-ban hatéves volt. A könyv '55 őszén kezdődik és egy bő évet ölel fel. Öcsi az elején óvodás, és a kettős nevelésnek "hála", hittanra is jár egy volt apácához. Apja a belügyben dolgozott, ahonnan kirúgták, majd marós lett, most sztahanovista élmunkás. Anyja traktoralkatrészeket szerez be, de hiába, mert sosincs elég, mégis késő éjszakáig dolgozik. Van egy lelkes úttörő nővére is. Együtt élnek egy nagy házban a nagyszüleivel és a keresztszüleivel, akik látszatra elváltak, mert a férj kisiparos, és a feleségére íratott mindent, hogy ne vehessék el. A helyzet számomra is zavaros, hát még egy hatéves gyerek számára, aki látja, hogy valami nem kerek, kérdez is, de szinte soha nem kap egyenes válaszokat. A vallásos nevelés mélyen megérinti, igazi hívő lesz, de közben az óvodában, majd az iskolában azt mondják, hogy nincs Isten. Ott Rákosit, Sztálint kell istenként tisztelni. Aztán eljön a forradalom, amikor ledöntik a Sztálin-szobrot és leszedik az utcanévtáblákat - újabb összezavarodás. Vámos nagyon szemléletes eszközzel él: a mondatokat ugyan egyes szám harmadik személyben, külső elbeszélőként írja, de mintha Öcsi fejéből látná, abban a stílusban, amilyen egy hatéves beszédmodora, kicsit egybefolyt szavakkal, ahogy a ritmus adja, nem ahogy a szavak határa. Nagyon érzékletes, főleg, hogy én emlékszem, hogy én is így gondolkodtam ebben a korban. Innen a Zenga zének cím is.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az 56-os forradalom és az előzményei egy család életén belül, egy hatéves kisfiú szemével. Kis adalék: nemrégen olvastam, hogy Bornai Tibor és Koncz Zsuzsa ebből a könyvből írták a Zeng az énekszó c. számot.

Egy ősz Mallorcán - 2.

Lassan befejezem ezt a könyvet, de mindenképpen megérdemel még egy bejegyzést. Nagyon élvezetes könyv, ez a helyes szó rá. A számban érzem az ízeket, amikor ételekről ír, látom a szebbnél szebb tájakat, szinte érzem a napot, a levegőt a bőrömön, látom a villámokat, amikor dérrel-dúrral megjön az igazi ősz, és bizony érzékletes a moszkitók okozta szenvedés leírása is. Néha csodálkozom, hogy az író valójában jazzmuzsikus. 

Persze nemcsak a dolce vitáról szól a könyv. Spanyolország EU-ba lépése előtti években játszódik, megvitatják az ezzel kapcsolatos problémákat csakúgy, mint azokat a dilemmákat, hogy megélhet-e egy négytagú család gyümölcstermesztésből egy kis farmon Mallorcán, hogy hazamenjen-e a nagyobbik fiú Skóciába a modern mezőgazdaságról tanulni, hogy a farmon a szomszédoktól hallott hagyományos és környezetbarát módszereket alkalmazzák-e vagy vegyszereket, hogy milyen az emigráns csoportok helyzete Mallorcán, és leírja a mindennapos apró gondokat, örömöket, munkákat is, sokszor humorral fűszerezve.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, akit érdekelnek más országok, más kultúrák, kis mezőgazdaság, kis gasztronómia és sok kellemes kikapcsolódás :)

Regő könyvei

Kicsi fiam egyéves korára igazi könyvmoly lett. Pedig tízhónapos kora körül már aggódtam, annyira nem érdekelte és nem kötötte le a képeskönyv. Bezzeg most! Úgyhogy bemutatom a könyvtárát :) Fontossági és tetszési sorrend nélkül, ahogy jön.

Az első épp az egyik kedvence: az Állatok a tanyán című apró, babakézbe illő könyvecske. Ez a fotó egy másik kiadást ábrázol, a mienk jó hétéves, Annától maradt itt, akire Regő nagymamája szokott vigyázni kicsi korában. A mienk elején cica van, de a lényeg ugyanaz. Minden oldalon egy-egy fotó egy-egy állatról, kölykökről és felnőttekről, amiről el lehet mesélni, hogy melyik állatnak mi a neve, mit csinál, mit mond. Regő nagyon szereti és önállóan is tudja lapozgatni. 

A másik kedvencről, a Hova bújt a kisegér? címűről meséltem a Regőblogon, úgyhogy ide azt a bejegyzést linkelem be. 

Az Állatóvoda című könyvecske a Móra Kiadó Babamozi sorozatában jelent meg. Nagyon bejött, tervezem is megvenni a többi részét, és köszönöm Gyöngyinek az ajánlást! Meglepődtem, amikor megérkezett, hogy mennyire picike a könyv, de Regő valószínűleg ezért szerette meg annyira. A születésnapjára kapta, és az első olyan könyv volt, ami érdekelte. Nagyon aranyos, egyszerű kis rajzok vannak benne, és ami különleges: minden oldalon másmilyen, kinyitható vagy elhúzható kis trükkös rész, ami mögé valaki, valami elbújt :) Egyetlen hátránya, hogy puhább papírból készült, és nincs vízálló bevonata, így a könyvet szívesen rágó babák előbb, a jobb magaviseletűek később nyűvik el :) de a puhább lapokat bizony elnyűvik ők is.

Az Ismerd meg Cincogival a játékokat! Regő legelső saját könyve volt, még húsvétra kapta, nyolc hónaposan. Hát igen, azt hittem, 9-10 hónaposan már érdekelni fogja a könyv úgy általában :) Most már lapozgatja ezt a könyvet is. Ebben kevésbé jól felismerhető ábrák vannak, de az autó, a baba, az építőkocka teljesen rendben van. Linkeltem ezt is, mert húsvétkor emlegettem már.

A következő egy sokkal komolyabb könyv, valójában kétéveseknek való, vagy talán még nagyobbaknak. Még Regő születése alkalmából kaptuk. A Forgasd a korongot! könyvekben a könyv szélén egy papírkorongot lehet forgatni, aminek segítségével minden lapon egy-egy odaillő kis képet lehet beilleszteni. A mi könyvünkben egy elveszett kiskacsa keresésének ürügyén különböző vízparti élőhelyeket és állatokat látogatunk végig. Nagyon jó kis böngésző könyv részletes ábrákkal, amiben a nagyobbacska babák örömmel fedezhetik fel az apró részleteket, Regő egyelőre elég, ha a kacsát megtalálja :)

Klasszikus új formában Vlagyimir Szutyejev: A három kiscica című leporellója.  Ezt csak úgy vettem egyszer, különösebb alkalom nélkül, amikor úgy gondoltam, Regőnek mindenképpen szüksége lesz leporellókra. Nem igazán jött be egyelőre, a pici, kézbe illő könyveket és a lapozókat jobban szereti. Viszont mivel a cicák nagy kedvencek, hamarosan ez is az lesz egészen biztosan. A mese gondolom, mindenkinek ismerős a zseniális Szutyejevtől, aki egyik kezével írt, a másikkal rajzolt, így alkotta a különböző dolgokba belemászó, különböző színeket felvevő, majd a vízbe esve eredeti színükre visszaváltozó három kiscica kalandjait is.

Ugyanilyen klasszikus mind a vers,  mind a rajzok Zelk Zoltán: A három nyúl című leporellójában. Már nekünk is mesélték óvodában a rettenetes és félelmetes három nyúl történetét :) Reich Károly pedig igazán művészi rajzokkal látta el az összes általa illusztrált mesekönyvet, első ránézésre felismerhető, jellegzetes figurákkal. Én nagyon szeretem, Regő, mivel leporelló, egyelőre nem rajong érte.

A következő kis könyvet valójában én kaptam, még májusban a névnapomra Péter anyukájától. Akkor már jártunk Ringatóra, és olyan könyvet keresett nekem, amiből Regőnek tudok énekelni, mondókázni. A Kerekítő, amennyire én tudom, ugyanolyan énekes, zenés, mondókás foglalkozás kicsiknek, mint a Ringató, csak nevében különbözik. Az ugyanolyan című könyv pedig a foglalkozások dal- és mondókaanyagát tartalmazza. Van még egy hasonló daloskönyvünk, de az még tényleg az enyémnek minősül, ezt viszont, mivel kicsi alakú egyszerű ábrákkal, bizonytalan időre kölcsönadtam Regőnek :)
A Rezsőről, a kismalacról szóló csengettyűs könyvet (Mit keres Rezső, a kismalac?) Emi barátnőmtől kapta Regő, amikor látogatóban jártunk náluk. Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a felső szélén két plüss fülecske lóg ki, amelyekben csengettyűk vannak, tehát ha az ember gyereke rázza a könyvet, akkor csörög :) Rövidke, egyszerű történet a kismalacról, akinek a farkára csengettyűt kötöttek, és sehol sem találja, hol csörög :) Aranyos, egyszerű rajzokkal, a malac mellett kutya, cica és tyúkocska szereplőkkel, akiket minden képen meg lehet keresni.
Újabb klasszikus, ezúttal azonban modern köntösben, egy fiatal grafikus, Pásztohy Panka rajzaival Móricz Zsigmond: A török és a tehenek című verses meséje. Pásztohy Panka illusztrálja a nagyobbaknak való Panka és Csiribí könyveket is, itt ismertem meg, és nekem tetszenek modern, vidám és kedves figurái. A könyv közepes méretű, inkább szülői kézbe való, lapozó, a verset pedig a szülőgenerációból mindannyian ismerjük. Szívesen megvenném ebből a kiadásból az Iciri-picirit is, gyerekkoromban nekem ez a kettő egy kötetben volt meg.
Ez jelenleg az egyéves könyvtára :) és akkor még a nagymamánál lévő, bár néha hozzánk is rejtélyes úton-módon átszökő könyveket nem is említettem :)

Peter Kerr: Egy ősz Mallorcán

Ezt a könyvet Pétertől kaptam a születésnapomra egy jó hónapja. Azonnal neki is akartam látni, csak aztán jött Harry Potter... a folytatást ismeritek :)

Nagyon szép borítójú könyv, már csak a kép, a hangulata is megfog. A fülszöveg szerint négy, azóta talán már öt kötete jelent meg, négy egy-egy mallorcai évszakról szól, az ötödik pedig a Búcsú Mallorcától címet viseli. Mindet szeretném beszerezni! Gondolom, az ajándékozás időpontja miatt kaptam stílszerűen az őszit. 

A sorozat egy skót családról szól, akik Mallorcán töltenek azt hiszem, három évet. Nem a tipikus turistaéletmódot választják tengerrel és pálmafákkal: egy kisebb birtokot vásárolnak városon kívül, termő gyümölcsfákkal, kerttel - az állatokat azért nem vállalják :). Így aztán az útleírás sem tipikus, inkább történetmesélés a mallorcai mindennapokról, apróságokról, hogy milyen bonyolult dolog bemenni a szűk sikátorokkal szabdalt városba egy vasáruboltba, hogy mit szól a szomszéd, ha nem tartasz disznót, milyenek az emberek, a szokások arrafelé, és hasonlók.

Ha valaki olvasta Frances Mayes Toszkána-könyveit, azokra nagyon hasonlít stílusban (a kiadó is ugyanaz). A különbség ott van, ahol Toszkána és Mallorca között (szerintem, úgy, hogy egyik helyen sem jártam még): az elbeszélés módja, a mondatformálás, így az olvasás élménye, az átélés, a megértés is egyiknél a toszkán, másiknál a mallorcai spanyol életérzést tükrözi. Hogy azt ne mondjam, fílinget, ami átjön :))))

Harry Potter és a Halál ereklyéi

Kiolvastam :-)))))))))))))

Körülbelül egy órája fejeztem be a Harry Potter utolsó kötetét, huhh! Volt jó néhány pillanat, amikor falhoz akartam vágni, és majdnem úgy döntöttem, hogy rossz könyv, meg majdnem hátralapoztam a végére, hogy kiderüljön, igazam van-e ezekben a pillanatokban. De ellenálltam a kísértésnek, és jól tettem! Minden titok kiderült, és szerintem minden az olvasók legnagyobb megelégedésére végződött, különösen tetszik az epilógus.

Akit még ennél tovább is érdekel a történet, érdemes elolvasnia ezt a szócikket, bár gondolom, a rajongók nem tőlem fognak először értesülni róla :).

Nna, ezek után még alszom rá egyet, álmodom a történettel egy-két napig, majd olvasok valami kellemeset és könnyedet :)

Harry Potter és a Félvér Herceg

A Félvér Herceg volt a második olyan könyv a Harry Potter részek közül, aminél reszketve vártam, hogy jajmilesz... Ha jól emlékszem, az Azkabani fogoly volt az első ilyen - hosszan, hosszan nem történik semmi igazán rémes, de az ember tudja, hogy fog ez még komolyra fordulni, és az Azkabani fogolynál, lévén harmadik rész, ez még nem annyira borzongató, de a Félvér Hercegnél bizony majdnem lerágtam a körmömet. Ő, Akinek Nem Mondjuk Ki A Nevét, ereje teljében van, Harry sokat szenved, kevésbé foglalkozik az iskolával, mint bármi mással - de közben védelem alatt áll, civakodásoknak és szerelmeknek tanúja vagy résztvevője, van egy normális kamaszfiú-élete is... és ahogy fogynak a lapok, az olvasó egyszerűen tudja, hogy valami történni fog. És történik is... a Félvér Herceg talán a legsötétebb történet mind között, sokat tudunk meg a gonoszról, és el nem tudom képzelni, mit csináltak azok, akik új korukban olvasták a könyveket, hogy aludtak az utolsó kötet megjelenéséig?? Nekem muszáj volt azonnal folytatnom.

Sok tekintetben nagyon tetszik, ahogy Rowling ír. Remekül vezeti végig Harryt és társait, mint szereplőket a kamaszkoron, szavaikkal, viselkedésükkel, kapcsolataik alakulásával egyértelműen mutatja, hogyan változik az ember tizenegy éves korától tizenhét éves koráig, anélkül, hogy az olvasó szájába rágná ezt. Nagyon jól csinálja. Számomra zseniális a képalkotása, én, aki nem láttam a filmeket, tökéletesen magam előtt láttam az egyes jeleneteket, alakokat, arcokat, mozdulatokat. Persze lehet, hogy most már, ha megnézem a filmeket, zavarni fog a fejemben élő kép, de fenntartom, hogy olvasni jobb előbb.

Harry Potter és a Főnix rendje

Talán a legnyomasztóbb rész mind közül, legalábbis mostanáig. Az elején, meg még jó sokáig nagyon zavart, ahogy Harryvel bánnak, Umbridge professzorfőinspektorvarangyosbéka feltűnése és modora, a veszekedések a diákok között és Harry szerencsétlenkedése az udvarlásban. Utóbbi persze teljesen megértem, és át tudom érezni, szerintem 14 évesen mind ilyenek vagyunk, aki nem, az füllent vagy nagyon nagymenő volt :) Meg a fejfájások, nehézségek...

De amikor végre lehetősége lesz Harrynak tenni valamit, igaz, hogy részben baklövést, de akkor is, nincs tétlenségre kényszerítve, beindul a cselekmény, és olyan izgalmas, hogy utolsó előtti este éjjel kettőig olvastam :)

2 in 1: Harry Potter és az azkabani fogoly, illetve Harry Potter és a tűz serlege

Nem tudok már külön bejegyzéseket írni a kötetekről :) Ugyanis nincs időm internetezni, mert minden szabad percemben olvasok. A harmadik és a negyedik részt már nem tartom Marcinak valónak, a negyedik vége felé különösen sötétedik a történet. A harmadikban még csak szimplán félelmetes lények és ármánykodások vannak, amik még nem annyira nehezen emészthetőek, de a negyedikben már igazi gonoszság is megjelenik. Meg a lányok :) illetve a fiúk is, kinek mi :) Nyilván olyan korosztálynak szólnak az egyes kötetek, amilyen korúak a szereplők abban a könyvben, így A tűz serlegét olvasó tizennégy évesek abszolút át tudják élni Harry, Ron és Hermione helyzetét. A felnőttek meg visszarepülnek boldog kamaszkorukba :)

Harry Potter és a titkok kamrája - 2., befejező rész

Kész. Feladom. Megevett, felfalt, elcsábított, elvarázsolt, magáévá tett. Nem agyalok többet azon, hogy miért pont Harry Potter és miért nem a többiek (persze a többiek is) hanem egyszerűen élvezem az olvasást. Harry Potter jó, izgalmas, élvezetes, és nekem nem kell hideg fejjel kielemeznem, hogy hogy működik. Működik, és kész. Két este alatt kiolvastam a második kötetet. Igazam van a múltkori mozi-olvasás ellentéttel kapcsolatban, olvasva tényleg kevésbé félelmetes, de azért nem volt izgalmaktól mentes átkelnem a sötét lakáson a könyv befejezése után. Jön a harmadik! Sötétedik a történet, izgulok!

Ja, Péter is két éjszaka alatt kiolvasta a hetedik kötetet (az első hatot már korábban) és közben fejezetenként olvasom Marcinak az elsőt. Családilag rácsavarodtunk, nincs mese. Illetve dehogy nincs, éppen hogy mese van!

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája

Az első kötet befejezése után szinte levegővétel nélkül belefogtam a másodikba, egyrészt mert kölcsönkönyv, mielőbb vissza szeretném szolgáltatni Eminek, másrészt azért elég letehetetlen :) Ez mindenképp mellette szól. Kicsit zavaró számomra így, gyors egymásutánban olvasva, hogy az író folyton megismétli az előző rész egyes alapköveit, a házak nevét, a fő történéseket, de annak fényében, amilyen időkülönbséggel a kötetek megjelentek, ez végülis érthető.

Arra emlékszem, hogy filmen a második részt már kifejezetten félelmetesnek éltem meg, és emiatt döntöttem úgy, hogy nem nézem meg a többit, amíg nem olvasom el. Könyvben olvasva ugyanis az ember agya annyit képzel maga elé képként, olyan szinten éli át, amennyit a félelemérzete megenged, míg filmen óhatatlanul készen kapjuk a képet, plusz megfelelő technikai eszközökkel gondoskodnak is a borzongásról, ha esetleg magadtól nem ijednél meg eléggé. Ez ellene szól, de remélem, a fenti logika alapján a könyvtől nem fogok rettegve menekülni, és pláne nem riadok majd vissza a többi résztől :)

Egyelőre az elején tartok, Harry és barátai másodévesként érkeztek Roxfortba igen érdekes módon, és most kezdődnek a tanév izgalmai. Mandragóraültetés már kipipálva. :)

Harry Potter és a bölcsek köve - 2., befejező rész

Szegény Harry nem sok bejegyzést kapott tőlem :) ez köszönhető egyrészt annak, hogy sokkal hamarabb és könnyebben kiolvastam, mint pl. az Őrség panaszát, persze rövidebb is, de nyilván olvasmányosabb és szórakoztatóbb. Másrészt a kisfiamnak, aki töltött mostanában néhány éjszakai órát apa vállán, miközben én vártam, hogy szükség lesz-e rám, és nem aludtam, hanem olvastam. Meg kell mondjam, az első rész végén helyenként már eléggé féltem és mozgalmasakat álmodtam az esti olvasás után, de ezzel együtt Marcinak valónak ítéltem a könyvet, el is kezdtük olvasni, mert A kaput befejeztük, és én elkezdtem a második részt.

Az előző Harry Potteres posztban feltett kérdéseimre nem kaptam a könyvtől teljesen kielégítő válaszokat. Szofinak a megjegyzésében abszolút igaza van: csodálatos, kreatív, fantáziadús világot teremt Rowling, és nyilván sokkal érdekesebb a mai gyerekek számára, mint a Kincskereső kisködmön vagy A Pál utcai fiúk - félreértés ne essék, számomra mindkét említett mű hatalmas értéket képvisel, nagyon szeretem és szeretném a gyerekeimmel is megismertetni őket. De még nekünk is érdekesebb lett volna Harry Potter, ha húsz évvel ezelőtt jelenik meg. Ami kérdés maradt bennem: miért épp ez a könyv lett a nagy "gyerekeket az olvasáshoz visszacsábító"? Főleg a magyar gyerekek esetében, miért nem mondjuk a Gergő-sorozat, vagy Andris túl a Maszat-hegyen, a külföldiek közül A hobbit vagy A gyűrűk ura nagyobbaknak, Tolkien meséi kisebbeknek? Vagy itthon ezek később jelentek meg, mindenki Rowling varázslóköpenyéből bújt ki? Vagy mindenképpen kell egy film a sikerhez? Szubjektív véleményem szerint egyébként az összes modern fantasy-mese és írója Tolkien köpönyegéből bújt ki, nem Rowlingéból, hanem ő is onnan :)

Mindenesetre a könyv tetszett, befaltam, hajrá második rész!

Barcza Katalin: A kapu

Ezt a könyvet Marci kapta a találkozónkon Pati barátnőmtől. Hát igen, könyvekkel megrakodva tértünk haza a taliról :) Amint kiolvastuk A hétfejű tündért, ez lett az esti mese. Marci már a hazaúton beleolvasott az első oldalakba, de nem találta érdekesnek. Érdekes módon együtt olvasva már érdekes :)

A főszereplő egy tíz-tizenkét éves kisfiú, Gábor, akinek édesanyja kórházba kerül, édesapja pedig a nyári szünetre vidéki rokonokhoz küldi őt. Gábor nem szívesen megy, és eleinte igaza is van - az unokatestvérek és a velük együtt játszó helybeli gyerekek nem veszik be a bandába, kívülálló, legfeljebb arra használják, hogy ide-oda elszalajtják, és hiába kedves és alkalmazkodó. Szóba kerül egy különös lány is, Virág, aki bár egyáltalán nem barátságos Gáborral, mégis furcsamód vonzza őt.

Aztán találkozik egy különös öreganyóval, aki hozzáillő különös dolgokat mond neki - hogy legyen önmaga, először önmagával barátkozzon meg, és lépjen át egy kapun. A felnőtt olvasó számára érthetőbb, hogy ez egy képletes kapu, de Gábor persze egy ténylegesre gondol, amiről még álmodik is. És egyszer a valóságban is megtalálja az álmában látott kaput, átlép rajta, és innentől minden sikerül neki, ami eddig nem! Fára mászik, célbadob, boldog és lelkes. Aztán próbálja a többieknek is megmutatni a tudományait... ez már a ma esti felolvasás témája lesz.

Egyelőre kicsit elvontnak érzem a könyvet gyerekek számára, vagy talán túl direktnek? Szerintem az önismeretről, önazonosságról nem pont így kell gyerekeknek beszélni, cselekményen keresztül jobban megértik, átérzik, miről is van szó. De nem akarok elhamarkodott véleményt mondani. A történet jó, érdekes, Marcit leköti azzal együtt, hogy kissé vontatott, lassú folyású, és számára, számunkra szokatlan, hogy egyes szám első személyben íródott. Félre is vezettem saját magamat, amíg nem hangzott el a Gábor név, azt hittem, egy lányról szól, hiszen én olvasom :)

A könyv az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje, ez látszik is a nyelvezetén, szép, gazdag, hibáktól mentes, jó ilyet olvasni.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kicsit zavarban vagyok... Ezt a könyvet mindenki ismeri, mindenki olvasta, mindenki látta az összes filmet, mindenki rajongó, mit is keresek én most itt? Miért is akarok róla blogbejegyzést írni?

Hacsak azért nem, mert most ezt olvasom, és ez egy olvasónapló lenne, vagy mi a szösz :) Korábban említettem, hogy Emi barátnőmtől kölcsönkaptam egy csomó könyvet - ez a csomó könyv a teljes Harry Potter sorozat volt. Régen el akartam már olvasni, de nem mertem megvenni, kicsit tartottam tőle, mert mi van, ha utálom. Egy másik barátnőm mondta, hogy neki hat rész megvan, ha megszerzem az elsőt, kölcsönadja a többit, de nem találtam az elsőt sem. Míg végül Eminél megvolt az összes, és olyan aranyos volt, hogy kölcsön is adta.

Kíváncsi voltam, mitől az évszázad csodája ez a könyv? Mit tud, amivel minden hírforrás szerint visszacsábította a gyerekeket az olvasáshoz? Miért pont ő? Miért nem Benedek Elek, Winnetou, a pöttyös vagy a csíkos könyvek? Esetleg Mary Poppins vagy Pán Péter? Filmen láttam az első két részt, a többitől már féltem, nekem már a második is elég ijesztő volt. És különben is, szégyen-gyalázat valamit előbb filmen nézni, és csak aztán olvasni, amikor a gyerekeimet is pont az ellenkezőjére nevelem :) Szóval ezért sem akartam a filmeket tovább nézni, amíg nem olvastam a könyveket. Most végre elkezdtem az első kötetet, és eddig tetszik. A legeleje nagyon emlékeztet A csudálatos Maryre, egyes részek, mondattöredékek, képek A gyűrűk urára vagy a Csillagok háborújára, de ez nem baj, valahonnan ihletet kellett merítenie a modern fantasy írójának, neki is teremtenie kellett egy világot. Zseniális a fordítás, lehetséges, hogy itt is igaz lesz, ami Milnére és Karinthyra, hogy a magyar verzió jobb, mint az eredeti. Folytatása következik!

Az Őrség panasza - 4., befejező rész

Kiolvastam a könyvet, a végét már csak a becsület kedvéért, nagyon nem fűlt már hozzá a fogam. Haragszom erre a könyvre, és haragszom Moldovára. Ezelőtt nem olvastam tőle semmit, lehet, hogy nem ezt kellett volna először, vagy a többi könyve is ilyen? Nagyon pesszimista és nagyon propagandaszagú, mégpedig negatív propaganda. Mintha direkt el akarná riasztani az embereket az Őrségtől. Abszolút hű a címéhez, csak nem biztos, hogy ez az Őrség panasza, vagy csak egyes embereké, akiket Moldova kiválasztott, és megfeleltek? Vagy ő szerkesztett megfelelő válaszokat? 

Mazsolázgatok a fejezetcímek közül: Mulandó Kerkáskápolna, Szegény Kercaszomor, Pusztuló Nagymétnek, Göröncsérek alkonya - Belső-Őrség - van persze ilyen cím is, hogy Nemes Nagyrákos, vagy Ősi Szalafő, de a tartalomjegyzék hangulata felettébb gyászos. Jelenleg, ahogy röviden utánanéztem, Nagymétnek valóban Magyarszombatfához tartozik, de a többi falu létező, élő települése az Őrségnek, amely több látogatót vonz, mint valaha, egyik fesztivál a másikat éri, és amennyire én tudom, az emberek szeretik, vásárolják a házakat, kiköltöznek, falusi turizmusba kezdenek. Biztos nagyon rossz volt 1970-ben, de a könyv körülbelül azt sugallja, hogy napjainkra a falvak, az emberek és egy az egyben az egész Őrség a földdel lesz egyenlő, talán még sóval is beszórják a helyét. A jót, az értékeket nem veszi észre Moldova. Bemegy a veleméri Árpád-kori templomba, ahol Péterrel hosszan csodáltuk az ezeréves építészetet és a nap járásának megfelelő kialakítást, és erről egy szót sem ejt, csak Aquila János freskóinak stílusát tudja leszólni - nem haladt eléggé a korral. 

Nagyjából párhuzamosan a könyvvel megnéztem az És még egymillió lépés... filmsorozat idevágó részét. Igaz, az 16 évvel később játszódik, de érdekes módon, bár Rockenbauer Pál is észreveszi a pusztuló házakat és a csökkenő népességű falvakat, ő inkább a kétszáz éves, skanzenszerűen működő parasztházban forgat, és szépen rendben tartott parasztportákra tér be. Lehet így is...

A másik, ami gyakran ismétlődik a könyvben, és nem tetszik, az, hogy Moldova felkutat - vagy régebbi leírásokból elővesz, interjúalanyoktól meghallgat - régi hagyományokat, parasztszokásokat, majd a következő bekezdésben közli, hogy az illető forrás vagy alany rosszul tudja, az nem is úgy volt. Nyilván ő a féléves Őrségben tartózkodásával jobban tudja...

Mindazonáltal a könyv olvasmányos annak, aki szereti a dokumentarista műfajt, az interjúfüzéreket. És remélem, arra is jó, hogy aki elolvassa, ellátogat az Őrségbe megnézni, hogy bizony nem úgy van az :)

Új háttér

A kék és narancssárga, csillagos hátteret köszönöm szépen Áginak! Most ilyen hangulatom volt :)

Az Őrség panasza - 3.

Lassan gyűröm a könyvet... nem nehéz olvasmány tulajdonképpen, inkább az idő kevés, télen biztosan többet fogok olvasni, bár nem ígérgetem előre. Azért nemsokára a végére érek. Most épp egy nagyon érdekes rész után vagyok, őrségi babonákat, hiedelmeket, jeles napokhoz kapcsolódó szokásokat gyűjtött össze Moldova. Ezeket a néprajzi vonatkozású érdekességeket mindig is szerettem, most is örömmel olvastam. Kicsit kevésbé örömmel, de azért érdeklődve láttam, hogy részletesebben kitér a halálhoz, a temetéshez kapcsolódó hiedelmekre és szokásokra. A könyv szerint az Őrségben nagyon erős a halál kultusza, a halálban való hit, mint írja - érdekes, ez egy hit? lehet nem hinni a halálban? - ennek megfelelően aztán hosszabban is taglalja. Ez a rész azt hiszem, Viszák faluhoz kapcsolódik, nem volt egy külön szokásokkal foglalkozó fejezet, még mindig falvankénti bontásban ismerteti az őrségi életet.

Szegény Ramszeszhez nem tudom, mikor fogok visszatérni, ugyanis kölcsönkaptam egy csomó könyvet Emi barátnőmtől, és Pétertől is kaptam egy érdekes, könnyednek tűnő regényt, ezek most jobban foglalkoztatnak, nem olvastam még őket, Ramszesz meg remélem, megvár!

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőíveket, immár megtalálható Szilvi, Lina, Orsi, Emi blogján, és remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, akkor elnézést kérek. Nagyon örülök neki!

Közben kiolvastuk Marcival a Lorin és Lilliát, minden jó, ha vége jó, a gyerekek tűzön-vízen, nehézségeken és kalandokon át eljutottak a dorán fővárosba, és sikerült mindent helyrehozniuk, ráadásul Lillia tovább nevelkedhet a szüleivel, és majd csak később, Lorin menyasszonyaként hagyja el őket.

Utána elkezdtük olvasni Lázár Ervintől A hétfejű tündért. Én Lázár Ervin meséit korábban főleg a Négyszögletű kerek erdő alapján ismertem, meg gyerekkoromban megvolt az Öregapó madarai, azt is nagyon szerettem. Ezt a könyvet meg hihetetlenül élvezem. A stílus a megszokott, de ez nagyon vicces! Olyan mulatságos mesék vannak benne, hogy Marci hangosan kacag, amíg olvasom. Rövidek, egy este hármat is elmesélek, és vidáman jövök ki a gyerekszobából.

Kérdőív :(

Látom, a kérdőívem sajnos senkit sem hozott lázba, pedig annyira kíváncsi vagyok a szokásaitokra! Indítsak játékot, és aki kitölti, az kap valamit? Hm, ezen elgondolkodom :)

Az Őrség panasza - 2.

Ez a könyv tényleg az Őrség panasza. Más sincs benne gyakorlatilag, csak panasz. Elég lehangoló lenne olvasni, ha hagynám magam. Meg ha a 70-es években olvasnám, és csak bólogatnék, hogy hát igen, milyen nehéz ez, ej-ej, nincs mit tenni. De szerencsére negyven évvel a megírása után olvasom, és jártam már egyszer-kétszer az Őrségben, meg olvasom Annamarie blogját, tudom, hogy abszolút nem kell temetni a vidéket. 1970-ben panaszkodnak a gazdák, az erdészeti dolgozók, a parasztok, a téeszekben dolgozók, az értelmiségiek, az idősek,a  fiatalok, a szülők és a gyerekek, és persze maga Moldova György. Készséggel elhiszem a leírás alapján, hogy milyen nehéz lehetett nekik. Azt gondolom, az őrségi embernek ma sem könnyű, a föld nem hálás, a munka kemény, de ezek az emberek kitartással, kreativitással, vidékük és az odalátogatók szeretetével elérték, hogy megmaradhattak a földjükön.

A könyv egyébként nagyon érdekes kordokumentum, társadalomrajz, politikai és ma már történelmi regény, és érdekes, helyenként felháborító riportok füzére. Számomra 1970 és főleg az 50-es évek környéke, amiről szintén szól a megszólítottak visszaemlékezései alapján, már történelem, nyilván máshogy olvasom, mint aki átélte azokat az időket. Persze még korábbról is szó van, Moldova fölrdajzi-történelmi áttekintéssel kezd, és a megszólaltatottak nagy része is a századforduló környékén született. Ezután társadalmi csoportonként bontja a fejezeteket, majd a településeket veszi sorra, most épp Szattáról olvasok.

U.I. Péter lecsapott rá és kiolvasta a Kapolcson beszerzett Jorge Amado könyvemet, és 100 pontosra értékelte. Ennek alapján nagyon kíváncsi vagyok már rá! De az Őrség után a Ramszesz további részeit fogom elővenni, csak aztán Amadot. Ezenkívül Péter kölcsönkapta Kármán Tódor: Örvények és repülők című életrajzi könyvét, amit szinte le se tett pár napig, sokat idézett belőle, és nagyon tetszett neki. Mivel kölcsönben van nálunk, lehet, hogy nem kerül rá sor, de az is vonz. Péter szerint hasonlít Feynman könyveire.

Bihari Klára: Lorin és Lillia

Mivel otthon Marcinak még mindig a Felejthetetlen mondák és legendákat olvasom esténként, és az nagy is, meg féltettem is elhozni, itt választottunk egy esti mesét a meglévő gyerekkori könyveink közül. Már korábban ajánlgattam Marcinak a Lorin és Lilliát, de a szép, színes, királylányos rajzok miatt azt hitte, nagyon lányos könyv, hiába mondtam neki, hogy igazi kalandregény. Most úgy kezdtük olvasni, hogy ha nem tetszik, választhat mást. Ez már többször bejött, már az első fejezet is nagyon tetszett neki.

Lorin és Lillia két szomszédos, kitalált ország, Toránia és Doránia ifjú hercege, illetve hercegnője. A kis, szerény Doránia és a mellette meghúzódó hatalmas, erős Toránia vezetés szempontjából is nagyon más ország. Dorániában Lillia szülei szeretettel, békében uralkodnak, a torán királyi pár viszont csak báb kancellárjuk, a Fekete Herceg kezében, akinek a bosszú és a háború minden vágya - fiatalon ő is vágyott a dorán királylány, a mai királyné kezére.

Ennek a bosszúnak a részeként viszik Lilliát a béke zálogaként Torániába, hogy ott nevelkedjen több évig, Lorin királyfival kötendő házasságáig. Lorin nagyon szimpatikus neki, össze is barátkoznak, de az embertelen torán etikett, nevelőinek rideg szigora túl kemény Lilliának. Elhatározza, hogy megszökik, Lorin pedig elkíséri, így kezdődnek kalandjaik az országon át...

Moldova György: Az Őrség panasza

Mivel, mint lejjebb írtam, a Ramszesz második kötetét kiolvastam nyaralás alatt itt anyukáméknál, a harmadikat viszont nem hoztam magammal, kerestem az ő könyvespolcukon valami érdekeset, amit még nem olvastam. Nagyon szeretem az Őrséget, igyekszem rendszeresen vissza-visszatérni, ami ugyan eddig csak két hosszú hétvégét jelent, amit ott töltöttem, de ennél sokkal többet szeretnék még a jövőben. Részben Annamarie lent említett blogja is befolyásolt. Nem a témában kerestem ugyan könyvet, de amikor a kezembe akadt, jó érzés volt, hogy a számítógép kikapcsolása után is az Őrségről olvashatok tovább - igaz, nagyon másképp, mint a blogban, de ez még előny is. Moldovától sem olvastam még semmit, lehet, hogy nem pont egy dokumentum- és riportregénnyel kellene kezdenem, de a stílust így is megismerem.

Moldova György, ha jól veszem ki az eddig olvasottakból, 1970-ben töltött egy fél évet az Őrség falvaiban, a termelőszövetkezetek, erdei munkások, parasztok életét, a falvak, földek állapotát, a vidéket feltérképezve, az emberekkel ismerkedve. Nem tudom eldönteni, hogy a könyv a korszak miatt olyan hangvételű, amilyen, vagy tényszerűen írja le az állapotokat: az elején az őrségi paraszt nem ért az erdőgazdálkodáshoz, vagy direkt nem csinálja, a földműveléshez sem, az állami gazdaság sokkal jobb... Mivel a könyv csaknem ötszáz oldalas, és még csak 70 körül tartok, remélem, erről határozottabb képem alakul majd ki. De akkor is érdekes, ha politikailag elfogult - akkor meg épp azért érdekes.

Könyves kérdőív

A kertesblog kapcsán találtam, és nem olyan rég lettem rendszeres olvasója Annamarie blogjának. Nála találtam ezt a kérdőívet, és mivel szeretem a kérdőíveket is, meg a könyveket is, kölcsönvettem, remélem, nem haragszik meg érte. Bátran válaszoljatok a kérdésekre, nagyon kíváncsi vagyok mindenki szokásaira, várom a megjegyzéseket!

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye? 

Stephen King: Hasznos holmik

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Nehéz kérdés, nem tudnék hirtelen konkrét címet mondani, szerintem több ilyen könyv volt. Ami elsőre beugrik: Sienkiewicz: Quo vadis?

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

A Hasznos holmik ilyen volt.

4. Mit használsz könyvjelzőnek? 

Most épp egy polc.hu-s reklámkönyvjelzőt, egy rendeléshez kaptam. De van szép lepkés mágneses könyvjelzőm is :) és a borítós könyvek borítójának a fülét is szoktam használni.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt... hm? 

Alvás előtt mindenképpen, ha nagyon nem bírom letenni, akkor evés, kávézás közben is, és bármikor, ha van öt szabad percem. Vidéken lakván nem sokszor tömegközlekedem - bár most majd az egyetemre fogok - de diákkoromban buszra, vonatra is mindig vittem magammal könyvet. Ja és a kádban újságot vagy ponyvát olvasok.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál? 

Meséket olvastam. Az Anyukám képeskönyve K. Lukáts Kató rajzaival és Benedek Elek: Az aranyalmafa maradt meg nagyon bennem.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Tartósság szempontjából inkább a kemény, de egyébként a könyv megvásárlásában, élvezetében nem befolyásol.

8. Mit olvasol most?

Moldova György: Az Őrség panasza. Részben Annamarie blogjának hatására olvasom épp most, épp ezt. A blogon még nem említettem, először a Ramszesz záróbejegyzését írtam meg, ez a következő poszt tárgya lesz.

9. És hányadik oldalon jársz?

73. oldal

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Soha nem firkálok és szándékosan nem hagyok nyomot, csak tankönyvben, de sajnos nem vagyok valami ügyes, és leevés, leöntés előfordul :(

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Valamennyire igen, sokszor tévesen. Például a Világirodalom remekei sorozatból sokáig nem olvastam semmit az egyszerű, kopott vászonborítók miatt, és milyen rosszul tettem. 

12. És az oldalszám?

Minél hosszabb, annál jobb :)

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nem jellemző, inkább az unalmasan induló könyveknél, hogy a végéig ez lesz-e, vagy a vége már másról szól, beindul-e a cselekmény.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Hogyne, nem is egy, a Ramszesz pentalógiát is többedszer olvasom például. És jónak tartom időről időre, más-más életszakaszokban újraolvasni a könyveket, A kis herceg vagy a Micimackó egészen mást mond felnőttként, anyaként, mint gyerekként például.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Nem emlékszem ilyenre.

16. Eladod, -ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk akkor is, ha nem tetszik?

Még nem adtam el könyvet, azt hiszem, nem is ajándékoztam el, de nem érzek mániákus ragaszkodást. Ha hozzám közel álló személytől kaptam a nem tetsző könyvet, akkor miatta nem válok meg tőle, a kötődés miatt. De kevés nem tetsző könyvem van, valahogy érzem előre, jól választok. Ami nem tetszett, az általában kölcsönkönyv vagy könyvtári volt.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

A vécére is magammal viszem :) és nemcsak otthon olvasok, nincs meghatározott olvasóhely.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Igen, és a fürdőkádban ponyvát vagy magazint.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?

Mint a mellékelt blog is mutatja... :)

+1: még valami hendikep?

Imádom a könyv illatát, fogását, és úgy érzem, nem lennék képes számítógépen könyvet olvasni. Szülinapra, karácsonyra nekem mindig kell egy könyv, és a gyerekeknek is minden alkalomra fix ajándék a könyv, a többi mellett, ezt rég megfogadtam.

Rajta-rajta, kedves olvasók, töltse ki mindenki! Tegyétek saját blogba, írjatok megjegyzéseket, hajrá!

Ramszesz - Évmilliók temploma - 3., befejező rész

Aki olvassa a Regőblogomat is, azt tudja, hogy éppen nyaralunk. Emiatt olvasásra és blogírásra is kevesebb időm, lehetőségem volt.

Ramszesz második kötetét magammal hoztam, már nagyon kevés volt vissza belőle, ki is olvastam. Ez a könyv a megszilárdulásról, építkezésről, bőségről szól - és részben az áskálódásról, összeesküvésről is. Ramszesz új fővárost épít a Delta-vidéken, Per-Ramszesz néven, szinte teljesen az alapoktól, zsidó téglavetőkkel és Mózes, mint főépítész vezetésével. Itt kezdődik a Bibliából ismert történet, amelynek végén Mózes véletlenül megöl egy egyiptomit - aki egyébként Szárü, Ramszesz lefokozott volt nevelője - és menekülnie kell. Az egyik szálon ez a kötet vége.

Ramszesz elkezdi leendő nyughelyét is építeni, ez a fáraók egyik első feladata uralkodásuk kezdetén. A harmadik monumentális építkezés, amelynek lerakják az alapjait, az Évmilliók temploma, másnéven Ramesszeum, amely Ramszesz ká-jának, életerejének, istenemberi lényegének őrzésére és erősítésére hivatott. Ezenkívül még egy varázslatos helyre bukkan Ramszesz Núbiában, ahol az Abu Szimbel-i nagy sziklatemplomot fogja felépíteni, ami a második kötetben még csak terv. És a gyarapodás szálához tartozik még, hogy Ramszesznek és Nofertarinak ugyan átkok és nehézségek közepette, de egészséges kislánya születik: Meritamon.

Az összeesküvés szála önmaga is többszálú. Egyrészről Sénar szervezkedik még mindig öccse ellen, veszélyes szövetségest, a hettitákat partnerül hívva. Másrészt egy Ofir nevű líbiai varázsló, aki Litát, az elfeledett egyistenhívő fáraó, Ehnaton leszármazottját akarja a trónon látni. A szálak találkoznak, így sikerül Mózest is Ramszesz ellen fordítani, és a hettita támadást előidézni Egyiptom ellen, amelyről már a harmadik kötet szól majd.

Művészetek Völgye 2010

Ez a két kedves figura egy Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe kitelepült budapesti antikváriumba invitál (hátuk mögött A világ hangszerei kiállítás táblája látható). Tegnap kirándultunk Péterrel és Regővel, a Művészetek Völgyében jártunk, ahova igyekszünk hagyományosan minden évben eljutni. Utólag mosolyogtam magunkon: a gyönyörű kerámiák, faragványok, kézműves szappanok, ékszerek, textilek közül mi mit hoztunk magunknak, na mit? Természetesen könyvet :) Íme a lista és a kapcsolódó történetek:

Robert M. Bowen: Vijjogó sasok között című könyve egy második világháborús katonai beszámoló. Bowen maga is a 101. légideszant-hadosztályban harcolt, a könyv alcíme: A 101. légideszant-hadosztállyal Normandiától Bastogne-ig. Pétert nagyon érdekli a korszak, több, a témához kapcsolódó könyve is van, van, amelyiket én is olvastam. Ezt a példányt a 400 forintos könyvek között találtam, igazán megérte. Már az apukájánál van kölcsönben, lecsapott rá. :)

A másik, amit ugyanitt találtam, csak a 100 forintos kupacban: Bengt Danielsson Tutajról tutajra című könyve. Danielsson együtt hajózott a Kon-Tikin Thor Heyerdahllal, antropológus volt, ez a könyve Eric Bisschop Tahitiből Chilébe tartó expedíciójának története. A példány 1967-es, ahhoz képest nagyon jó állapotban van, és az az érdekessége, hogy ajánlás van benne: Emlék Zsuzsitól Attilának szeretettel. Szeretem az ajánlásokat a könyvekben, olyan személyes dolog, és mindig elgondolkoztat, ki lehetett Zsuzsi és Attila, mennyi idősek lehettek, mi lehet velük most, milyen kapcsolat fűzte össze őket... A könyv a borító alapján is fiataloknak szól, ifjúsági regénynek tűnik, amit alátámaszt, hogy a Móra kiadó adta ki, de idősebbeknek is abszolút élvezetes olvasmány lehet, már akit érdekelnek a tutajos, vitorlás tengeri expedíciók. Minket igen!

A következő szerzemény Dancsó Béla Holdséta - a holdraszállás története című hatalmas munkája. Vaskos kötet, 592 oldal, amelyen a szerző rendkívüli alapossággal ír az űrkutatásnak, a tudományos fejlődésnek erről az izgalmas korszakáról élvezetes, olvasmányos stílusban, "kis színesekkel" és képekkel tarkítva. Ez volt az egyetlen könyv a beszerzettek közül, amely fejtörést okozott, hogy megvegyük-e, mert nem antikváriumi könyvek között szerepelt, új példány, de nagyon megérte, mert féláron volt kapható, akcióban a különleges helyszínre való tekintettel. Már ez is Péter apukájánál van :)

Az utolsó megvásárolt könyvet ismét csak a százforintos kupacban találtam, ez az a tipikus eset, olvasó barátaim biztosan ismerik, amikor egy könyv egyszerűen rád kiabál, hogy vedd meg, veled akar menni! Valahonnan ismerős volt az író is, a cím is, de még ma sem tudom, hogy honnan, rémlik, hogy ajánlót olvastam róla, de hogy hol, kinél, és jót-e vagy rosszat...? De ha egy könyv így rád vetődik, akkor nincs kérdés, nincs mese. A szóbanforgó mű Jorge Amado két írását tartalmazza: Holt tenger és Az éjszaka pásztorai. Ezt magamnak találtam, magamnak vettem, ami azt is jelenti, hogy a közeljövőben - még három és fél kötet Ramszesz után, hacsak valami mást meg nem kívánok utánuk - részletesebben is mesélek róla a blogon.