Szendrey Júlia - 2. rész

Sándor és Júlia végre egymáséi lehettek sok nehézség, szülői eltiltás és várakozás után, én pedig romantikus álomvilágban lebegek velük. Annyira jól van megírva a könyv, hogy teljesen benne élek, mintha látnám az eseményeket. Ez a vers pedig teljes egészében lefedi, amit a regény hozzá kapcsolódó részének olvasása nyomán éreztem: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/birom.htm . A dátumot nézve feltűnik, hogy ezt azon a májusi napon írta Petőfi, amikor Júlia apja feladta a tiltakozást, igaz, hozomány nélkül, több hónap várakozást kikötve és az addigi találkozást megtiltva adta oda a leányt.

Azóta persze már tovább olvastam, lassan a forradalom kitörésénél tartok, nagyon élvezem a könyvet. Ha nem magas irodalom, ha lányregénynek titulálják, akkor is.

Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia

Ritkán szoktam a facebookon közösségi életet élni, de a minap, amikor egy kedd este ott jártam, fontos felfedezést tettem. A Móra Kiadó minden kedden kedvezményeket kínál a facebookon őket bejelölő és a kiadó oldalán regisztráló könyvmolyoknak. Így fedeztem fel pont annak a keddnek az utolsó óráiban, hogy csak azon az egy napon Kertész Erzsébet könyveire volt 50% kedvezmény! Gyorsan regisztráltam, és gondolkodás nélkül összeválogattam azokat a könyveket, amik nincsenek meg, volt, amelyik csak 800 forint volt. Ahogy megérkeztek, és befejeztem a Jezabelt, belekezdtem Szendrey Júlia történetébe. Az általam már olvasott Kertész-regények közül ez nagy kedvencem, különösen közel áll hozzám. Ennek az a háttere, hogy kamaszkoromban, amikor oszlopos tagja voltam a siófoki cserkészcsapatnak, minden évet egy kerettörténetbe foglaltunk, így próbáltuk érdekesebbé tenni a kicsik számára. Az egész év ennek jegyében zajlott, szerepeket játszottunk, a kirándulások, a tábor és minden program is a kerettörténet részét képezte. Igyekeztünk olyan történeteket választani, aminek abban az évben a csapaton kívül is volt valami jelentősége, például évforduló, így lett 1998-ban a kerettörténet a 48-as forradalom és szabadságharc. Ebben az évben én voltam Szendrey Júlia :) ezért áll közel hozzám a története, akkor olvastam először ezt a könyvet is. Egyébként is nagyon szeretem főleg az első részét, jó beleképzelni magamat abba a naiv fiatal lányokkal és gáláns udvarlókkal teli bálozós, romantikus korszakba, amelyben Júlia megismerkedik Petőfivel.

Csodaszép Magyarország

Ezt a könyvet apósomtól kaptuk ajándékba, és időnként, amikor nem tudok hosszabban olvasni, szoktam nézegetni mostanában. Nagy alakú, vaskos, gyönyörű album, de annál sokkal több: részletes leírást tartalmas Magyarország egyes régióiról, a megyékről, a fontosabb városokról, illetve egyes útvonalak mentén bejárva ezeket, szinte minden faluban felhívja a figyelmet valami látnivalóra, legyen az természeti érték, építészeti műremek, múzeum vagy más érdekesség. Főleg ez utóbbi az, ami miatt úgy döntöttem, ajánlom ezt a könyvet. Nem találkoztam még ilyen nagy, albumszerű könyvvel, ami egyúttal ennyire részletes is, kedvem támadt tőle a kirándulásaink előtt listát készíteni, és az alapján letérni az útról kis falvakba, hogy megnézzünk egy-egy olyan ritkaságot, amiről eddig még csak nem is hallottam. Gyalogos, kerékpáros, sőt helyenként lovas túrákat, kikapcsolódási lehetőségeket is ajánl, nem mellesleg gyönyörű fotókkal.

Helyenként találtam benne néhány hibát, tévedést, illetve a 2005-ös kiadás miatt elavult információt, de a fentebb felsoroltak mindezt feledtetik.

Jezabel - 3., befejező rész

Ahogy tegnap gondoltam, sikerült befejeznem a könyvet. Nagyon kemény volt Erzsébet pere és kivégzése. Nem tudom, mennyi a regényben a történelmileg hiteles rész, és mennyi a fikció - nagyon sok forrásmunka van megjelölve az utolsó oldalakon - de azt gondolom, a helye, módja és maga a kivégzés ténye valós lehet, csak a konkrét körülményeket, a perben elhangzottakat tette hozzá az írónő. Erzsébet mindvégig királynéhoz méltóan viselkedik, és szerintem méltatlan a mód, ahogy elbánnak vele, bár a regény szerint ez nem egy előre kitervelt "megoldás". Azon is gondolkoztam olvasás közben, hogy a becsülendő viselkedése talán azért van így beállítva, hogy az olvasónak szimpatikus legyen, hiszen ő a főszereplő, a címszereplő. Aztán az utolsó, mintegy lezáró fejezet bennem kicsit visszájára fordítja ezt: nem tudom, hogy az írónő szándéka is ez volt-e. Ebben a fejezetben egy kis összefoglalást, végkicsengést olvashatunk Garay Miklós nádor gyászoló özvegye szemszögéből, amiben nem éppen szimpatikus az elhunyt Erzsébet királyné. Talán így teljes a történet...

Összességében egy nagyívű, lebilincselő, jól megírt és nagyon szép nyelvezetű könyvet fejeztem most be, a történelmi regények kedvelőinek ajánlom.

Jezabel - 2. rész

Már az utolsó lapokon járok, de úgy gondolom, ez a könyv a befejezőn kívül megérdemel még egy bejegyzést. Egyrészt mert maga a könyv is elég monumentális, bő 600 oldal, magamat is megleptem, hogy viszonylag gyorsan kiolvasom, a nehéz nyelvezete miatt is. De annyira jól megírt könyv, teljesen bele tudom magam élni a 14. századba, volt, hogy itthon a könyv nyelvezetével szólaltam meg, és álmodtam is vele úgy, hogy benne voltam a történetben.

Sajnos a regény előtt nem voltam nagyon otthon ebben a korszakban. Tudtam, hogy Nagy Lajos komoly birodalmat épített, az ő uralkodásával még tisztában voltam nagyjából, persze érettségi óta ez a tudás is sokat kopott. Arra is emlékeztem, hogy az ő uralkodása után néhány zavaros év következett, de hogy pontosan mi, és miért...? Így aztán az első néhány fejezet elolvasása után körülnéztem a neten, és nagyjából kibogoztam a történelmi hátteret, amit lentebb röviden le is írtam. A vége az lesz, hogy Erzsébetet, Mária király anyját kivégzik, konkrétan megfojtják... A könyv utolsó száz oldaláig hullámzik a cselekmény, pártok alakulnak ki, hol egyik, hol másik van nyerő pozícióban, de egészen eddig a pontig (mármint az utolsó 100 oldalig) nem tudtam elképzelni, hogyan jutnak el odáig Erzsébet ellenzői, hogy Nagy Lajos özvegyét, a törvényes magyar király anyját, akármilyen bűnöket is követett el, megfojtsák? De ezen a ponton olyan brutálisan ejtik fogságba Erzsébetet és Máriát, és mészárolják le teljes kíséretüket, hogy most már elhiszem, hogy ez lesz a vége... Túl is akartam esni rajta tegnap, de nem tudtam nyitva tartani a szemem, de ma egész biztosan befejezem a könyvet.

Gulácsy Irén: Jezabel

Ebbe a könyvbe már belekezdtem egyszer, de azóta sok víz lefolyt a Dunán és sok mást olvastam el (akkor két nagyobb fajsúlyút kezdtem el egyszerre, és sok volt). De most újra elővettem, és már körülbelül az egyharmadánál tartok. Körülbelül hatszáz oldalas, masszív könyv, és magamat is meglepve falom az oldalakat. A történet a 14. században játszódik, amikor I. (Nagy) Lajos király halála után a gyermeklány Mária kerül királyként a trónra (nem királynőként, királyként!) de valójában keménykezű anyja, Erzsébet királyné kormányoz. Egyelőre csak néhány éve van a trónon Mária király, anyja az ő és másik lánya, Hedvig házasságát tervezgeti, igyekszik egyben tartani az akkor hatalmas, Lengyelországot is magába foglaló birodalmat, felderíteni és letörni a lázadásokat, cselszövéseket, és mindeközben a könyvben nagyon életszerűen, átélhetően megjelenített magánélete is van.

Külön említést érdemel a könyv nyelvezete, amely annyira korabeli - feltételezem, hogy az írónőnek komoly kutatómunkája van benne, így én most nem nyomozok utána, elhiszem neki, hogy ez tényleg a középkori magyar nyelvezet, sok latin mondással megtűzdelve. Sokkal valószerűbbé teszi a történetet, és még ha néha nehezebb is olvasni ettől, cserébe könnyebb elmerülni az adott korban.

Megint háttér

Ugyan nem téli, de Adrinál láttam, és annyira megtetszett, meg a virágot is annyira szeretem, hogy lecseréltem. Köszönöm!

Titkos házasság - 2., befejező rész

Ma fejeztem be ezt a könyvet. Tegnap már nagyon magam alatt voltam Mauks Ilonával együtt, a középső szakaszán igen lehangoló a könyv, a történések miatt. Sosem tudtam megérteni, amíg csak annyit olvastam Mikszáth és felesége különös házasságáról, hogy megélhetési gondok miatt elváltak, majd újra összeházasodtak, hogy mi lehet az a megélhetési probléma, ami miatt két, egymást egyébként szerető ember elválik? Most megértettem. Amíg együtt éltek, szinte éheztek, egyre rosszabb lakásokba költöztek, majd Ilona teherbe esett és egyidejűleg beteg lett. A szülői házban hozta világra első gyermekét, aki mindössze másfél napot élt, majd újabb betegségekbe esett. Ezalatt meghalt édesapja is, aki csak adósságot hagyott feleségére és öt gyermekére. Közben Mikszáth csak leveleket küldött Pestről, de személyesen hónapokig nem találkoztak, mígnem végül megírta Ilonának, hogy váljanak el. Amikor az asszony ebbe nem egyezett bele, "bevallotta", hogy mást szeret. Pedig ez egy pillanatig sem volt igaz, csak épp Mikszáth már annyira nyomorgott Pesten, hogy előfordult, hogy az utcán aludt... Tényleg nem volt hová vinnie a feleségét, azt azonban tudta, hogy ha őszinte vele, Ilona még ezt is vállalja.

Hét szűk esztendő után, amelyben Mikszáth lassan egyre feljebb kapaszkodott, Ilona pedig húgával és anyjával visszahozta a mohorai birtokot a tönk széléről, és felnevelte három öccsét, Mikszáth megjelent, és újra feleségül kérte. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, hogy innentől boldogan éltek, míg meg nem haltak, de fordulatos és szép életük volt, még három fiuk született, és körülbelül harminc évet éltek még együtt.

Kertész Erzsébet stílusa a megszokott olvasmányos, érdekes, be fogom szerezni a többi könyvét is. Kedvem támadt tőle Mikszáthot olvasni, de elszégyelltem magam, és visszatértem egy megkezdett regényhez: Gulácsy Irén Jezabeljét folytatom.

Rudyard Kipling: Hogyvolt-mesék

Tegnapelőtt kiolvastuk Marcival ezt a könyvet. Nagyon jó ötlet volt így megismertetni Kiplinggel! A könyv nagy alakú, keménytáblás, nagyon szép, vastag lapokkal, szép betűkkel és a szerző eredeti rajzaival, amik legtöbbje fametszet. A rajzokhoz leírást is mellékelt, az egész olyan hatású, mintha Kipling a saját gyerekének mesélne és magyarázná hozzá a képeket. Főleg állatmesék találhatók a könyvben, humoros stílusban, időnként mindketten dőltünk a nevetéstől :) de olvashatunk arról is, hogyan keletkezett az írás és az ábécé. Nagy örömömre a kötet tartalmazza a számomra klasszikus, A magányosan sétáló macska című mesét is, más fordításban ugyan, de a lényege persze ugyanaz, nagyon szeretem. Hat-nyolcéves gyerekeknek jó szívvel ajánlom, ideális előzmény A dzsungel könyvéhez, amit mi tegnap el is kezdtünk.

Kertész Erzsébet: Titkos házasság

Amikor a múltkor a Szeretném Blankát boldognak látni c. könyvet olvastam, "megkívántam" Kertész Erzsébet többi életrajzi regényét. Újra ráéreztem a stílusára, előbukkantak az emlékek, hogy mennyire szerettem kamaszkoromban, és tíz-tizenöt évvel később sem unalmas, ugyanúgy élvezhető. A Titkos házasságot még nem olvastam, most vaterán vettem kemény 100 forintért. A történetet nagyon röviden ismerem: Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona szerelmének, házasságának története, akik talán megélhetési okokból elváltak, majd amikor Mikszáth már jobban kereső író volt, újra összeházasodtak. Részleteket egyelőre nem tudok, sajnos Mikszáth Különös házasság-át sem olvastam, és ebben a könyvben is egyelőre abban a szakaszban tartok, amikor még ismerkednek a fiatalok.

Eat Pray Love - 3., befejező rész

Tegnap a délutáni kávém mellé kiolvastam a könyvet. Már pár napja arra jöttem rá, hogy valószínűleg nem én csapongok és a véleményem változik folyamatosan Liz Gilbertről, hanem ő változott meg ezalatt az egy év alatt, ami nem is meglepő, hiszen nagyon különböző élmények érték, valójában ezért is utazott el. Olaszországban bizonyos mértékig tényleg a tipikus amerikai hülye turista, Indiában viszont tiszteletreméltó, nagyon elmélyült és kitartó ember - ami talán nem is sikerült volna neki, ha előtte nem töltődik fel pihenéssel és élvezetekkel Olaszországban. Aztán megérkezik Balira egyensúlyt keresni, és ahogy megszokja kicsit a helyet, szinte már nem is kell keresnie, az egyensúly benne van. Meditál, mint Indiában, de már újra megtalálja az élet élvezetét is, mint Olaszországban, és elkezd kicsit gyakorlati dolgokkal is foglalkozni, mint Amerikában. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot: végül a szerelem is rátalál.

A könyvet letéve, visszagondolva úgy érzem, irodalmilag nem egy magasan szárnyaló mű, inkább egy egyszerű napló, amit olvasva az az érzésünk, ilyet én is tudnék írni. Nem is a stílus a lényege, hanem az az egyszerű, nyílt őszinteség és segítség, amivel Gilbert megajándékoz bennünket. Jó volt olvasni.

Eat Pray Love - 2. rész

Komoly fejlődéstörténetem van a könyvvel és az írónővel kapcsolatban :) Az első fejezetekben, amelyekben a válásáról és az utána hirtelen következő viharos szerelmi kapcsolatáról van szó, nagy fejbólintásokkal megértem és sajnálom. Olaszországban eleinte örülök neki, szintén megértem, örülök, hogy kap egy csomó jó dolgot az élettől végre, aztán számomra elkezd átfordulni unatkozó gazdag amerikai turistába, akinek jó dolgában már nem is tudja, mi a baja. Nem a lelki dolgaira értem, azokat még mindig megértem, hanem amikor közli, hogy rátört az az érzés, hogy ő miért nem utazik soha?? miközben New York-iként két hónapja van Rómában és két hónap múlva megy Indiába. Vagy ami számomra szinte szentségtörés, egyáltalán nem megy múzeumokba - és még ezt is megérteném, önmagában nem ez a szentségtörés, hanem amikor Puccini szülővárosában is csak a szülőházzal szemben lévő étterem érdekli, az már nekem egy kicsit sok. Értem a cinkos humorát, ahogy ezt leírja, de itt kezd a klasszikus műveltségnek nagyon híján lévőnek tűnni ez a nő, ráadásul abszolút nem is akar ezen változtatni. De el kell fogadni, hogy ő nem ezért ment Olaszországba, hanem a nyelv és az élet, főleg az étel élvezete kedvéért. Az utazáshiányát is pótolja, keresztül-kasul bejárja Olaszországot Szicíliától Velencéig - itt újabb rossz pontot kap tőlem, mert Velence szerinte szürke és unalmas, de aztán kiengesztelem magam, mert novemberben jár ott, akkor a legtöbb város szürke és unalmas, és neki nem könnyű benne így is megtalálni a szépet...

Aztán elmegy Indiába, és először érdeklődéssel figyelem, majd mélységesen tisztelni kezdem. Számomra nagyon érdekes az is, ami itt történik vele, sőt, bizonyos szempontból még érdekesebb, mint Rómában az édes élet. Sokkal mélyebb és komolyabb, ami nyilvánvalóan a dolog, a hely és a tevékenység jellege miatt is adódik, és nagyon megfogott Liz belső fejlődése. Megbocsátom neki a fenti tüskéimet, és nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra.

Orsi, remélem, nem írtam túl sok konkrétat! :)
Ja, és boldog új évet mindenkinek!