John Knittel: Via Mala

Ezt a könyvet olvasom már egy jó ideje, a névnapomra kaptam Pétertől. A Via Mala egy meredek, szakadékos hegyi út Svájcban, létező hely, gyönyörű képeket lehet róla találni, ha az ember beüti a google-ba a nevet. A regény egy család, és főleg az egyik lányuk, Silvelie történetét beszéli el Svájc ezen részén, a két világháború és a nagy gazdasági világválság idején. 

Silvelie családja fűrészmalmot üzemeltet a Jeffben, ezen a zord hegyi vidéken a Via Mala tetején, ahol az év nagy részében a tél uralkodik. Apja iszákos és erőszakos ember, családja minden tagja szenvedett már maradandó testi és lelki sérüléseket tőle. Anyja megtört, idő előtt megöregedett asszony, aki kiszolgálja az apát és a családot. Silvelie-nek van egy bátyja és egy nővére, illetve egy értelmi fogyatékos kisöccse is. A dolgok egy nem éppen szép estén annyira elfajulnak, hogy Silvelie úgy érzi, menekülnie kell. Egy közeli kisvárosba megy, állást vállal, és egyre jobban boldogul. Megismerkedik Andreassal (Andival) akivel egymásba szeretnek, de a lány tart a dologtól, nem biztos abban, hogy szerelmül elbírná az igazságot, annak az éjszakának a terhét...

A könyv ugyan kis alakú, de annyira sűrűen nyomott, soklapú, hogy mérete ellenére hosszú olvasmány lesz. Most bő 300 oldalnál tartok, folytatása következik!

Dan Brown: A Da Vinci-kód

Jó volt ezt a két könyvet így egymás után olvasni. Persze nincsenek szoros kapcsolatban, de mégis ugyanaz a főszereplő, és vannak visszautalások Rómára, Vittoriára vagy a Vatikánban történtekre. Megerősödött az a korábbi érzésem, hogy így, egymás után olvasva a Da Vinci-kód jobb könyv, izgalmasabb, érdekesebb a szimbólumkutatós része, a történelmi háttere, és nekem tetszik, hogy kevésbé erőszakos. Bár... négy gyilkossággal kezdődik, sőt öttel, aztán még folytatódik, szóval annyira szelídnek nem nevezhető ez sem, de az Angyalok és démonok módszereihez, billogozáshoz, égő emberekhez képest számomra azért visszafogottabb. Azt hiszem, sokat nem kell mesélni a könyvről, nagy bestseller, mindenki ismeri, aki nem, az pedig olvassa el, főleg, ha szereti a pörgős, izgalmas, letehetetlen történeteket!

Dan Brown: Angyalok és démonok

Kicsit könnyedebb vizekre eveztem :) Na nem szólom le Dan Brown könyvét, attól, hogy valami bestseller lett, még lehet tényleg jó könyv, bár én nem vagyok egy irodalomkritikus, csak egy egyszerű olvasó, de mint ilyen, élveztem. A történet oda nyúlik vissza, hogy valamikor az ezredforduló táján nagy port vert fel a Da Vinci-kód című könyve (ami a következő bejegyzés témája lesz). Én épp a Déli-pályaudvar újságosánál kerestem valami magazint egy hosszabb vonatútra, amikor észrevettem, hogy könyvespolc is van, és a vaskos Da Vinci-kódot alig drágábban kaphatom meg, mint egy tartalmasabb magazint. Megvettem, és körülbelül két napig nem tudtam letenni. Az Angyalok és démonokat azonban csak egy-két éve olvastam el, amikor a párom könyvespolcán felfedeztem, és az író neve alapján azt gondoltam, biztosan nem rossz ez sem. Így a történeti sorrend felcserélődött, ezért olvasom most újra őket az eredeti sorrendben.

Az Angyalok és démonok talán még jobb, lebilincselőbb így másodjára is, mint a Da Vinci-kód. Hihetetlenül pörgő cselekmény, helyenként kifejezetten brutális, de nem a történet lényegén túlmutatóan. Körülbelül hétszáz oldal szól nem egészen 24 óra történéseiről úgy, hogy egy cseppnyi unalom nincs benne. Jó érzékkel adagolja a tudományt és a vallást, egészen hihetővé téve a fiktív történetet, plusz belekeveri a titkot, a krimi elemeit és itt-ott csepegtet egy kis romantikát - egy jó kikapcsolódást nyújtó regényhez nem is kell több.

A könyvből film is készült, és mint általában, a könyv sokkal jobb, ennyi cselekményt egyszerűen nem lehetett egy kétórás filmbe besűríteni. De azért most, hogy újraolvastam, újra is fogom nézni. :)