2010. március 31., szerda

Danielle Steel: Ház a Remény utcában

Vallomás következik... Szerintem Danielle Steelt olvasni ciki, mégis olvasom. De az elején mondtam, hogy mindenevő vagyok, bevallottam, ide nekem a köveket, olvasok ponyvát és romantikusat is, jóvanna... És igenis írni fogok ezekről is, nem lesz ez egy olyan nagyon mély, komoly irodalmi blog. És előre közlöm, hogy ambivalens leszek :)
Szóval, Danielle Steel. Én magam pénzért sose venném meg a könyveit, de anyukámnak nagyon sok megvan, és amikor náluk járok, egyet elkezdek olvasni, plusz kettőt-hármat hazahozok. Most épp ez a fürdőkádban olvasós könyvem. Érdekes egyszerre olvasni a Sellő a pecsétgyűrűn-nel. Két-három fürdés elég hozzá, és kiolvastam :) ma este lesz valószínűleg vége. Nagyjából egy kaptafa az összes könyve, a szereplők szépek és gazdagok, vagy ha a könyv elején nem, akkor hozzámennek valakihez, aki az. Szerelmesek és boldogok, érik őket bánatok és tragédiák, amiken viszonylag hamar túlteszik magukat, és utána megint szerelmesek és boldogok. Persze vannak különböző helyek, helyszínek, korok és történetek, de nagy vonalakban elég hamar lehet tudni, hogy mi lesz az adott sztoriból.
A Ház a remény utcában alaptörténete szerint Liz és Jack tizennyolc éve boldog házasok, válóperes ügyvédek, öt gyerekük van, a legkisebb enyhe születési sérült. Egy ügyben Jack agresszíven jár el a férjjel szemben, zároltatja a számláit, mire a férj részegen lelövi őt, így Liz egyedül marad az öt gyerekkel, a házzal és az ügyvédi irodával. Steel hosszasan leírja a tragédiát követő napokat, a gyászt, a könnyeket, az eseményeket, aztán lassan gyógyulni kezdenek, néha már nevetnek, beáll az új életük apa nélkül. Körülbelül nyolc hónappal Jack halála után a legnagyobb fiút baleset éri, a kórházban Liz megismerkedik az orvosával, akivel lassan egymásba szeretnek, néhány hónap múlva a férfi meg is kéri a kezét. A gyerekek vegyesen reagálnak a kapcsolatra, a legkisebb és a legnagyobb - a fiúk - örülnek neki, a lányok hallani sem akarnak róla. Egy fürdéssel a vége előtt egy felemásan sikerült hálaadási vacsoránál tartok, ahol Bill is részt vett, de ez volt az első, ahol az apa már nem lehetett ott, kényes szituáció. Borítékolom a végét: mindenki elfogadja Billt, összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Jelentkezem, ha megtudom, hogy igazolódott-e!

2 megjegyzés:

  1. Bevallom,én is olvasok néha D.S.-t.Szerintem Steel a maga kategóriájának messze a legjobbja.Amolyan egy estés könyvek,hiába hosszúak,gyorsan falhatók és elég érdekesek. Én szeretem a háborús történeteit és az Erősebb a szerelemnél Titanic leírása majdnem megbőgetett :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, köszönöm, egy támogató :)
    Igen, az Erősebb a szerelemnél-lel kezdtem olvasni (újraolvasni) őket, mert kamaszként mér megvoltak... a másik, ami telitalálat, az Áldott teher. Ez utóbbi teljesen kilóg szerintem.

    VálaszTörlés