Remélem, jól írtam a címet, azt hiszem, harmadszor írok most erről a regényről, csak más-más címek alatt :) Kicsit most megint többet haladtam, sikerült esténként olvasnom. Guma majdnem bajba került, egy afféle férfias, bosszúálló verekedésbe a tengerészek és egy másik csapat között, amibe bele se akart menni, de végül csak muszáj lett neki. Ő végül nem sérült meg, és el is tudott menekülni, de egy tengerész és egy fiatal örömlány meghalt - azt hiszem, olvasmányaim során itt értettem meg először, hogyan lehet a halál ténylegesen feloldozás. Rita, a fiatal lány kényszerűségből árulta a testét. Guma nem is volt vele együtt azon az éjszakán, csak beszélgetett vele: mesélt neki az anyjáról, aki ugyanígy élt, és fiatalon megöregedett, és elmondta Ritának, hogy ő nem ide való, nem ez az élet illene hozzá. Rita úgy halt meg, hogy Gumát védte a testével - otthagyta azt az életet, ami tényleg nem az övé volt, és tengerészfeleségként halt meg.
Traira, a meghalt tengerész azonban asszonyt és három árva lányt hagyott maga után, ami Gumát komolyan elgondolkoztatta: szabad-e a tengerésznek komolyan kötődnie egy nőhöz, családot alapítania? El is vonult egy napra gondolkodni, de úgy érezte, Líviát neki rendelte a sors - visszahajózott hát, megkereste a leányt és udvarolni kezdett neki. Itt tartok most, a fejezet a beszédes Lívia elrablása címet viseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése