Nem akartam már írni a regényről, amíg ki nem olvasom, mert olyan lassú folyású, elbeszélős, hogy nem lettek volna tartalmas bejegyzések. Aztán a vége felé felpörögtek az események: Gumának és Líviának fia született, történtek bonyodalmak és tragédiák, de nem részletezem, hátha valaki elolvassa :). Aztán beköszöntött egy rosszabb időszak, holtszezon, mindenkinek nehezebb lett az élete a kikötőben, de Gumának családja is volt, míg sok barátjának nem. Így ő némi hezitálás után beállt a selyemcsempészekhez éjszakánként dolgozni. Megegyeztek, hogy csak néhány hónapról van szó, amíg egyenesbe jönnek, aztán felköltöznek a városba Lívia családjához, de persze egy kicsit mindig tolódik, hiszen megy az üzlet... és az utolsó éjszakák egyikén viharba kerülnek, és Gumát elviszi magával a tenger.
Itt azt hinné az ember, hogy vége a regénynek, szomorú és drámai véget ért - de meglepő fordulattal az utolsó oldalakon Lívia válik a főszereplővé: az asszony, aki nem omlik össze, aki nem jut arra a sorsra, amire sok megözvegyült tengerészfeleség, hanem átveszi a bárkát és Guma munkáját, és most már eggyé válik a tengerrel, amelytől rettegett és menekülni akart. Eggyé válik vele, mert ott van az embere, akivel holdfényes éjszakákon újra együtt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése