Régen nem írtam már erre a blogra, és ennek az az oka, hogy úgy gondoltam, csak egy kis kitérőt teszek, amíg nem döntöm el, mit is akarok valójában olvasni, és ez a kitérő lett volna a korábban már olvasott Északi fény-trilógia. Ehhez képest már a harmadik kötet vége felé járok, tehát úgy gondoltam, mégis érdemes írni róla.
Félrevezető a filmmel egy időben megjelent magyar kiadás, emiatt mindenki Az arany iránytű címen ismeri az első kötetet, de ha tüzetesebben megnézzük, a borítón fent található a cím, alul pedig, hogy a film címe Az arany iránytű. Persze valójában ennek nincs jelentősége, szerintem ha szóba kerül, mindenki Az arany iránytű címen emlegeti.
Az első kötet még talán ifjúságinak is elmenne, de a második és a harmadik felé egyre komolyabb, mélyebb, filozofikusabb és helyenként durvább, és nem vagyok meglepve, amiért a film megjelenése idejében az egyház elhatárolódott mind a könyvtől, mind a filmtől. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyetértenék az egyházzal, nekem sokkal szimpatikusabb a könyvben vázolt világkép.
A történetet nem is írom le, pláne három köteté egyben nagyon bonyolult és szerteágazó lenne. Annyit viszont szeretnék róla elmondani, hogy nagyon képszerűen, jól elképzelhetően van megírva, én teljesen magam előtt látom a különféle jelenségeket, lényeket, a mi világunkban elképzelhetetlen történéseket olvasás közben, így jól bele tudom élni magamat, részévé tudok válni a történetnek, így igazi átélős olvasmányélményt jelent a három kötet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése