Dan Brown: Angyalok és démonok

Kicsit könnyedebb vizekre eveztem :) Na nem szólom le Dan Brown könyvét, attól, hogy valami bestseller lett, még lehet tényleg jó könyv, bár én nem vagyok egy irodalomkritikus, csak egy egyszerű olvasó, de mint ilyen, élveztem. A történet oda nyúlik vissza, hogy valamikor az ezredforduló táján nagy port vert fel a Da Vinci-kód című könyve (ami a következő bejegyzés témája lesz). Én épp a Déli-pályaudvar újságosánál kerestem valami magazint egy hosszabb vonatútra, amikor észrevettem, hogy könyvespolc is van, és a vaskos Da Vinci-kódot alig drágábban kaphatom meg, mint egy tartalmasabb magazint. Megvettem, és körülbelül két napig nem tudtam letenni. Az Angyalok és démonokat azonban csak egy-két éve olvastam el, amikor a párom könyvespolcán felfedeztem, és az író neve alapján azt gondoltam, biztosan nem rossz ez sem. Így a történeti sorrend felcserélődött, ezért olvasom most újra őket az eredeti sorrendben.

Az Angyalok és démonok talán még jobb, lebilincselőbb így másodjára is, mint a Da Vinci-kód. Hihetetlenül pörgő cselekmény, helyenként kifejezetten brutális, de nem a történet lényegén túlmutatóan. Körülbelül hétszáz oldal szól nem egészen 24 óra történéseiről úgy, hogy egy cseppnyi unalom nincs benne. Jó érzékkel adagolja a tudományt és a vallást, egészen hihetővé téve a fiktív történetet, plusz belekeveri a titkot, a krimi elemeit és itt-ott csepegtet egy kis romantikát - egy jó kikapcsolódást nyújtó regényhez nem is kell több.

A könyvből film is készült, és mint általában, a könyv sokkal jobb, ennyi cselekményt egyszerűen nem lehetett egy kétórás filmbe besűríteni. De azért most, hogy újraolvastam, újra is fogom nézni. :)