Nem olvasom ám ennyire régen a Via Malát, sőt, azóta lassan a következő könyvet is kiolvasom, csak lusta voltam blogolni, vagy tényleg kevés időm volt.
A Via Mala nagyon tetszett, remekül megírt, érdekes regény, leköt, végig fenntartja az érdeklődést akkor is, amikor a cselekményben nem történnek olyan nagy horderejű dolgok. Ahogy a fülszöveg is mondja, tényleg belelát az olvasó egy kicsit a két háború közötti Svájc életébe, megtudhatjuk, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, hogy a politikai semlegesség nem a teljes nyugalomról szól, hogy nem mindenkinek békés, boldog, egyszerű ls gazdag az élete ott sem - amilyen kép talán él a Svájcot, főleg a jó pár évvel ezelőtti Svájcot nem ismerő közép-európai olvasó agyában.
Néhány nyugalmas év után a cselekmény a könyv vége felé pörög fel és válik feszültté megint, amikor Andi tudomást szerez a sok évvel ezelőtt történtekről - vagy legalábbis gyanakodni kezd. Nyomoz, beszélgetéseket folytat sógorával, sógornőjével, közben nyomasztja, hogy miért nem őszinte vele a felesége - én nagyon féltem olvasás közben, hogy a házasságuk is rámegy erre a problémára. Nem árulom el a végét, de a lényeg az, hogy elégedetten tettem le a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése