Ezt a könyvet (vagy a belőle készült filmet) mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, akkora hírverés volt körülötte. Ezért először magyarázkodom egy kicsit. Pont mivel nagy a hírverés, nem akartam beállni a sorba, nem akartam sem megnézni, sem elolvasni. Aztán egy másik film kapcsán találkoztam az előzetesével, ami alapján rájöttem, hogy ez valószínűleg mélyebb annál a habkönnyű romantikus dolce vita-filmnél, aminek eredetileg gondoltam, és mégis érdekelni kezdett. De elveimhez hűen először el akartam olvasni, és csak aztán megnézni.
Meg kell magyarázzam azt is, miért az angol címet használom ebben a blogban. Egyrészt, mert ez nagyon elterjedt itthon is, a filmplakáton és a könyvborítón is ez látható nagyban, az Ízek, imák, szerelmek csak úgy mellesleg. Másrészt, és elnézést kérek a fordítótól, aki egyébként a szöveg lefordításában remek munkát végzett - szerintem a magyar cím nem fedi tökéletesen az angolt. Én inkább felszólításnak érzem: egyél, imádkozz, szeress! Az is lehet, hogy ez csak az én privát megérzésem, és Elizabeth Gilbert nem ilyen értelemben adta a címet, de ez itt az én privát blogom, úgyhogy megengedem magamnak az angol cím használatát :).
Ennyi magyarázkodás után rátérek a könyvre is. Sokkal-sokkal komolyabb annál, ami az előfeltételezésem volt, még annál is, ami már a drámaibb előfeltételezésem volt a filmelőzetes alapján. Már az első rövidke fejezet, inkább előszó és a könyv felépítése is meglepett, egy spirituális gondolat alapján fűzi egymásra a rövid szakaszokból álló könyvet, mint egy láncot. Az érzelmek és benső gondolatok olyan mélységeibe is lemegy, amikre nem is számítottam, és amiket kis empátiával komolyan át lehet élni, bár az írónő egyes gondolatainál szinte hallom az olvasóközönség felhördülését: hogy lehet ilyet gondolni, és még le is írja?? Én elfogadom, megértem az érzéseit, bár sok tekintetben más vagyok.
Most még a könyv első harmadánál vagyok, Elizabeth túl van egy nehéz váláson és egy rögtön utána következő viharos szerelmi kapcsolaton, olaszországi tartózkodása felénél jár, és boldogan kényezteti a testét, rajta keresztül a lelkét is. Ráfér... és nem is volt könnyű belejönnie. Sokat megtudhatunk az amerikai gondolkodásról, nem tudom, mennyire tipikus, amit Elizabeth ír, hogy ők mennyire nem tudják elengedni magukat és mennyire nem biztosak abban, hogy megérdemlik az élvezetet - így aztán Olaszország valóságos terápia neki.
Örülök, hogy tetszett, én csak láttam, de el akarom olvasni!
VálaszTörlésA címben teljesen igazad van, de ezt már beszéltük is :)
Ez a könyv nálam is fent van a "jó lenne elolvasni" listán. És igen, szerintem is felszólítás az angol cím, egyetértek, hogy elég érdekesen sikerült a fordítás.
VálaszTörlésHa belemész a tartalom konkrét ismertetésébe, majd jelezd, nehogy elolvassam! :)
Köszi a megerősítést :) Orsi, konkrét tartalomba nem fogok belemenni, amúgy is olyan útleírásszerű, inkább saját vélemény lesz, azt hiszem :)
VálaszTörlésÉn a könyv felén vagyok túl kb, sajnos csak elektronikus formában. Az első (olaszországi rész) nekem sokkal jobban tetszik, mint a második. Valahogy ez a misztikus indiai elvont rész annyira nem jön be, lassabban is haladok vele.
VálaszTörlés