Meglepetés ért, végigolvastam ugyanis a házasság, barátság és az intrikáló feleség történetét, de ez még nem a regény vége :) Közjáték címmel és hosszú alcímmel egy keresztelő történetének hosszas elmesélésével folytatódik, a gyerek nem a házaspáré, hanem egy barátjuké, de a szereplők ugyanazok, és néhány hónap telhetett el az előző szakasz óta.
Nem tudom, lelőjem-e a poént, de nagyon nagy volt :) a szerelmes barát elment végül barátjának őszintén bevallani, mit érez a felesége iránt, nagyon rákészült és testileg-lelkileg rosszul volt attól, mit tesz ő most a barátjával, de mégis tisztességesebbnek érezte, mint ha felszarvazza. A feleség meg kaján vigyorral várta, hogy ugrik majd egymásnak a két férfi őérte - és nagyot koppant, amikor ebből semmi nem lett. Úgy lett, ahogy éreztem, a nő ment, a barátság maradt, a két férfi nevetgélve vonult le a kocsmába, majd pár hónap ugrással következik a keresztelő, a már megszokott szép, lassú, részletesen mesélő stílusban, a kályhától indulva :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése