2010. május 20., csütörtök

Üvöltő szelek - 3.

Sokat haladtam a könyvben, már a felénél járok. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok írni egy könyvről, de jó a felépítése, érdekes. Az elején a bérlő, Lockwood meséli a könyv szerinti jelenben történteket, majd amikor hazamegy bérelt házába, megkéri a már régóta ott szolgáló háziasszonyát, Nellyt, hogy meséljen a családról, akik közé ő most becsöppent. Innentől visszaugrunk az időben szerintem olyan húsz évet, és Nelly meséli a történteket.
Bonyolult történet, három-négy főszereplő körül. Az elején a Szelesdombon - Withering Heights, sejtésem szerint innen a mű címe - élő Earnshaw család a főszereplő, Hindley és Catherine testvérek, és apjuk hozza haza egy útjáról az árva kisfiút, Heathcliffet, akit a család részben befogad, részben elutasít. Főleg az apa fogadja be, és az ő halálával mostoha sorsa lesz. Catherine is szereti, de ő elég szeszélyes, nehezen kiismerhető.
Ez idő tájt Thruschross Grange-ben (amit a regény szerinti jelenben Lockwood bérel) él a Linton család, szintén egy fiú- és egy lánygyermekkel, jóval előkelőbb és gyermekei nevelésére jobban adó család, mint Earnshaw-ék, különösen az apa halála után. Edgar Linton, a fiú, feleségül veszi a tizenhét éves Catherine Earnshaw-t, aki átköltözik hozzá. Ekkor már Hindley is megnősült, született egy fia, Hareton, felesége viszont a szülés után nem sokkal meghalt, ami annyira lesújtja, hogy csak iszik és nem törődik Haretonnal sem.
Heathcliff eközben eltűnik, senki nem tudja, merre jár, de néhány évvel később előkerül, gazdag, beköltözik Szelesdombra, és elkezd átjárni Catherine-hez, kettesben beszélgetnek, ami abban a korban nem épp helyénvaló viselkedés egy férjezett ifjú hölgytől.
Viszont Edgar húga, Isabella beleszeret Heathcliffbe, és megszökik vele, összeházasodnak. A házasság után jön rá, hogy nem is ismeri a férjét, egy Nellynek írt levélben kérdezi, hogy kihez is ment hozzá?

Itt tartok most. A könyv szerinti jelenben, a könyv elején viszont Szelesdombon hárman élnek: Heathcliff, Hareton már felnőtt fiatalemberként, és egy Catherine nevű fiatal hölgy, akit most hirtelen nem is tudnék hová tenni, hogy kinek a kije, de nem azonos a másik Catherine-nel, nála sokkal fiatalabb. Izgatottan várom, hogyan lesz a fent leírt szituációból ez a helyzet.
Valószínűleg kamaszkoromban, amikor először ajánlották ezt a könyvet, nem lett volna türelmem a korabeli angol stílushoz, cirkalmas mondatokhoz és leírásokhoz, de most nagyon élvezem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése