Említettem, hogy karácsonyra egy olyan Vámos Miklós - könyvet kaptam anyukámtól, ami megvolt, így visszaküldtem a bookline-nak, és kicseréltettem Vámos legújabb könyvére. Hát ez nagyon jó, nagyon szórakoztató! Sokszor pedig ironikus, kesernyés. Nem tudok elvonatkoztatni attól, amit Vámosnál már megszoktam, hogy tulajdonképpen ez is egy önéletrajzi könyv, hiszen egy elvált, majd másodjára fiatal nővel összeházasodott bő ötvenes férfiról van szó, akinek nagyjából 54-55 éves korában születnek ikerfiai. A könyvben Tominak és Gabinak hívják őket, és a fejezetek fejből elmesélt mesék Tomi és Gabi lovagról, előbeszéd-szerűen leírva, a gyerekek közbetoldásaival, kérdéseivel, ez a nagyon élvezetes, szórakoztató része. A mesélő apa sokszor elkalandozik, mondja, ami eszébe jut egy-egy szóról, időnként ötéves gyerekeknek túl komoly, tudományos irányba, ilyenkor beleszól egy dőlt betűs hang - először azt hittem, az anya hangja, de most már azt gondolom, inkább az apa egy belső hangja - ezek az ironikus, keserű részek. A gyerekek ezeken a beszélgetős meséken keresztül értesülnek az élet nagy dolgairól is: halál, kistestvér, vagy hogy mégsem lesz kistestvér, hogy apának már volt egy felesége, és hasonlók. Ebből a szempontból irigylésre méltók, hogy egy író az apjuk, végtelen fantáziával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése