2011. február 9., szerda

A csillagok világa - 2., befejező rész

Már egy pár nappal ezelőtt kiolvastam a könyvet, és már olvasás közben tudtam, hogy azt fogom írni a blogra, hogy ugyanarról a könyvről két ilyen különböző bejegyzés még biztosan nem született. A könyv feléig áll az, amit az alábbi posztban írtam. A főszereplő Virág Pált úgy ismerjük meg, hogy a fiainak mesél, nyaralnak, játszanak, és a mesék mindenben helyt kapnak. Aztán lassan egyre többet megtudunk róla, a házasságáról, a hibáiról... amik többek, mint a minden emberben meglévő gyarlóságok, amelyekkel együtt lehet szeretni a másikat, sőt akár még szerethetőbbé teszi. Neki olyan hibái és ballépései vannak, amelyek a társadalmon kívül helyezik... és így szomorodik el a történet, és a közepétől a vége felé egyre lefelé megy a lejtőn. Nehéz volt olvasni a második felét. Jól van megírva, mert nagyon hat, belőlem legalábbis nagyon erős érzelmeket váltott ki, de mégis nehéz volt elolvasni, mert nagyon szomorú. És őszintén remélem, hogy ebben a regényben végre nagyon elrugaszkodott az író a szokásos önéletrajzi elemektől, és csak azt írta meg, mi lehetett volna belőle és az életéből, ha teljesen az ellentétes módon élne, mint ahogyan valójában. Remélem, hogy Vámos Miklós, bár gyermekei anyjától elvált, jó kapcsolatban él ikerfiaival, mesél, mesél és mesél, és nincsenek olyan nehézségei, mint a főszereplőjének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése