Mostanában ugye folyton meccset néz a világ, én is :) meccs után meg már álmosabb vagyok, és csak egy-egy oldalakat sikerül haladnom a Feynman könyvben, aztán minden érdekessége és humora ellenére bealszom rajta. A Challengert nyomozzák, és pont mondtam Péternek valamelyik este, hogy mennyire szeretem Feynman stílusát. Féltem ettől a szakaszától a könyvnek, szárazabb fizikai, szakmai szöveget vártam, de ezt is bő lére eresztve, történetmeséléssel adja elő, és nemcsak a konkrét problémákról mesél, hanem a bizottság működéséről, amelyben ő eléggé fekete bárány, a kialakuló kapcsolatokról, beszélgetésekről. A fizikai részeket pedig nagyjából közérthetően elemzi, ábrákkal, fotókkal, élvezhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése