Üvöltő szelek - 6., befejező rész

Tegnap este kiolvastam a könyvet. Vártam egy komolyabb fordulatot a végére - végülis volt is, de még annál is komolyabbat vártam, amiben talán egy itteni megjegyzés is félrevezetett, miszerint Lockwoodról a végére kiderül, miért lett olyan tenyérbemászó, amilyen. Azt hittem, kiderül, hogy ő is rokon talán, és csúnyán elbántak vele, de semmi ilyesmi nem történik, az én olvasatomban ő abszolút mellékszereplő.
Lelőjem a történet végét? Na jó :) Heathcliff meghal, holtában boldog lesz Catherine-jével. A fiatal Catherine is megtalálja párját, és ha minden igaz, ők ketten boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Összességében, bár jó és szórakoztató olvasmány, eléggé sötét - a környezet, a jellemek, ez persze nyilván nem véletlen - de nem látom azt a hatalmas irodalmi élményt, amitől olyan nagy jelentőségű ez a regény. Azt vártam, bár lehet, hogy túlzott elvárásaim voltak, hogy egy korabeli angol regény valamennyire társadalmat is ábrázol, de ennek a két családnak az összefonódásai számomra annyira valószerűtlenek, hogy nem tudom elképzelni, hogy jellemzőek legyenek az akkori angol társadalomra, és annyira elszigeteltek is a világ többi részétől. Viszont a jellemrajzok sokfélék és nagyszerűek.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik elég életerősek és jó hangulatban vannak ahhoz, hogy ne ártson meg nekik háromszáz oldal borongós hangulat :)