Ahogy tegnap gondoltam, sikerült befejeznem a könyvet. Nagyon kemény volt Erzsébet pere és kivégzése. Nem tudom, mennyi a regényben a történelmileg hiteles rész, és mennyi a fikció - nagyon sok forrásmunka van megjelölve az utolsó oldalakon - de azt gondolom, a helye, módja és maga a kivégzés ténye valós lehet, csak a konkrét körülményeket, a perben elhangzottakat tette hozzá az írónő. Erzsébet mindvégig királynéhoz méltóan viselkedik, és szerintem méltatlan a mód, ahogy elbánnak vele, bár a regény szerint ez nem egy előre kitervelt "megoldás". Azon is gondolkoztam olvasás közben, hogy a becsülendő viselkedése talán azért van így beállítva, hogy az olvasónak szimpatikus legyen, hiszen ő a főszereplő, a címszereplő. Aztán az utolsó, mintegy lezáró fejezet bennem kicsit visszájára fordítja ezt: nem tudom, hogy az írónő szándéka is ez volt-e. Ebben a fejezetben egy kis összefoglalást, végkicsengést olvashatunk Garay Miklós nádor gyászoló özvegye szemszögéből, amiben nem éppen szimpatikus az elhunyt Erzsébet királyné. Talán így teljes a történet...
Összességében egy nagyívű, lebilincselő, jól megírt és nagyon szép nyelvezetű könyvet fejeztem most be, a történelmi regények kedvelőinek ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése