Titkos házasság - 2., befejező rész

Ma fejeztem be ezt a könyvet. Tegnap már nagyon magam alatt voltam Mauks Ilonával együtt, a középső szakaszán igen lehangoló a könyv, a történések miatt. Sosem tudtam megérteni, amíg csak annyit olvastam Mikszáth és felesége különös házasságáról, hogy megélhetési gondok miatt elváltak, majd újra összeházasodtak, hogy mi lehet az a megélhetési probléma, ami miatt két, egymást egyébként szerető ember elválik? Most megértettem. Amíg együtt éltek, szinte éheztek, egyre rosszabb lakásokba költöztek, majd Ilona teherbe esett és egyidejűleg beteg lett. A szülői házban hozta világra első gyermekét, aki mindössze másfél napot élt, majd újabb betegségekbe esett. Ezalatt meghalt édesapja is, aki csak adósságot hagyott feleségére és öt gyermekére. Közben Mikszáth csak leveleket küldött Pestről, de személyesen hónapokig nem találkoztak, mígnem végül megírta Ilonának, hogy váljanak el. Amikor az asszony ebbe nem egyezett bele, "bevallotta", hogy mást szeret. Pedig ez egy pillanatig sem volt igaz, csak épp Mikszáth már annyira nyomorgott Pesten, hogy előfordult, hogy az utcán aludt... Tényleg nem volt hová vinnie a feleségét, azt azonban tudta, hogy ha őszinte vele, Ilona még ezt is vállalja.

Hét szűk esztendő után, amelyben Mikszáth lassan egyre feljebb kapaszkodott, Ilona pedig húgával és anyjával visszahozta a mohorai birtokot a tönk széléről, és felnevelte három öccsét, Mikszáth megjelent, és újra feleségül kérte. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, hogy innentől boldogan éltek, míg meg nem haltak, de fordulatos és szép életük volt, még három fiuk született, és körülbelül harminc évet éltek még együtt.

Kertész Erzsébet stílusa a megszokott olvasmányos, érdekes, be fogom szerezni a többi könyvét is. Kedvem támadt tőle Mikszáthot olvasni, de elszégyelltem magam, és visszatértem egy megkezdett regényhez: Gulácsy Irén Jezabeljét folytatom.