Már az utolsó lapokon járok, de úgy gondolom, ez a könyv a befejezőn kívül megérdemel még egy bejegyzést. Egyrészt mert maga a könyv is elég monumentális, bő 600 oldal, magamat is megleptem, hogy viszonylag gyorsan kiolvasom, a nehéz nyelvezete miatt is. De annyira jól megírt könyv, teljesen bele tudom magam élni a 14. századba, volt, hogy itthon a könyv nyelvezetével szólaltam meg, és álmodtam is vele úgy, hogy benne voltam a történetben.
Sajnos a regény előtt nem voltam nagyon otthon ebben a korszakban. Tudtam, hogy Nagy Lajos komoly birodalmat épített, az ő uralkodásával még tisztában voltam nagyjából, persze érettségi óta ez a tudás is sokat kopott. Arra is emlékeztem, hogy az ő uralkodása után néhány zavaros év következett, de hogy pontosan mi, és miért...? Így aztán az első néhány fejezet elolvasása után körülnéztem a neten, és nagyjából kibogoztam a történelmi hátteret, amit lentebb röviden le is írtam. A vége az lesz, hogy Erzsébetet, Mária király anyját kivégzik, konkrétan megfojtják... A könyv utolsó száz oldaláig hullámzik a cselekmény, pártok alakulnak ki, hol egyik, hol másik van nyerő pozícióban, de egészen eddig a pontig (mármint az utolsó 100 oldalig) nem tudtam elképzelni, hogyan jutnak el odáig Erzsébet ellenzői, hogy Nagy Lajos özvegyét, a törvényes magyar király anyját, akármilyen bűnöket is követett el, megfojtsák? De ezen a ponton olyan brutálisan ejtik fogságba Erzsébetet és Máriát, és mészárolják le teljes kíséretüket, hogy most már elhiszem, hogy ez lesz a vége... Túl is akartam esni rajta tegnap, de nem tudtam nyitva tartani a szemem, de ma egész biztosan befejezem a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése