Akiért a harang szól - 5.

Pár napja gondolkozom azon, miről is szól ez a könyv, illetve miért is íródott. Világos, a téma a spanyol polgárháború szörnyűségei néhány nap történésein és a szereplők korábbi élményein keresztül elmesélve. De messze nem csak a konkrét történéseket meséli el. Komoly kihívás írni róla, inkább érzelmeket és hangulatokat ébreszt, mint megfogható, megfogalmazható és leírható gondolatokat, és azért én mégse vagyok egy Hemingway, hogy ezeket vissza is tudjam adni írásban. Számomra sokkal inkább szól jellemekről, hangulatokról, vágyakról. Hogy mire vágyik egy ember a békés világból, a világ háborún kívüli részéből akkor, amikor a hóban alszik a szabad ég alatt, és másnap egy hidat készül felrobbantani, és nem tudhatja, holnapután él-e még. Egyáltalán, hogy hogyan kerül egy montanai spanyolnyelv-tanár egy olyan háborúba, amihez az eredeti életmódja alapján a nyelvtudásán kívül semmi köze sincs. Nem pusztán magukról az eseményekről szól, hanem arról, hogy Robert Jordan hogyan éli meg ezeket, és ezen túl valószínűleg az is benne van, hogy Hemingway hogy élt, vagy élt volna meg hasonlókat.
Most utánaolvastam egy kicsit, Hemingway maga is harcolt mindkét világháborúban, és a másodikban egy francia partizáncsapat vezetője is volt, tehát nem is kevés saját élménye is lehet. Robert Jordan részben lehet saját maga egy része, de annál jóval kreatívabb a könyv és nagyobb író Hemingway, hogy tisztán önéletrajzi ihletésű legyen.