2010. április 11., vasárnap

Danielle Steel: Palomino

Ez itt az újabb fürdőkádban olvasós könyvem :) viccet és iróniát félretéve, egyébként szerintem az egyik legjobban sikerült Steel-könyv, és azt hiszem, az egyik első Magyarországon kiadott könyve, legalábbis kamaszkoromban talán a második volt, amit olvastam. A sablonok nagyjából itt is igazak, a történet: Samantha sikeres reklámszakember, élete nagy tragédiája, hogy nem lehet gyermeke. Férje tévésztár, nagymenők, gazdagok és szépek. Egyszer azonban robban a bomba, a férfi bejelenti, hogy elválik, mert viszonya van a műsorvezető-társával, aki ráadásul gyereket vár tőle. Samantha összeroppan, és rövid idő múlva a főnöke több hónapos "alkotói szabadságra" küldi, amit öreg barátnője, Caroline farmján tölt. Kemény munka vár rá, hajnali kelés, lovaglás és rendes férfimunka a cowboyokkal, ami valóban jót tesz neki, kezd gyógyulni a lelke. Karácsonykor aztán összejön Tate-tel, aki helyettes intéző a farmon, és az igazi férfi archetípusa. Kapcsolatukat titkolják, mert az mégse járja a férfi szerint, hogy a szegény cowboy és a New York-ból érkezett hölgy viszonya nyílt legyen... Később ebből konfliktusuk is lesz, ami miatt a férfi összekapja magát, és elköltözik. Samantha hónapokig keresi, farmokat hív fel és látogat, de Tate-nek nyoma veszett, nyilván nem akarja, hogy megtalálják. Sam visszamegy New York-ba, újra elfoglalja az állását, majd egy reklámforgatás alkalmával olyan telivér paripával találkozik, hogy nem tudja megállni, hogy meglovagolja. A végkifejlet szinte törványszerű: lezuhan a lóról, gerincét töri, deréktől lefelé megbénul, tolószékbe kényszerül. Több hónapos kórházi ápolás után testileg-lelkileg megerősödve tér vissza a munkájához, amit a tolószékből is folytatni tud, el tudja látni magát, alkalmas lakásba költözik a barátaihoz közel, és kapcsolatot tart fenn Alexszel, egy szintén tolószékes hatéves kisfiúval, akit a kórházban ismert meg. Itt tartok most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése