Palomino - 2.

Na, azért ez tényleg egy fordulatos könyv, persze könnyed és gyorsan kiolvasható, de a kategóriájában tényleg jó. A könyv második felében meghal Caroline, a farm gazdája, és mivel senkije sincs, Samanthára hagyja a farmot. Ő leutazik a barátaival megnézni, az a terve, hogy eladja, de az ott töltött napok alatt eldönti, hogy rehabilitációs lovasfarmot csinál belőle sérült gyerekek számára, feladja az állását, és belevág a munkába. Remekül érzi magát, megtalálja az életcélját, a hivatását, és a számára meg nem adatott saját gyerek helyett most 50-60 "gyereke" van. Új embereket is vesz fel a farmra, az egyik legjobb embere egy Jeff nevű fiatal munkás.
Egy újabb fordulattal érkezik a farmra Timmie, aki az eddigi gyerekekhez képest teljesen külön eset: a bíróság küldte a farmra, amíg az őt bántalmazó, drogos prostituált anyja börtönben van. A kisfiú kivirul, új élete lesz, boldog, persze ő is tolószékben ül, mint a legtöbb gyerek a farmon. Nagyon megszeretik egymást Samanthával, aki megpróbálja örökbe fogadni, de a bírósági tárgyaláson a javulást mutató anyának ítélik a kisfiút. Sam teljesen összezuhan, ez a harmadik nagy veszteség az életében a két férfi után. De alig telik el két hét, Timmie anyja meghal, és a bíróság megváltoztatja az ítéletet, a kisfiú a farmra költözik, mint Sam törvényes fia. Közben azonban baleset történik, szilveszter éjszakáján Jeff balesetben meghal. Amikor a holmija között kutatnak, hogy kit tudnának értesíteni, kiderül, hogy Tate az apja... Samantha levelet ír a férfinak, immár megtudja, hol él, és néhány hét múlva Tate megjelenik a farmon. Sam titkolja az állapotát, de a férfinak összeáll a kép, rájön, és elmondja, hogy mindent megbánt, és már nem akarja elhagyni... és innentől boldogan élnek, míg meg nem halnak.